„Na, most kell nagyon vigyázni”, ez jutott eszembe, amikor még el sem kezdődött a Kurázsi és gyerekei című előadás a Radnóti Tesla Laborban. A Narratíva nevű új független csapat első premierjére olyan közönség gyűlt össze, mintha az egész városban elmaradt volna minden előadás. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Örömhír: Bodó Viktor hazatért! Először is földrajzilag, hiszen Az őrült naplója premierje óta már másfél év telt el, azóta ez az első hazai bemutatója. Másodszor meg esztétikájában: előadása úgy idézi fel a pályakezdés dicsőséges darabjait, hogy minden pillanatán átsüt az azóta szerzett tapasztalat. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Úgy érzem magam ebben az előadásban, mint hal a vízben, pedig kísért és nyomaszt még napokig. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Pályakezdése a Katonához kötötte, érett színésszé a Nemzetiben vált. Most a Vígszínház oszlopos tagja. Szerepei, alakításai erősek, beégnek. „Nehézfiú, érzékeny színész és ember. A Színikritikusok Díjának egyik idei jelöltje Mohácsi János Istenítéletében alakított John Proctor szerepéért. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Mucsi Zoltán rengeteg színházi előadással, sok filmmel a háta mögött elfogadott két felkérést és rendezőként vett részt a produkciók létrehozásában. PROICS LILLA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Az Árvaálom című, egy éves projektről és az abból készült előadásról, amit a Trafóban láttunk. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Sorozatunkban a Színikritikusok díjának idei várományosait szólaltatjuk meg. Lázár Kati Jászai Mariként, vagyis a Kripli Mari című estjével esélyes a legjobb női alakítás kategóriában. STUBER ANDREA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Nem adja fel: a privátszféra szürke foltjairól szól az Orlai Produkció számos előadása, mintha arra akarná rávenni közönségét, hogy vetne tán egy pillantást közvetlen környezetére. Az Apa is ilyen – az apa Alzheimer-kórban szenved. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy egyszerű felismerés teszi pehelykönnyűvé és ugyanakkor mérhetetlenül nehézzé Lázár Kati dolgát ezen az estén: az ő Jászai Marijának nem kell, hiszen nem is lehet idomulnia a valaha volt valósághoz. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Bejön Lukáts Andor, aztán Benedek Miklós, aztán Szabó Éva; leülnek az asztalhoz, és Lázár Kati is bejön, és megkérdezi: kértek enni?. Kérnek, nem kérnek, enni fognak, négy amerikai-olasz nagyszülő és középen a pasta. Mi kell még? Az unoka. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Abszurd hangvétele és a megannyi geg, áthallás, önreflexió ellenére az előadás természetesen akkor a legmeggyőzőbb, amikor egy-egy jelenet erejéig a színpadi jelenlétre és a jellemábrázolásra hagyatkozik – arra a realista játékmódra, amit máskülönben látványosan elkerül. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Volt az a csúnya fiaskó a VI. kerületben, a korrupciós ügy Berecz Károllyal és Juhász Károllyal. Sok minden történt azóta, egészen ki is ment már a fejünkből. Talán az igazság sem érdekel minket annyira, hogy bármit feláldozzunk érte. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A fiú felnő, férfi lesz belőle, küzd, küzd és megint csak küzd, hogy aztán végül szükségszerűen elbukjon. Hiába, még ma is a banális történetek a legjobbak. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hol volt, hol nem volt, az osztrák-magyar határon innen és a fondorlelkű kapitalistákon túl, volt egyszer egy ember, aki úgy határozott, hogy azzal szerzi a legnagyobb hasznot falujának, ha felköti magát egy fára. Nem mese ez: így kezdődik Keményffy Tamás első játékfilmje. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
