Kazuo Ishiguro poszt-Nobel kötete, a Klara és a Nap hibátlanul belesimul a szerző életművébe. Lappang, féken tart és sejtet, de soha nem árad ki. Klara, a cím- és főszereplő éppenséggel lehet az a harmadik szempont, amire az emberiségnek szüksége van. FEKETE I. ALFONZ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Gabo Kiadó válogatásának erőssége a sokszínűség. Sci-fit, fantasyt, modernet, történelmit, cselekményeset, metaforikusat, konkrétat és elvontat is találunk a kötetben. WÁGNER ESZTER RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
A trianoni békekötés századik évfordulójára jelent meg a Cserna-Szabó András és Fehér Renátó szerkesztette novellaantológia. A tizenegy novella kortárs szerzői számára Örkény megadta a hangot, s ők a „Mi lett volna ha?” kérdésére válaszul alternatív Trianon-képet festenek, illetve magyar történelmet írnak. JUHÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A diktatúrát elszenvedni és részt venni benne: Atwood Gileádjában sem különülhet el élesen ez a két szerep. A kiépülő rend és rendszer totalitása nem tűr meg kívülállást, így bizonyos mértékig minden szereplő egyaránt korlátok közé kényszerült áldozat és előnyöket élvező elkövető. DÁNYI DÁNIEL RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
Régen és most. Külső és Belső Birodalom és a közbenső Lineáris Övezet. Harc az Övezet lakóinak lelkéért. Dante világa újratöltve tudatmódosítókkal. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF ELEMZÉSE. Tovább a cikkhez
Szabadulástörténetek. Kik szabadulnak? Honnan szabadulnak? Hogy szabadulnak, mit és mivel fizetnek érte? Többnyire életekkel. Magukéval vagy máséval. Nem sokan maradnak meg. VÁNDOR JUDIT ISMERTETŐJE. Tovább a cikkhez
A jövőben járunk, a Páneurópai Szövetség valamelyik országában (a nevek alapján inkább Európa nyugatibb felén), itt él az elbeszélő, Naszím, egy nagyváros arab gettójában, becenevén a Zónában. TOROCZKAY ANDRÁS RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
„…a szöveg nemigen utal sem a cselekmény pontos helyére, sem idejére, egyedül az derül ki, hogy orosz és amerikai katonák harcolnak egymással egy lerombolt és szinte teljesen lakatlan városban, ahol magyarul is beszélnek…” POGRÁNYI PÉTER RECENZIÓJA. Tovább a cikkhez
