A Valahol Európában, a Háry János, az Álarcosbál és a Vízkereszt után ismét Szegedi Szabadtéri Játékokon rendez Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója. A Chicago a múlt század húszas éveiben játszódik, amikor még távoli jövőnek tűnt, hogy a média hogyan manipulálja a közvéleményt a hatalom szolgálatában, létrehozva a celebvilágot, ami mára átrajzolta a hétköznapok gondolkodásmódját. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Amíg ebben az országban élünk, nem lehet nem játszani A revizort. A gyakorlott színháznéző már előre dörzsöli a tenyerét: vajon kinek és hogyan szól majd be az új bemutató nyíltan vagy burkoltan? JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Amikor Kost kisasszony, ez a keményen dolgozó altesti munkás bemutatja a társaságnak frissen szerzett vőlegényét, a kissé bárgyú, nem éppen szavakész fiatalembert, Heinrich Himmlert, gondolhatunk, amire akarunk. Szabadság van. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az átpolitizálódott magyar színpadokon egyre kevesebbszer találkozni merész, szókimondó, totális színházzal. Az alkotók inkább csak utalásokban és a nézőkkel való összekacsintásokban végeznek partizánmunkát. De vajon tényleg csak ennyit engedhetnek meg maguknak a magyar színpadokon dolgozók? HORNOK MÁTÉ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy valamirevaló Kabaré-produkciónak, legyen az film vagy színházi előadás, mindig erőteljes halálszaga van. Ha netán nem lenne, félreértik az alkotók az alapanyagot. Béres Attila rendezéséből torkot kaparó félelem árad, s ez velünk is marad, úgy, hogy a sziget fölötti szél sem tudja eloszlatni azt. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Amikor a nyitány után Max Bialystock, a Broadway hullócsillaga egyszer csak új Rusznyákként hivatkozik önmagára, a néző rájön, hogy alighanem egy non-replica verziót fog látni a Producerekből. De még mennyire, hogy azt! JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Jelenleg a Szegedi Nemzeti Színházban próbál Fábián Péter, a k2 Színház egyik alapítója és vezetője. Kőszínházi és független munkastílusról, elvárásokról és a közönség igényeiről, meg az általa elképzelt repertoárszínházról is beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Anatevka Ukrajnában van. Sólem Aléchem regényének, novelláinak helyszíne életre kelt. Előbb a musicalben, aztán a valóságban. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Két egymást követő napon két nagyszabású, zenés-táncos bemutató zajlott két vidéki városban, egy rendező fősége alatt: Béres Attila csúcstámadása sikerrel járt. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az előadás, rácáfolva Varga Zoltán vízárusának kezdeti fellépésére, nem kapkod utánunk, nézők után. De azért minden okunk megvan feszengeni, amikor Sen Te azt kérdezi: Miféle emberek vagytok ti? STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Van az angol uralkodói család életében egy olyan történet, ami – a Windsor család életében nem szokatlan módon – a bulvárban köthetett volna ki. Hogy nem így történt, annak köszönhető, hogy a történelmi válaszút a privát gyengeség/betegség legyőzését hőstetté emelte. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Béres Attila rendezésében a helyszínváltásokkor egy vetítővászon ereszkedik a színpadnyílás elé, amelyen a közhangulatot láthatjuk. Micsoda szerencse, hogy nem ez a közhangulat dönt a halálbüntetés visszaállításáról. Miközben nézem, megszűnök demokratának lenni. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Csárdáskirálynőt és egyúttal annak színháztörténeti legendáját is megkísérli színre vinni Béres Attila kecskeméti rendezése. Nagyralátó vállalás, érdemi részeredményekkel. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Minden igyekezet hiába, a Vízkeresztet nem lehet érdemben bemutatni egy négyezer fős nézőterű szabadtéri színpadon. A strandváltozatot láttuk. PROICS LILLA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Talán megbocsájtható, ha a „fővárosi kritikus” elsősorban arra kíváncsi a miskolci színház nézőterén ülve, hogy miben más és miben több egy operettelőadás ott, mint a Nagymező utcában. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
