A Wonder Woman 1984 elődjénél sokkal emberibben és árnyaltabban, az akció helyett az érzelmekre támaszkodva, a klasszikusok előtt tisztelegve állít méltó örökséget Diana Prince karakterének. FÁTRAI KATA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Újra elveszett alakok téblábolnak Roy Andersson sivár tereiben, hogy értelmetlen létezésünk kisszerűségével szembesítsenek. Aprólékos vizslatásra váró atmoszférikus képcsemegék egy svéd reklámfilmestől. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Agnieszka Holland életrajzi drámája hamisítatlan huszadik századi kelet-európai történetet mesél el, mellyel nem titkoltan országa aktuális közhangulatára kíván reflektálni. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az évtized talán legszebben fényképezett magyar filmje a folyamatosan továbblibbenő, mindig megfoghatatlan szerelem láthatatlan érintéséről: celluloidra forgatott lenyűgöző moziélmény. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Összeegyeztethető az anyaság a karrierrel? Sokat tárgyalt téma, amelyre ritkán látott válaszokat adhat, ha űrhajós az ember lánya. Az Ígérem, hogy visszatérek szép film az anyák szeparációs szorongásáról. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Zsidógyűlölettel vannak átitatva az elit önvédelmi reflexei: nem igazán Dreyfusról szól, de alapszintű történelemleckének elmegy Polanski középszerű kosztümös filmje. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hazaárulási vád és a hadsereg becsülete, téves ítéletek, tárgyalótermi drámák meg kabinetválságok, bíróság elé citált nagy író és utcai merénylet a védőügyvéd ellen: egy nagyon francia (világ)botrány részletei. Rövid emlékeztető és spoileres gyorstalpaló Roman Polanski Dreyfus-filmje elé. LÁSZLÓ FERENC CIKKE. Tovább a cikkhez
Lakos Nóra első nagyjátékfilmjében Kerekes Vica markáns jelenléttel uralja a vásznat, s ha a néző el tud tekinteni az alapszituáció teljes irrealitásától és a film széteső szerkezetétől, akkor végső soron korrekt, visszafogott romantikus vígjátékot kap. VIGH MARTIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Christopher Nolan megrendezte minden idők legbonyolultabb és egyben egyik legbutább Bond-filmjét. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Patkányürülékben és romlott húsban kutakodik a magányosan öregedő apafigura, miközben a mélyből és múltból zaklatások, árulások és egy pohárzongora bódító fényhangjai bukkannak felszínre. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Ezekhez az érzelmekhez dán kezek kellenek. Az egy éven keresztül az Iszlám Állam túszaként raboskodó Daniel Rye története a lelkünkre pályázik és nincs menekvés előle. HARSÁNYI DOMONKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Talán még sosem volt ilyen könnyű dolga a kritikusnak, mint most a Pesti balhé nevű termékkel szemben. Elkészült valami, amihez képest a Kölcsönlakás és a Pappa pia már egészen filmszerű és élvezhető, sőt nem akármilyen erényekkel is rendelkezik: például azokat végig lehet nézni. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy Tom Hanks-mozi akkor is eseményszámba megy, ha közepes filmről van szó, amelyik témájánál fogva ráadásul jobban is érvényesült volna a nagyvásznon. A Greyhound csatahajó az Apple TV+-on debütált. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Lángszóró csóvája lobban az alkonyi ég háttere előtt, miközben feldolgozatlan érzelmek perzselnek kegyetlenül a chilei rendezőzseni legújabb filmjében. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A norvég rendezőnőt halálos agydaganattal diagnosztizálták, 9 évvel később filmet forgatott a történetéből. Olyan kellemetlenül őszintét és felkavarót, mintha még mindig a skandináv mozi aranykorát élnénk. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
