A sugallatos-statikus színpadkép, a fények kompozíciója, a hangok, a minimálzene a szikár rendezői koncepció megvalósulását szolgálják, mert a produkcióban, úgy vélem, a vízió, a világkép felrajzolása a domináns elem, s csak kevéssé az emberi drámák kibontása. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Leporolva, húzva is kicsit hosszú a Játék a kastélyban Bezerédi Zoltán rendezésében a Szegedi Nemzeti Színházban, ahol Gömöri Krisztiánnak és Borovics Tamásnak köszönhetően szórakoztató meccsé válik a drámaíró Turai és a színész Almády összecsapása. HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A három kisregényt mondhatnánk zsengéknek, hiszen a hatalmas életmű legelején születtek, de azért nem úgy zsengék, hogy a szárnyait próbálgatta volna bennük Molnár Ferenc. Sokkal inkább a saját íróiskoláját alapozta meg, ahol ő volt a tanár és a tanítvány, és ő írta a tankönyvet is. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Most éppen a Delila nyíregyházi előadásáról szóló kritikát kellene írnom. Helyette jelenik meg ez a cikk – hogy nagyon rossz csere, az tuti. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Salzburg környéke 2019. augusztusában Liliom képével telített: Jörg Pohl óriásplakátokon látható, amint éppen akrobatikusan és koncentrálva ugrik át valamin, talán egy kötélen. JÁKFALVI MAGDOLNA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Liliomot így, ebben a formában Mundruczó Kornél itthon, magyar színházban nem csinálhatta volna meg. A legkevesebb, amit kapott volna érte, az a blaszfém jelző. Pedig az előadásban erősen ott van Molnár. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Szokol Judit szentendrei Liliom-rendezésében a címszereplő helyett hangsúlyozottan az ő szerelme, Julika kerül a nézői figyelem középpontjába. Závoczky Endre pedig ennek hatására kissé perfiériára szorul saját történetében. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Riviéra az álmok netovábbja. A Riviéra a földi paradicsom, a gazdagok hona, ahova sosem jut el a szegény boltossegéd és az ő nagy szerelme. Marad az elvágyódás, az elképzelt boldogság, a lúzerrománc és az erkölcsi győzelem. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Milyen könnyed, milyen kedves, s egyben milyen szomorú is ez a szépen kivitelezett szerelmi tanmese! S illik rá az ismert mondás: „A helyzet reménytelen, de nem súlyos.” GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Pál utcai fiúk vígszínházi előadásának zeneszerzőjével, a kritikusdíjra jelölt Dés Lászlóval beszélgettünk. PROICS LILLA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Nem, nem nézem meg, mit írtam - ha írtam - a Játék a kastélyban kaposvári előadásáról. Arra emlékszem, hogy a bemutató délelőttjén rúgta ki az akkori igazgató a rendezőt, Mohácsi Jánost. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Virtigli bravúrstück, sokak szerint Molnár Ferenc legjobb darabja az Egy, kettő, három. Ugyancsak sokak szerint azon múlik minden, hogy Norrison bankár szerepét jól játssza-e a színész. Nos, Norrison bankár szerepét az Átrium és a Kultúrbrigád előadásában jól játssza a színész. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A túlvilág bizarr álomképként tűnik fel Szabó Máté rendezésében. Az angyalokat a Baltazár Színház tagjai (más előadásokon az Utca-Szak fiataljai) személyesítik meg, angyalszárnyat viselnek a mennybéli rendőrök is, a Máhr Ági játszotta Fogalmazó pedig maga a megtestesült szívjóság. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Egy igazán vakmerő tervet csak úgy lehet végrehajtani, ahogy a kis Móric képzeli” – mondja Molnár Ferenc egyik mindentudó hőse. Így készüljön hát a történelem és a róla szóló dokumentumfilm is? LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Örökzöld, persze: Molnár Ferenc Liliom című darabját el kell játszani, ha akad a társulatban egy színész, aki után kiabál a címszerep. Vagy egy színésznő, akit az isten is Julikának teremtett. Vagy csak úgy. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
