A strandoknál őszintébb helyet keveset tudok elképzelni. Nem arra gondolok, hogy a ruharétegeket lehántva magunkról ki milyen beach bodyt tud kivinni a partra. Sokkal inkább arra a kendőzetlen valóságra, ami a brit Martin Parr fotóin feltárulkozik. A Budapest Fotó Fesztivál keretében, a Műcsarnokban kiállított fotókon ugyanis a világ minden tájáról hozott a brit fotós példákat ezekre a szociológiai mikrovilágokra. SOMOGYI-ROHONCZY ZSÓFIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az egyiptomi hieroglif írásban a Hórusz-szem egész képe jelenti az 1-es számot, míg a szem ábrájának részletei a végtelen kicsi felé tartó törtszámokat. VÁRADI ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Paolo Ventura fotóprojekt-kiállítása eredetileg június elejéig lett volna látogatható a Műcsarnokban. A járvány miatt azonban a tárlat március közepétől virtuálissá vált, és addig, amíg a látogatási tilalmat fel nem oldják, csupán online lehet megnézni.BIHARI ÁGNES RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Balázs János képei izzanak. Archaikus látomásai mágikus erővel hatnak a nézőre. Festményeinek izzása kozmikus sugárzás. Született művész, aki a társadalom perifériáján jött a világra, de a magányos mágus sorsát önként választotta. Balázs János cigány festő. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A projekt megrendítő, játékos, különös: az amerikai divat-és portréfotós Sandro Miller a fényképészet számos ikonikus portréját rendezi újra a zseniális, kaméleon John Malkovich-csal. Bármilyen remek az ötlet maga, nélküle kétséges lett volna a kimenetel. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Nem tudom, milyen a jó báb, de azt tudom, hogy Németh Ilona jó bábokat készít.” – mondta Zalán Tibor a Műcsarnokban nyár végén megrendezett Bábképzetek című kiállítás megnyitóján. A kiállítás alkalmat adott arra, hogy beszélgessünk a bábokról, színházról. Mindarról, ami Németh Ilona élete. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Június elejéig látható a Műcsarnokban a debreceni MODEM Art deco a pusztán. Sajó István (1896–1961) és műve című kiállítása. A tárlaton a korszak meghatározó, egyik legegyénibb, ám kevéssé ismert alkotóját ismerhetjük meg. A bemutatás témájában hiánypótló, a kiállítóterekben azonban jócskán maradhat bennünk hiányérzet. HARTMANN GERGELY KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Műcsarnok folytatva eddigi gyakorlatát ismét párhuzamos kiállításokat sorol egymás mellé. A kurátori koncepció szerint a kapocs köztük a fel-, a meg- és a rátalálás öröme, melyet az alkotó érez, amikor sikerül Májá fátyla mögé kukkantania. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
El Kazovszkij ezzel a kiállítással, A túlélő árnyékával világunk időben és térben megkerülhetetlen művésze lett: az árnyék, amelyet a művész és a kiállítás vet ránk, ma sokkal inkább fényhez, megvilágító erejű fényességhez hasonlít. FORGÁCH ANDRÁS ESSZÉJE. Tovább a cikkhez
Az átfogónak szánt Műcsarnokbeli tárlatot sokakkal együtt az utolsó napon láttam, persze sokan akkor sem - dacból, vagy alapos indokkal távol tartották magukat. A Kieselbach Galéria válogatása rá két napra nyitott. A két élmény közelsége óhatatlanul összehasonlításra ingerel, akkor is, ha a műfaj és a kiállított anyag merőben különbözik. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Műcsarnokkal kapcsolatosan legtöbbször arról esik szó, ki állít(hat) ki benne – vagy éppen ki nem –, továbbá ennek okairól. Egy megvalósult kiállítás esetében arra is érdemes koncentrálni, milyen maga a tárlat. SIMON BETTINA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Néhány éve a Szeretem Budapestet mozgalom még akciót hirdetett a nagykörút graffiti-mentesítésére. Idén augusztus közepétől szeptember közepéig viszont legális a graffiti, legalábbis a Színes Város mozgalom által felkért tízegynéhány alkotónak, akik kilenc budapesti tűzfalat dekorálnak ki a Strongbow támogatásával zajló egyhónapos romkocsma-fieszta melléktermékeként. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Még két hétig látható a Műcsarnokban az I. Építészeti Nemzeti Szalon. A kortárs hazai építészet eddigi legteljesebb válogatását nyújtó tárlatot szakmai, politikai, érzelmi megfontolások mentén számtalan kritika érte, mégis jó szívvel ajánlom: aki teheti, nézze meg. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Műcsarnok legújabb kiállítása a kortárs létezés két leginkább zavarba ejtő szimbólumát állítja a figyelem középpontjába: az Időt és a Várost. És egy harmadikat: a tárlat címében is szereplő entrópia, a belső rendezetlenség ugyancsak ismerős lehet – a kényszerű rendezettségtől a spontán rendezetlenség paradicsomi állapota felé tartó folyamatok megélése sokunk számára egyszerre vágy és mindennapos tapasztalat. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„A mézkészítésnek pedig egyetlen értelmes okát és célját abban látom, hogy én a mézet megegyem” – vallja Micimackó, ám a Műcsarnok hátsó teraszán működő közösségi méhészet azt igyekszik bizonyítani – a mézfüggő mackó súlyosan téved. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
