„A kellemetlenkedő szerző kellemetlen darabja 130 év múltán még aktuálisabb, mint megírásakor volt” – írta Nánay István Ibsen darabjáról a 2013-as Katona József színházbeli bemutató kapcsán. 2021-re ez az érzésünk még tovább fokozódott. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Néha az volt az érzésem, hogy a Hamlet és a Lear király vadul kifordított és eltorzított párhuzamaiból, valamint a Bánk bán kontraszthatásából fakadó helyzetkomikumok és szóviccek viszik csupán előre az eseményeket. Ami természetesen nem baj. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Bogdán Zsolt történeteket mesél. Ízes erdélyi történeteket. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Hamletet nem lehet eljátszani. A Hamletet nem lehet nem eljátszani. Telihay Péter monstre vállalása az érem mindkét oldalát megmutatja. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Vajon a traumatikus huszadik századi történetek – mint amilyen az erdélyi szászoké – elmesélésének tényleg az esztétizálás volna a leginkább megfelelő formája? BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
110 éve született és 30 éve halt meg Karády Katalin. Karrierje fénykorában ikonná, sőt bálvánnyá válásához nem keveset tett hozzá a személyét övező titokzatosság, a legendát pedig tovább éltette, hogy míg disszidálása után ő a tengerentúlon hallgatott, róla a tengeren innen hallgattak évtizedekig. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ifj. Vidnyánszky Attila nagy érzelmi és értelmi amplitúdójú gyulai III. Richárdja jóval több egy nyári kalandnál: a telitalálatok és megoldatlanságok széles választékából az előbbiek az emlékezetesebbek. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A gyenge kezdés után végül jött az erős visszaesés is, még ha a kettő között a kitartó szemlélő rá is bukkanhatott néhány figyelemre méltó megoldásra. A Nemzeti Színház egyenesen Tbilisiből reciklált előbemutatóján jártunk Gyulán. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Dúl a hatalmi önkény a városban. A jogot lábbal tipró despota maga a legnagyobb csaló. De van, amit ő sem tud lebírni. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy Hamlet-előadásból kihagyni a „lenni vagy nem lenni” monológot lenyűgöző és imponáló pofátlanság. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Prosperóból Prospera, púpos Caliban, megsokszorozott Ariel, papír, papír és papír, vártól idegen díszlet meg egyéb furcsaságok. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Robin Hoodban a Rockszínház örökségét vélem felfedezni, ám az, ami akkor a maga nemében és a mi tájékunkon innovatívnak számított, mára rég túlhaladottá vált. PAPP TÍMEA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Az előadás tavaly már majdnem létrejött, amikor az utolsó pillanatban – a nyilvánossággal nem közölt okokból – törölték a műsorból. A rendező maradt, a szereplők mentek: Sopsits Árpád kifinomult, szép és erős képekben meséli el a magyar irodalom egyik legizgalmasabb perszónájának, Psychének az igaz (?) történetét. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Egy mára elveszett, alkalmi jellegű pantomimjáték ugyancsak erősen alkalmi jellegű táncszínházi rekonstrukcióját ígérte Erkel szülővárosának tószínpada július 20-án. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A pretend igéből képzett pretender főnév jelentése: tettető, színlelő. A varázsló szó pozitív konnotációja, amit Miklós Tibor fordító választott a The Great Pretender címének, nem illik tehát hozzá. Viszont passzol a szeánsz-koncert melodrámai hangulatába. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
