Ismétlünk. Ismétlünk. Enyhe sértődöttséggel nézzük azokat a próbálkozásokat, melyeknek nem sikerült egyetemessé és egyetlenné válniuk. Mindeközben tudjuk, hogy vesztes helyzetből indulunk. Abszolút értékek már vannak, csak önmagunkat kell meghatároznunk bennük. Túl egyszerűen hangzik. Ráadásul sokan elfelejtik. A 32. THEALTER fesztivál utolsó napjain (gyakran) nem ez történt. KÓSA-SZIGETY ZSÓFIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az 1940-es évek végén a polgárháború elől menekülő görögök közül 7500-at fogadott be a magyar népi demokrácia, elvi alapon. Más szelek fújtak akkor. A Trafó Liberty Fesztiváljának ez a történet jelentette kiindulópontját – ezt gondolták több szempontból tovább tehetséges színházi alkotóink. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Karanténdarabokból manapság nincs hiány, de az biztos, hogy egyikben sem értekeznek a Hadúrról, avagy a magyarok istenéről és a gyíkemberekről. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A THEALTER-t a szokásokhoz híven a művészeti vezető nyitotta. Balog József performanszai mindig a pillanat esetlegességére és a tudatosság illékonyságára hagyatkoznak. És meghagynak az emlékezetnek egy-egy gesztust. Idén a napszemüveg fölé emelt, taposásra készülődő láb kerül az adattárba. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
