Amikor Kost kisasszony, ez a keményen dolgozó altesti munkás bemutatja a társaságnak frissen szerzett vőlegényét, a kissé bárgyú, nem éppen szavakész fiatalembert, Heinrich Himmlert, gondolhatunk, amire akarunk. Szabadság van. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az Átrium nézőterén ülve egy amerikai kisváros képviselőtestületének munkájába nyerünk bepillantást. A humoros felvezetés egy pillanat alatt válik véresen komollyá, a kérdés csupán az, hogy vajon egy óra tiszta szórakozás után elérhetünk-e igazi mélységeket? KESZTE BÁLINT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Amit csak lehetett, egyik kezével elvett énekes színészeitől Alföldi Róbert a szegedi Dóm téren hatszor közel teltházzal játszott West Side Storyban. A másik kezével azért adott rendesen: nekik is, nekünk is. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy valamirevaló Kabaré-produkciónak, legyen az film vagy színházi előadás, mindig erőteljes halálszaga van. Ha netán nem lenne, félreértik az alkotók az alapanyagot. Béres Attila rendezéséből torkot kaparó félelem árad, s ez velünk is marad, úgy, hogy a sziget fölötti szél sem tudja eloszlatni azt. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Konvencionális színház, konvencionális dramaturgiával. Ez általában vagy nagyon unalmas, vagy részleteiben lenyűgöző. Jelen esetben inkább az utóbbi. MUNTAG VINCE KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Fekete május lenne a megfelelő cím, ha nem viselné azt sok más, lelki és meteorológiai rendellenességről szóló írás, köztük egy 1899-es Ady-cikkecske is. Itt és most a történelmi elsötétülés megidézése indokolná: 1915-1917 között járunk. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Alföldi Róbert rendezése eleven színházi paradoxon: hatásos előadás - nem különösebben erős, izgalmas vagy jelentékeny főszereplőkkel. Sok a csend, sok a támadó látvány- és játékötlet, sok a hisztéria a budaörsi Elektrában. Néha túl sok. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A címhez magyarázatul és mentség gyanánt: bizony ilyenek a poénok az Operettszínház idei utolsó nagyszínpadi bemutatóján. A Maya előadása felerészt élvezhető, ám a gyakori rossz pillanatokban mintha csak Kiss B. Atilla igazgatói pályázatának rosszalló kitételeit illusztrálná. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nem ismertem én ezt, Lev Tolsztojnak A sötétség hatalma című darabját. És ha csak az előadást látom, hát meg nem mondtam volna, hogy ő írta. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A nyári miskolci premier még kétesélyesnek tűnt, ám az első pesti előadás sajnos már nem hagyott kétséget a musical operává transzponált Bohémélet kudarca felől. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
