„... szeretném egy évnek a történetét megírni, ahogy azt átéltem, a maga tapasztalásaival, az élmények leszűrt eredményeivel 1944 márciusától egészen 1945 márciusáig. Háromszázhatvanöt nap? Sokak számára több év nyomorúságával és átélt tapasztalataival ér fel.” NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Egyetemi Színpad 1967-ben kérte fel önálló est megtartására. „Talán akkor jutott eszembe, hogy megkérdezzem magamtól: Ki vagyok én? Miért is vagyok színész?" – emlékszik vissza Békés Itala. GABNAI KATALIN RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A címben szereplő latin mondat nem az én találmányom; Komoróczy Géza tanulmánykötetének a mottója. A közismert szentencia – historia est magistra vitae – megfordítása, egyszerre meghökkentő és elgondolkodtató. TÓTH IVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Még a pandémia előtt egy jeles magyar történész arról beszélt a tévében, hogy a történettudománynak szemben a természettudományokkal az a szerencséje (és egyben tragédiája), hogy egyrészt közérthetően tud szólni a nagyközönséghez, másrészt olyan problémákkal foglalkozik, melyek sok ember érdeklődését felkeltik. TÓTH IVÁN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Tények és Tanúk sorozatában Illés Klára népművelő saját családja múltját tárja fel a szüleivel készített életútinterjú, levelezés és napló közreadásával. A háború, a kitelepítés, a paraszti életforma átalakulása és eltűnése a személyes sorsokban mutatkozik meg. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Gazdátlanul kóborló katonaló ér egy budai telefonfülkéhez. Bedugja fejét az üveg nélküli ablakon, tétovázik, majd enni kezdi a szélfútta telefonkönyvet. Később őt is horpadt tálakba sarabolják, s viszik az óvóhelyekre. Még meleg. Éhhalál ellen lesz, gyerekeknek. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
"Elmegyek marxizmust tanulni. S akkor kiderül majd, hogy az elmélettel van-e baj, vagy „csak” azzal, ahogyan alkalmazzák. Ne tessenek röhögni! Hülyegyerek voltam, akinek a tudatából ráadásul törlõdött mindaz, amit átélt." MESTERHÁZI MÓNIKA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
