Kék meg zöld víz alatti lények úsznak egy anyai ösztönökkel bíró, narancsszín polip körül, s egy kétszer félórás bábjáték során felismerjük, benn vagyunk a vízben, benn, a problémák közepében, a gyermeki mássággal járó konfliktusoktól kezdve a mikroműanyagokkal terhelt óceán gondjainak felismeréséig. GABNAI KATALIN KRITKÁJA. Tovább a cikkhez
Rengetegen – állítólag nagyjából tízezren – néztük élőben és távolról A padlás 999. előadását. És néztük volna többen is, ha bírta volna az e-színház a belépő kódok küldésének iramát. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
Bár hangosabb és mozgalmasabb, mint egy átlagos kötelező ünnepség, csak az 56 csepp vérre hagyatkozva meglehetősen vérszegény tényanyagot kap ötvenhatról a megúszásra játszó egyszeri általános és középiskolás. De kell-e vajon ennél több? PAPP TÍMEA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
Az adventi készülődés a lassulás, lecsendesülés kitüntetett időszaka az évben – egy ellentétes irányú mozgás a mindennapok és a digitális világ tempójával, de a karácsony előtti beszerző-túlélő harc és lapostévékért folytatott tömegverekedések mentalitásával szemben is. A lecsendesülésben segít a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház új bemutatója, A karácsonyi rózsa legendája. SZEMERÉDI FANNI ÍRÁSA. Tovább a cikkhez
A kortárs magyar dráma színpadon előadva cirka másfél órát vesz igénybe, szünet nélkül játsszák egy szűk, klausztrofób térben, és arról szól, hogy milyen szerencsétlenek vagyunk – szerelemben, munkában, életvitelben és gondolkodásban egyaránt. Vagy nem. JÁSZAY TAMÁS ÖSSZEFOGLALÓJA. Tovább a cikkhez
Felmerül a kérdés a Stefánia palota nézőterén, hogy micsoda is ez a Bevetés, amit nézünk és hallgatunk. De talán könnyebb onnan megközelíteni, hogy mi nem. Nem zenés játék, nem zenedráma, nem eredeti musical. STUBER ANDREA KRITIKÁJA. Tovább a cikkhez
