Carlo Rovelli a kortárs tudománynépszerűsítés egyik megkerülhetetlen figurája, ha fizikáról van szó. Jó okkal van így: stílusa könnyed és követhető, humoros, de nem vicceskedő, emberi, de mégsem tolakodó vagy tenyérbemászó. TUBOLY ÁDÁM RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
„Haragszom-e apámra? Haragudhatunk-e apáinkra vagy bárki másra, amiért olyanok lettünk, amilyenek, és olyan életet élünk, amit ebben az országban? Rólam szól-e a könyv vagy valami egyetemesebbről próbáltam írni?” VÁNDOR JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„...egy nap meghal a Mű, amiképpen mindenek meghalnak e világon, és kihuny majd a Nap és a Föld és a Naprendszer és a Galaxis és az emberek legtitkosabb emlékezete.” Mohamed Mbougar Sarr e sorokat választotta könyve mottójául, amelyben nem kevesebbet kísérel meg, mint hogy meghatározza, mi is az irodalom és az emlékezet. MATUZ BENCE RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Botránykönyvnek készült és az is lett Martel Vatikán-kötete: helyenként megkérdőjelezhető, olykor öntetszelgő, de túlnyomórészt töményen meggyőző és mindvégig felszabadítóan tiszteletlen oknyomozó munka. Mert a képmutatóknak akkor se jár tisztelet, ha reverendát viselnek. LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
