Azzal nem mondunk semmi újat, ha kijelentjük, hogy amikor színházi esemény zajlik, az társadalmi-politikai történés is egyben. Még akkor is, ha egy adott rezsim kultúrpolitikai irányítása mindent megtesz azért, hogy távol tartsa az égető társadalmi kérdésektől saját korának színházát. OROSZLÁN ANIKÓ RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A könyvsorozat 169. darabjaként Aaron Blumm (alias Virág Gábor) kötete komoly eséllyel pályázhatna a „legszebb JAK-füzet” címéért. De nemcsak emiatt fontos. MILIÁN ORSOLYA RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A fülszöveg szerint: „ebben csak ennyi köszönet van”, aztán kiderül, hogy négy, jobbára telepes költőnek is megköszöni Szabó Marcell a segítséget. Arra gondolhat az olvasó, hogy ezek szerint a kötetben nincs sok köszönet, ami mindenképpen furcsa reklám. Utólag sajnos kiderül: igaz. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy huszonnégy éves lány, hihetőleg a költő alteregója, mesél húsz évvel ezelőtt elhunyt apjáról. Konokul és megátalkodottan csak erről akar beszélni. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Spanyolország területén élő kisebb népek ismertségéről az utazási irodák és a terrorakciók gondoskodnak. A galegók nem tartoznak ide, ők nem robbantanak, mint a baszkok, nem gazdagok, mint a katalánok, és nem is döngetik büszkén a mellüket. Épp ettől olyan szerethetőek. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A prae.hu főszerkesztőjének közel egy éve megjelent második kötetének fülszövege szerint a szerző most belevág. Üssük fel és nézzük: mibe is. ZANIN ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kele Fodor Ákos első verseskötetének borítóján tizenkét sziromalakba és két gyűrűformába szervezett betűsort követhethetünk nyomon – a szöveg nem innen odáig vezet, hanem körbe: caputtól caputig. SZOLCSÁNYI ÁKOS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A második verseskötet elmélyítése, kidolgozása és kimerítése is az első könyvben szuverén költői nyelvvel felvázolt világnak: az átlátszó városba beköltöznek a lakók, s a lírai elbeszélő rezignált iszonnyal veszi tudomásul, hogy mind ő maga, mégis mind idegen. DUNAJCSIK MÁTYÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A jövőre tíz éves folyóiratban a szokatlan vált rutinná: bátran teret adott marginális témáknak és szerzőknek, most viszont egy megfoghatatlan, örök kérdést, a „kortárs magyar költészetet” állította középpontba. URFI PÉTER KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
