A Marosvásárhelyi Nemzeti Színházat járjuk körbe belülről, Fehér Balázs Benő az Ármány vs. Szerelem rendezésében. Lebontás, újjáépítés és szépítés előtt. Grandiózus tereket, folyosókat és levágott zegzugokat látunk. KÓSA-SZIGETY ZSÓFIA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Három kismalac megírta az erdő lakóit bántalmazó farkas történetét. A média elment vadászni: egy meglőtte, egy hazavitte, egy megsütötte, a nyilvánosság pedig mind megette. Ballada a #metoo mozgalom margójára. KERTVÉLLESY ANDRÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Elrepült öt(ven) év: „Retromadár már nem itt lakik” – hangzik el többször a mondat a marosvásárhelyi társulat új bemutatójában. Szerencsére ezúttal nem (sem) mondanak igazat a szereplők. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A veszélyhelyzet az vészhelyzet? Ma van az első napja annak, hogy valami olyasmi történik az életünkben, amiről csak annyit tudunk, hogy felforgat mindent. Kivéve azt, hogy este színházban vagyunk. Mármint én. CSÁKI JUDIT NAPLÓJA. Tovább a cikkhez
Nem szép dolog az általánosítás, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a kőszínházak inkább biztonsági játékot játszanak, és a kockáztatásra már se kedvük, se erejük. A szegedi színház vadiúj Rekamié Fesztiválja elegánsan lép át sok sztereotípián. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Hiánypótlás, hagyományteremtés: sokszor hallott lózungok, de ami nyáron Gyulán elkezdődött, az továbbgondolásra és támogatásra érdemes kezdeményezésnek tetszik. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Régen minden jobb volt, minden jobb volt régen. Ennyi egészen biztosan kiderül Radu Afrim Romániában máris díjhalmozó, monstre marosvásárhelyi vállalkozásából. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A kolozsvári Interferenciák Fesztivál idei tematikája az idegenség volt. A közel-keleti helyzet és a menekültválság szinte kikényszerítik a kérdést az európai alkotókból: hányféleképpen válhat egy ember idegenné? PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Radu Afrim, kolozsvári születésű román rendező szereti a kockázatot, úgyhogy egymaga veselkedett neki színpadra átírni Bartis Attila A nyugalom című regényét, cserébe viszont tudta, hogy ha a marosvásárhelyi magyar társulattal dolgozik, nagy baj nem történhet. ADORJÁNI PANNA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Sokan emlékeznek a Székely Csaba írta és Sebestyén Aba rendezte marosvásárhelyi Bányavakságra, amit többször játszottak nálunk is. A tört magyarsággal beszélő román rendőr figuráját Bányai Kelemen Barna játszotta. Egy éve a szombathelyi Weöres Sándor Színházhoz szerződött. Azt mondja, hajtotta a kíváncsiság. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
Bartis Attila első rendezését láttuk a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat színházának stúdiójában. PROICS LILLA ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Nagy elvárásokkal érkeztem Marosvásárhelyre színházat nézni korábbi sok pozitív tapasztalatom miatt. A showcase-re kiválasztott négy előadás közül viszont csak egy váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Van-e köztünk olyan ember, aki életét áldozná a szeretetért? Sorin Militaru rendezése igenlő választ ad a kérdésre, de biztosít minket arról is, hogy velük együtt tűnik el a világból a jó. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A Thália Színház Humor Fesztiváljának alighanem legnagyobb meglepetése volt a vásárhelyi Tarelkin halála. Már abban az értelemben, hogy erre a fesztiválra kapott meghívást; ilyen és hasonló című darabok ritkán vonzzák az önfeledt kacagásra vágyó publikumot… URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Jó és rossz színház között jobbára annyi a különbség, hogy a szóban forgó intézmény hogy tekint közönségére: gondolkodó vitapartnerként vagy üresfejű birkaként. A marosvásárhelyi színház jó. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
