„...leginkább azt az alapvető antropológiai tapasztalatot rakhatja össze magának a néző, hogy mennyi gaztett, erőszak, árulás, birtoklási vágy szövi át az emberek közti kapcsolatokat...” VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Égető szükség van az olyan előadásokra, amilyen Nekrošius Éhezőművésze. Nem csupán azért, mert a gyakran emlegetett, ám itthon színpadon annál ritkábban tapasztalt posztdramatikus színház izgalmas példája, hanem azért is, mert az Éhezőművész éppen szövegközpontúságával együtt képes egy, a hagyományos reprezentáció és megszemélyesítés keretein túllépő, a testi jelenlét, a performativitás rendjét is működtető előadást életre hívni. ZÁVADA PÉTER ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Lapozgatom a Nyitrai Fesztivál elmúlt 25 évét ünneplő, háromszáz oldalas, kétnyelvű kiadványt, nézegetem az ismerős vagy sosem látott fotókat, olvasom a visszaemlékezéseket, és máris rám tör a nosztalgia: régen minden jobb volt. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
A Macbeth-színrevitelek sarkalatos kérdése, hogy az alkotók miként értelmezik a cselekményt jóslataikkal elindító és befolyásoló boszorkányok szerepét. Az egymást követő években Gyulán bemutatott Hamlet és Othello rendezője, Eimuntas Nekrošius főszerepet szánt nekik. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
