Hosszú, ráérős snittek, filmszerű leírások tapogatóznak egy-egy kinagyított jelenetben, Javier Marías regényében, valahol az Antonioni-Buñuel-talán Almodóvár tengelyen, az utóbbi esetben azzal a kitétellel, hogy bár indulatok és szenvedély bőven kavarog a szövegtérben, színek alig jelennek meg a kép- és mozgókép-leírásokban. SEBESTYÉN RITA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
