Gardenö Klaudia és Komán Attila a pandémia és az egykori SZFE megsemmisítése alatt lettek pályakezdők. Elismerésre méltó az alkotni, megmutatkozni vágyás, az önmenedzselés, amivel megtalálták egyéni és közös útjukat, hogy megjelenjenek a világban. Nem volt egyértelmű az út, ami a Vígszínházba vezette őket, a független létből érkeztek a kőszínházba. BOGYA TÍMEA ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az interaktív séta megnevezés láttán az újító formákhoz szokott emberben elkezd dolgozni a kétely: vajon milyen mértékű és minőségű interakciót vár majd el tőlünk a program? Különösen érdekes kérdés ez akkor, amikor a séta során a befogadó teljesen egyedül, csupán a telefonján megnyitott böngészőablak utasításait teljesítve vesz részt. KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Danyiil Harmsz orosz író 36 évesen, 1942. február 2-án, a blokád alatt álló Leningrád börtönének pszichiátriáján éhen halt. Ez nem idézet egy abszurd novellából, hanem így kezdi Ménes Attila az Ex-Symposiumba írt rövid, megemlékező cikkét Danyiil Harmszról. Az orosz abszurd irodalom egyik legfontosabb alakjának halála legalább olyan abszurd, mint amilyen írói életműve. BOGYA TÍMEA ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Karsai György kiemeli, hogy a nemrég véglegesen felszámolt Pécsi Országos Színházi Találkozó egyik nagy vívmánya a találkozás volt: a magyar színházi szakma egy helyen, egy időben beszélgetett egymással. Gulyás Mártonnak, ha nem is Pécsen, de ismét sikerült leültetni a szakma egy töredékét. DARVAY BOTOND ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
Dolgok, amiket egy ideig még biztosan nem tudok, akarok vagy merek tenni: színházba menni idegenek társaságában, előadást nézni a járvány okozta depresszióról, ismeretlenekkel beszélgetni titkos érzéseimről. Vagy mégis? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
