Kevin Del Aguila – George Noriega & Joel Someillan: Madagaszkár / Pesti Magyar Színház
2022.12.20.

Jókedvű, pörgős a produkció, és magával ragadó az a szüntelenül átváltozó varázslatos világ is, amelyet díszletben-jelmezben a színre álmodott tervezőjük, Kovács Yvette Alida. Teljes a színpadi illúzió, és alkalmas rá, hogy mindenestől elvarázsolja a legkisebbeket. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.


Jelenet az előadásból.

A Madagaszkár-széria számítógépes animációként született meg Amerikában, s tarolta le az online mozicsatornákat. Az efféle filmek sajátossága, hogy az első, második és ki tudja, hányadik verzióról a gyártók természetesen lehúzzák az újabb és újabb bőrt, amíg érdeklődés mutatkozik iránta. A Madagaszkár-trilógiának is lettek újabb variánsai, hisz a mesefilm állatvilága kimeríthetetlen gazdagságú folytatást kínált. A Pesti Magyar Színházban látványos musicalként kelt életre a legendás filmsorozat, hogy pár órára elvarázsolja a legkisebbeket, a kisiskolás nézőket, s tán a nagyobbakat is. Ez az előadás ugyanis legalább annyira szól a hat-nyolc-tízéves gyerkőc nézők mesevilágáról, mint a kissé gyermeteg történetről, amelyben a New York-i Central Park állatkerti lakói közül néhányan megszöknek, és világ körüli kalandtúrára indulnak, úgymond, a végtelen szabadság birodalmában. 

A történetre kár lenne sok szót vesztegetni, a musicalesített mese többek között arról szól, hogy az állatkertből ravasz fortéllyal, hogyan máshogy, megszökik egy csapat pingvin, s példájukon felbuzdulva vérszemet kap egy maroknyi állatkerti lakó, a zebra, a víziló, az oroszlán, a zsiráf, ők is szabadok akarnának lenni, mert a szabadság, ugye, remek dolog, még ha kockázatokkal jár is. Magadnak kell például gondoskodnod kosztról, kvártélyról, egyebekről. Aztán tengeri kalandok is fűszerezik hőseink útját a nagyvilágban, mígnem kikötnek a távoli és varázslatos Afrikában, de előbb még át kell vergődniük a nagyváros dzsungeljén, s meg kell tapasztalniuk, ahogy a városlakók furcsa tekintetekkel méregetik az utcákon, a metróban bóklászó, ritkán látott lényeket. S ekként máris megjelenhetnek a produkcióban a groteszk elemek, amikor is, mondjuk, a zsiráf feje kívül reked a becsapódó metróajtón, príma humorforrásul is szolgálva. 


Jelenet az előadásból.

A Pesti Magyar Színház előadásában mindez színpompás, mozgalmas háttér előtt, színes jelmezekben, fülbemászó, remek muzsikával megspékelve történik, sok és sokféle humorral átitatva, az ifjú nézők kifejezett örömére. A Gémes Antos által rendezett előadás hatásmechanizmusa szinte mérnökien kiszámított, szélsebesen peregnek a jelenetek, pattannak a poénok, robbannak a verbális és vizuális petárdák, újabb és újabb epizódok jutnak el az alkalmi finálékig, és a lelkes és felcsigázott nézőtéri gyereksereglet hálásan vissza is igazolja az alkotók szándékait. Majdnem végig, ám azonmód megérkezik a nézőtér válasza, ha csak pár percre is alábbhagy a lendület, s veszt valamennyit ritmusából a játék. 

Ami legelőbb szembetűnik, az az összehangolt csapatmunka ereje, sodrása, a zenés látványszínház monumentalitása. A hatalmas masinériát, a tánckart, a szereplőket, a zenés betéteket, a kórusokat, a vizuális és akusztikai effekteket szilárdan tartja kézben a rendező és Vincze Balázs rendező-koreográfus. Ugyancsak az előadás erényei közé tartozik a hibátlan énekhangok sora, ahogy a szereplők eléneklik szólamaikat és profimód olvadnak bele szólóikkal a nagy közös zenés kavalkádba. Jókedvű, lendületes, pörgős a produkció, és magával ragadó az a szüntelenül átváltozó varázslatos világ is, amelyet díszletben-jelmezben a színre álmodott tervezőjük, Kovács Yvette Alida. Teljes a színpadi illúzió, és alkalmas rá, hogy mindenestől elvarázsolja a legkisebbeket. Elnézve a pazarul egyénített jelmezeket s a háttér festményszerű kompozícióit, szüntelenül az járt az eszemben, hogy milyen pompás képeskönyvet lehetne összeállítani belőlük. 


Fotók: Puskel Zsolt, PORT.hu

Hőseink, Alex, az oroszlán (Pavletits Béla), Glória, a víziló (Soltész Bözse), Marty, a zebra (Pásztor Ádám), Melman, a zsiráf (Kosznovszky Márton), a pingvin-kapitány (Fillár István) és a többiek mindannyian élvezettel és szuggesztíven formálják meg mesebeli figurájukat. Pásztor Ádám (zebra)szólói, éneke és táncbetétjei kiváltképp sikert aratnak, az ötletesen kivitelezett, mozgatott zsiráfé (Kosznovszky Márton) nemkülönben. A zenei vezető, Szemenyei János ügyesen és hatásosan adaptálta az eredeti animációs filmek dallamos muzsikáját a színpadi musical kívánalmainak megfelelően, sokszor alaposan fel is dúsítva a zenei matériát, a koreográfia tempóját, gyors színváltásait követve. Külön elemzés tárgya lehetne a jelmezek s a díszletek világa. Kovács Yvette Alida olyan látványt varázsolt a Pesti Magyar Színház öblös színpadára, amely jelenetről jelenetre szinte vizuális tűzijátékként bombázza az ifjú nézőket. Az énekek, a kórusok és a csaknem végig hangos háttérzene ellenére is jól hallhatóan ott lüktetett az előadásban az igényesen megírt-adaptált rapszövegek sora. (A magyar változatot Olt Tamás és Váradi R. Szabolcs készítette.)

S bár két részben játsszák a produkciót, az előadás egy pillanatra sem vesztett lendületéből, újra meg újra eljutott az alkalmi finálékig. A nézőtér a sok kisiskolás gyerekkel ugyancsak figyelemreméltóan reagálta le a színpadi poénzuhatagot. Kis csoportokban, diszkóritmusban mozogtak a legkisebbek, s egy-egy pillanatra összeolvadt, együtt ringatózott a színpad és a nézőtér. A finálé szinte rockkoncertszerű hangulatot hozott a délutáni előadásba, s ekkor már az egyébként hűvös nézőtér is átforrósodott.

Az előadás adatlapja a port.hu oldalot itt található.