Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A NAGY MŰVÉSZ ÉS CSALÁDJA

A Fabelman család
2023. jan. 18.
Steven Spielberg fiktív elemekkel feltöltött önéletrajzi filmje a rendezőre jellemző, magával ragadó stílusában egyszerre szól a művész magányáról, illetve az őt nevelő család néhol vidám, máskor tragikus történetéről. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA.

Egy legendás filmrendező új bemutatója mindig eseményszámba megy. Ez Steven Spielberg esetében is így van, mert hiába felemás az elmúlt években látható munkássága, A Fabelman család most bevalottan saját gyermek- és tinédzserkorát kísérli meg elmesélni a mozi varázsán keresztül. A történeten belül mindezt a fiktív Fabelmanék és egyetlen filmrajongó fiúgyermekük hétköznapjain keresztül látjuk megelevenedni, miközben időnként azért felsejlenek a későbbi rendezői karrier során már jelentősebb alkotások.

fabelman1
Jelenetek a filmből

Hogy mennyire személyes mindez Spielberg számára, azon is érződik, hogy két évtizede először nem csak mint rendező, de mint forgatókönyvíró is jelen van. A Tony Kushner közreműködésével írt történet így nemcsak magán hordozza a filmesre jellemző szentimentalitást és még éppen igényes giccset, de végig alkotójának lelki világában lépkedünk. Minden egyes jelenet egy tökéletesre komponált emlékkép, az átélt gyermekkor jó és szomorú pillanatainak szándékosan felnagyított változata. Így ha vidám családi pillanatokat látunk, túláradó érzelmek vesznek minket körbe, a szülők elválásának pillanata pedig melodramatikus, az emberek képébe mászó kameraszögekkel és sok sírással, de kapunk iskolai bántalmazós jelenetet is a helyi antiszemita vagányoktól, akik aztán így vagy úgy, de megkapják a magukét, persze szigorúan a filmeken keresztül.

Mert a Spielberg-alteregó Sammy Fabelman számára nem létezik más, csak a mozik világa. Kezdetben önmentegetőnek is tűnhet a szerzői húzás, ahogy főhősünk minden negatív viselkedésére a művészete a mentsége, ám ahogy haladunk előre a történetben, úgy realizáljuk mi is, valószínűleg hasonlóan, ahogy azt a rendező maga is felismerte az évek során, hogy közel sem tökéletes, de nem is tragikus élet ez. Egy családot és barátságokat felemésztő, sikerért és karrierért minden mást feláldozó ember önvizsgálatát nézzük, aki továbbra is kiáll amellett, hogy a művészetért mindez megéri, ám nem hajlandó többé elhallgatni azt sem, hogy mennyi áldozatot is hoznak magukkal ezek az erőteljes alkotások. Sammy diákkori filmjei tömegeket szórakoztatnak, ám egyben teljes narratívákat képesek átírni, arra nem érdemes emberekből hősöket, a jobb bánásmódot érdemlő családtagokból pedig a saját lopott pillanatokból álló félrelépéseiket felnagyítva látó, megtört idegroncsokat varázsolnak.

fabelman2
A képek forrása: MAFAB

A kettősséghez a hangulatot a megszokott alkotótársak szolgáltatják. Az operatőr Janusz Kaminski képei most is tökéletesen komponáltak, egyszerre emelik ki a valóságból a hétköznapi jeleneteket, illetve rántanak minket vissza, amikor a Ryan közlegény megmentése amatőrfilmes verzióját és annak háttérmunkálatait láthatjuk. A legalapvetőbb trükköket, így a hideg-meleg színekkel való játékot azonban a cselekmény fordulópontjain kicsit túlzásba esve alkalmazza, de ennyi szájbarágás még nem válik a Fabelman család kárára. Hasonló kettős játékot űz a rendező kedvéért továbbra is aktívan tevékenykedő legenda, John Williams, lágy zongoradallamai mindig a megfelelő aláfestést biztosítják az eseményeknek, amikor kell, tempósak és pattogósak, a család legrosszabb pillanataiban pedig, mint az új helyre való kényszerköltözés, lassúak és ridegek.

Mégsem működne az egész a Sammyt alakító Gabriel LaBelle nélkül. A fiatal színész játéka kezdetben kicsit felemásnak érződhet, ám ez része a karakter életbeli bizonytalanságának, így elég kivárnunk az első komolyabb közönségsikerét, hogy szép lassan láthassuk egy komolyabb, megszállottságtól sem mentes oldalát. Az álmodozó, kudarcain is saját történetei által felülkerekedő fiú izgalmas szerzői önképmás, különösen azért, mert soha nem látjuk felmagasztalt szerepben. Azt meghagyjuk a végig háttérben maradó, de teljes szívvel bemutatott lánytestvéreknek és a komplexebben ábrázolt szülőknek.

Spielberg nem titkoltan az ő emléküknek szentelte a filmet, egyben így igyekszik feldolgozni fiatalságának nagy sérelmeit, melyekért gyakran felmenőinket hibáztatjuk. A rendező megértéssel és emberséggel közeledik Fabelmanékhoz, egy tragikus, de boldog pillanatoktól sem mentes házasság mindkét oldalát bemutatva. A külföldi sajtó által felmagasztalt Michelle Williams játéka valóban megkapó az idilli családanya álarca mögött egyre többször felsejlő lelkibeteg Mitzi szerepében, ám partnereként Paul Dano sem vall szégyent, aki szavak nélkül, a mellőzöttség éles csendjében kelti életre Burt Fabelman meg nem értett géniuszát. Mindketten fontos elemei szerzőnk életútjának, amit itt nem rest előttük is tisztelegve tudtunkra adni.

A cselekmény legfontosabb jeleneteit a családtagok utolsó megjelenései szolgáltatják, keretbe foglalva a saját történetüket, egyben prezentálva azon élettanácsokat és tanulságokat, amit sorsukból kapott gyermekük, egyúttal azt is bemutatva, hogy Spielberg, saját meglátása szerint csakis miattuk és értük jutott olyan messzire művészetében, ahogy ma ismerjük. Hasonlóan meghatározó a két epizódszereplő egy-egy jelenete: a Judd Hirsch által játszott bohém Boris bácsi a művészet lelki oldalát, míg a saját jogán is legendás David Lynch által tökéletes lazasággal elkapott John Ford a pragmatikusabb filmes tanácsokat szolgáltatja. Mindkettőjük rövid jelenése ajándék a hosszú játékidő alatt.

Természetesen nem ez lesz Spielberg legjobb rendezése, ám egy ilyen változatos életút kései szakaszában már azzal is meg lehetünk elégedve, hogy talán megkaptuk a legfontosabb történetet, amit el akart nekünk mondani. A játék dagályos, főleg az első harmad során, de ezt megszokhattuk már, de a bevett szerzői húzásokat valahogy még most is jó nézni, mert egy élet tapasztalata bújik meg mögöttük. Az sem utolsó fegyvertény, hogy talán a filmográfia első, és valószínűleg egyetlen negyedik falat játékosan áttörő pillanatát is az itteni zárásban láthatjuk, ahol az alkotó összekacsint nézőjével. Mi pedig vidáman kacsintunk vissza, mert bármi hívta őket életre, Spielberg meséi még hétköznapibb formájukban is épp olyan lenyűgözőek, mint fénykorukban voltak.

Az előadás adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek