A Szegedi Nemzeti Színházban a Leonce és Lénát Závada Péter átiratában, Subicz Gábor zenéjével, Barnák László rendezésében láthatjuk, és bár az előadásban jobbnál jobb ötletek és alakítások sorjáznak, mégsem világos, hogy jutunk el a harsány komédiából az erőteljes fináléig. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A megszületésük között eltelt három évszázad és a stílus is élesen elválasztja egymástól Henry Purcell barokk operáját, a Dido és Aeneast és Tom Johnson minimalista Négyhangú operáját, amit Göttinger Pál rendezésében párban mutattak be Szegeden. HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Kétlem, hogy a Le grand macabre május 22-i előadása után lett volna néző, aki ne felvillanyozva távozott volna a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremből – legalábbis azok közül, akik nem vártak valami egészen mást Ligeti György anti-antioperájától. MALINA JÁNOS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Látvány és mozgás, no meg nem kevés irónia színezi a szegedi Andrea Chénier bemutatóját, amely az Armel Operaverseny nyitó darabja volt. IBOS ÉVA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
