Bútorozatlan szobában találja magát a MU Színház kamaratermébe érkező néző. Matrac, szék – más nemigen kerül a relatíve tágas térbe. Ez a szoba a cselekmény helye, merthogy a Szputnyik előadása - némiképp ellentmondva önnön címének - nem a házra, hanem a lakásra fókuszál. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A budapesti Nemzeti Színház megnyitása óta mintha valaki megtréfálta volna a helyieket: ahogy haladunk lefelé a Duna partján, úgy lépünk vissza néhány évet az időben. IAN HERBERT ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
A cím egyszerre megtévesztő és jellemző a kritika elkövetőinek egy jól körülhatárolható csoportjára. A Kortárs Drámafesztivál alatt zajló nemzetközi kritikus szemináriumon mindent csináltunk, csak éppen nem írtunk. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
„Lenin halott! A múlt elmúlt! Legyünk túl rajta” – summázza felszólalását Mohácsi István író, hozzátéve: „nekem fogalmam sincs, mi volt a kommunizmus, mindkét nagypapám börtönben volt az ötvenes években, de itt vagyok én, aki sosem éreztem magamat elnyomva”. SZABÓ ATTILA ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
A 7. Kortárs Drámafesztivál fókuszába idén Szlovénia került. A szervezők úgy gondolták, a színház mellett fontos néhány más művészeti ággal is képviselniük országukat, ezért láthattunk kísérőprogramként november utolsó hetében öt szlovén filmet a KINO-ban. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Szlovéniára vonatkozó földrajzi, gazdasági, történelmi adatok könnyedén elérhetők a könyvtárban vagy az interneten. Az ország színházi hagyományairól és jelenéről viszont gyakorlatilag nincs információnk. A Kortárs Drámafesztiválnak köszönhetően ez a fehér folt is beszíneződött. PAPP TÍMEA BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Én, az áldozat című előadásában Simona Semenič saját élményeiről: ágybavizeléséről, genitális herpeszéről, epilepsziájáról, katéteréről mesél. Undorító betegségekről szóló vallomásában mégsincs semmi kínos exhibicionizmus. Őszintesége nem kínzó, hanem felszabadító. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Hogy mi értelme van a marsbéli élet- és kutatási körülményeket szimuláló kísérletek szimulációjának? Az amerikai Jay Scheib által nemzetközi kooprodukcióban rendezett, Budapesten a Nemzeti Színházban bemutatott előadás tanúsága szerint: nem sok. Az viszont elgondolkodtató. MIKLÓS MELÁNIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Sokat markol a TÁP Színház legújabb megaprojektje, a Kurátorok. A hatalmas dzsembori helyszínéül szolgáló, ezúttal szűkösnek tűnő Tűzraktérban egymást tapossa rengeteg színházrajongó, jelentős és kevésbé jelentős író és rendező, és megszámlálhatatlan színész. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Tavaly is untam, idén is unom, és nem értem a felhajtást körülöttük. Azt hiszem, számomra kevés érdektelenebb dolog létezik, mint más önelégült infantilizmusához/cinizmusához és – ne hagyjuk ki a legfontosabbat – érzelgősségéhez asszisztálni. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Árvai György egy estés haláltúrája a Trafótól a MU Színházig tart, és egy kicsit még tovább is... SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ezen a gyűjtőlapon megtalálja az összes írást, ami a 7. Nemzetközi Kortárs Drámafesztivállal foglalkozik. Tovább a cikkhez
A Bárkán bemutatott, s az új évadtól a Thália Új Stúdiójában játszott Leonce és Lénának a harcias elutasítástól a forró rajongásig mindenből kijutott. Nincs ebben semmi meglepő; ez a sorsa az olyan előadásoknak, amelyek mást és máshogy mondanak, mint a többség. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE. Tovább a cikkhez
Tárgyilagos, elfogulatlan, az érzelgősségtől mentes, szikárságában lírai tömörségű, redukált eszközeivel is rendkívül képszerű előadás a Turbo Paradiso, ám a jelzőket néhány kiló paradicsom képes annullálni. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Négy, selyempizsamába, köntösbe, illetve hálóingbe öltözött fiatal fogad bennünket a szinte üres térben. Kedvesen a helyünkre kalauzolnak, hárman elvegyülnek köztünk, egyikük pedig leül a velünk szemben lévő székre. MIKLÓS MELÁNIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
