Ha én ezt tudom, sokkal előbb leírom, hogy ilyen Magyarországon úgysem fog soha történni, avagy minden kívánságom így váljon valóra. Vagyis majdnem így. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ó, nagyon vagyok! És majd leszek! Legalábbis képileg! – mondja magáról az előadás az érkező nézőknek, akiknek feje fölött, az ezüstös vasfüggönyre vetítve, vijjogó sirályok végtelenített hada lebeg perceken át. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Azt hiszem, a hosszan, elviselhetetlenül hosszan elnyúló járványidőszak után (és ki tudja, még mi előtt) két dolgot nem fogadhat el a valamennyire is közegtudatos néző: a rossz választást és a hamisságot. Márpedig a rendező (és a színház) jól választott a Lear királlyal, és az előadás sem volt hamis. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
„Van kovászos uborka!” Ez az elordított mondat – Börcsök Enikő ordítja el – valami olyasmit jelent, hogy az isten verje meg ezt a mi örökké és örökre nyomorult életünket. És veri. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Eszenyi Enikő tündökölve bukik mélyre a Premierben. A Vígszínház igazgatója olyan szerepet osztott magára, amelyben a legtöbb arcát megmutathatja. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem minden az, aminek látszik – irgalmatlan nagy közhely, tudom, de végül is megbocsátható, ha arra gondolunk, hogy az európai drámatörténet jó része ennek a klisének szétszálazására, folytonos újragondolására épül. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Jöjj el, szabadság, mondja tagolt, pontos értelmezéssel a színészkirály a József Attila-verset az előadásban. A négy évszázados tragédia, s a harmincas évek súlyos látlelete a mába ér. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Végtelenül gazdag előadás: nemcsak a húszas évek numerus claususos világát idézi meg, de az örök magyar agóniát; a pusztulást, az életörömöt, a szépséget. A miskolci társulat tündököl Móricz ragyogásában. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Nem egészen azt kapjuk, amit várunk a Pesti Színház Don Juan-bemutatóján: a nagy csábító látványos elkárhozás helyett egyszerűen kilép az életéből, lesétál a színpadról. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Ifj. Vidnyánszky Attila nagy érzelmi és értelmi amplitúdójú gyulai III. Richárdja jóval több egy nyári kalandnál: a telitalálatok és megoldatlanságok széles választékából az előbbiek az emlékezetesebbek. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A drámaírók szakmai műhelytalálkozójából Debrecenben színházi fesztivál lett. Igaz, a magyar drámák előadásainak fesztiválja. NÁNAY ISTVÁN BESZÁMOLÓJA. Tovább a cikkhez
Salemnek annyi. A kis falu közössége szívós munkával, öngerjesztő indulattal, belevaló tömeghisztériával felszámolta önmagát. Árva gyerekek, gazdátlan állatok kóborolnak az utcákon. Boszorkányok pedig nincsenek. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
A Koldusopera című előadásban a Víg és a Szputnyik színészei azt játsszák, hogy épp a Koldusopera című előadást adják elő. És a dolog mégsem hat idegenül, sőt. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Mielőtt a színház végképp fölfeszül a Mici néni két élete és a Segítség, én vagyok a feleségem! közti ruhaszárító kötélre, és mielőtt a közönség végképp beleszokik, hogy hétköznapi gondjaival együtt az agyát is otthon hagyja, ha színházba megy, álljunk már meg egy polgári szóra. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Főiskolás korától hűséges tagja a Vígszínháznak. Szinte minden figurát eljátszott, nagyon színes az általa alakított karakterek palettája. A revizor című előadásban a polgármester szerepében nyújtott alakításáért Színikritikusok Díjára jelölték a legjobb férfi főszereplők között. MARTON ÉVA INTERJÚJA. Tovább a cikkhez
