A címben szereplő latin mondat nem az én találmányom; Komoróczy Géza tanulmánykötetének a mottója. A közismert szentencia – historia est magistra vitae – megfordítása, egyszerre meghökkentő és elgondolkodtató. TÓTH IVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Még a pandémia előtt egy jeles magyar történész arról beszélt a tévében, hogy a történettudománynak szemben a természettudományokkal az a szerencséje (és egyben tragédiája), hogy egyrészt közérthetően tud szólni a nagyközönséghez, másrészt olyan problémákkal foglalkozik, melyek sok ember érdeklődését felkeltik. TÓTH IVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az ember hajlamos a történelemre mint régmúltra gondolni. De honnan tudjuk, mi történt a születésünk előtt többszáz vagy ezer évvel? A múlt tanúitól, akiknek elbeszélését a történetíró lejegyezte. De csalhatatlan-e tanú szeme? HUSZÁR ÁGNES ISMERTETŐJE. Tovább a cikkhez
Saly Noémi a főváros történetének tudósa, a gasztronómia és a kávéházak hű krónikása. Nemcsak írásban, hanem rádiós és televíziós adásokban élőszóban is megosztja velünk alapos tudását a régi Tabán színes világáról. Ezúttal tudományos, mégis nagyon személyes könyvet olvashatunk tőle. HUSZÁR ÁGNES RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Gyáni Gábor feltárja, hogyan zabolázta meg a múltat monolitikus egységként őrző (nemzeti) kánonhagyomány a változást és az ismeretlent fürkésző történeti gondolkodást, hogyan emelte azt a tudomány rangjára, és miként állította a nemzeti identitásképzés szolgálatába, például a tantermekben. TÓTH IVÁN ISMERTETŐJE. Tovább a cikkhez
