A Mátrix: Feltámadások olyan folytatás lett, ami megidézi, lebontja, majd visszaépíti önmaga hagyatékát, hogy egy önmagára reflektáló ügyes cyberpunk sci-fi legyen. NAGY TIBOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hogyan mondod el a négyéves kisfiadnak, hogy meg fogsz halni? A producer Pasolini emlékezetes színészi alakításokat hív elő a szentimentalizmust többé-kevésbé elkerülő drámájában. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bár ugyanúgy Matthew Vaughn írta és rendezte, mint a King’s Man első részét, annak idején nagy csalódás volt Az aranykör. Sajnos a lejtmenet a széria harmadik részével, a király titkosszolgálata eredettörténetével sem állt meg. BAZSÁNYI SIMON KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Dobó Kata gyerekfilmjének ideológiai üzenetei éppoly eklektikusak és kaotikusak, mint végtelenül giccses látványvilága. SÜLL KRISTÓF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bontógolyó képével indul, ám Steven Spielberg filmje éppenséggel újra felépíti számunkra a West Side Storyt és az ötvenes évek New Yorkját. Van, hogy a kritikus is csak hüppög a meghatottságtól, a megrendüléstől és a gyönyörűségtől. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Woody Allen negyvenkilencedik nagyjátékfilmje, a Rifkin fesztiválja könnyen emészthető, önironikus darab, az elmúlt évtized termését tekintve pedig talán az egyik legviccesebb. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az év utolsó magyar mozija egy vélt nemi erőszak következményeit kutatja a mind karrierjében, mind magánéletében talajvesztett férj nézőpontjából, aki egyre kevésbé képes megbirkózni a rá nehezedő nyomással. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ridley Scott a legújabb mozijában, A Gucci-házban a divattörténet legbizarabb királydrámáját és családtörténetét dolgozta fel. Szupermodellek, klasszikus divatkollekciók, árulás, bérgyilkosság, trónfosztás és börtön. Minden adott egy emlékezetes mozihoz, mégsem jövünk rá, mit akart vele a rendező. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sokat kellett rá várni, de elkészült az első magyar karácsonyi film is. Tiszeker Dániel a Wellhellót és a bulikat tűzoltókra és karácsonyi vásárra cserélte, a humor pedig szerencsére továbbra is a helyén van. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Szexrabszolgák emberi nézőpontból mutatja meg mindazt, ami az Iszlám Állam után maradt: arcokat, sorsokat, küzdelmet. NAGY TIBOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Pablo Larraín pályafutásának legkiforrottabb rendezése a női tudatot tematizáló Spencer, mely eddig nem látott módon merül alá Diana hercegné pszichéjének legmélyebb bugyraiba. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Nyomd, Bébi, nyomd rendezőjének új pszichológiai horrorja a hatvanas évek Londonján keresztül mesél felnőtté válásról, beilleszkedésről és a nosztalgia hamisságáról – több-kevesebb sikerrel. RICHTER ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Hableány ötvözi a valóságot a képzeletbelivel, hogy a románcból a megragadhatatlan transzcendens felé tegyen egy lépést. Az igyekezet ellenére a film nem képes teljesíteni a kitűzött célokat. NAGY TIBOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Felkavaró művészhorror, szívszorító dráma és szürreális vicc az Arany Pálma-díjas Titán, az egyik legizgalmasabb kortárs francia filmrendező második nagy dobása. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bergendy Péter horrormozija nagy mennyiségben szolgáltatja a kísértetfilmek közismert konvencióit és ijesztésre kihegyezett momentumait, de a végeredmény éppen emiatt válik kevésbé hátborzongatóvá. SÜLL KRISTÓF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
