A fesztivál nyitóestjén a varsói Teatr Dramatyczny Kruk z Tower (Holló a toronyból) című előadását láthattuk. A kétszereplős dráma egy problémás anya-fiú kapcsolat két oldalát mutatja be. Kostya, a fiú (Konrad Szymański) apja halála után anyjától és a külvilágtól elhidegülve minden idején online tölti. Anyja (Katarzyna Herman) hiába próbál minden eszközzel kapcsolódni hozzá. A fia már-már kegyetlen távolságtartással utasítja vissza közeledéseit, látványosan nem érez semmiféle empátiát anyja iránt. A darab azonban (szerencsére) nem az internetfüggőségről szól, hanem a magányról, a gyászról, serdülőkorról.

Holló a toronyból

Az anya a nárcisztikus szülő tipikus példája. Toxikus, manipulatív; még akkor is, amikor szeretetet fejez ki, a saját igényei szerint teszi azt, nem veszi figyelembe fiának gyászfolyamatát, hiányzik belőle mindenfajta önreflexió. Elkeseredettségében létrehoz egy Facebook-profilt, a fiával egyidős fiatal lánynak álcázva magát. Kostya és „Toffi” beszélgetni kezdenek, szép lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Olyan mélyen nyílnak meg egymásnak, ahogyan a valóságban soha nem tudtak. Mindehhez az kell, hogy az Anya felvegye egy tinédzser lány nyelvhasználatát, érdeklődéseit, szokásait. Rémülten figyeljük, hogy a veszélyes kísérlet meddig fog elfajulni, hiszen Kostya szép lassan beleszeret Toffiba, az Anya pedig olykor mintha maga is elfelejtené, hogy a játék csak rosszul végződhet.

A tér maga is tükrözi a viszony ürességét. Középen hatalmas hinta, két oldalt egy-egy forgószék, fontos dramaturgiai szereppel bíró díszletelemek. A látványt Marta Miaskowska fantasy világot idéző vizuáljai teszik teljessé.  Aldona Figura rendezésében a Holló a toronyból megrázó és őszinte előadás, ami a színészek játéka miatt válik igazán emlékezetessé. Feltűnően ritkán néznek egymásra, általában felénk fordulva játszanak, amitől még plasztikusabbá válik kapcsolódásuk hiánya, egyéni és közös sorstragédiájuk.

A fesztivál második napjára Gdańskból érkezett a Teatr Wybrzeze több irodalmi forrásból építkező Resztki (Maradványok) című előadása. Az adaptáció, melynek dramaturgja Jarosław Murawski volt, egyrészt Mikołaj Łoziński Stramer című művét használja fel, amely egy Tarnówban élő zsidó család portréja, közvetlenül a második világháború kitörése előtt. Ezen kívül W.G. Sebald Kivándoroltak című kötete is inspirációs forrás volt, aki Nyugatra emigrált zsidó hősei történetét fényképeket, visszaemlékezéseket, naplóbejegyzések beemelésével alkotta meg.

Maradványok

A fényképezés mint a pillanat rögzítésének, az idő megállításának eszköze többször visszatérő motívum az előadásnak. Mintha egy ismeretlen család fotóalbuma elevenedne meg előttünk. Ewelina Marciniak rendezése az emlékezés, a múltba való visszavágyódás tapasztalatainak mozaikja. Arra keres választ, hogy hol lehet rálelni a hétköznapi emberek elveszett nyomaira, a nagy metanarratívák közötti réseket tölti fel.

A dramaturgia nemlineáris, ellenáll bármiféle explicit értelmezésnek. Töredékeket látunk, mintha egy kaleidoszkópon keresztül figyelnénk egy már nem létező világ szellemeit. Ennek kontrasztjaként a látványvilág viszont kifejezetten futurisztikus. A széltében hosszú színpad bal oldalán zöld bárpult és egy szaxofon, jobb oldalt fejjel lefelé lógó fejszobor. A viszonylag üres teret egy-egy geometrikus forma, az élénk neonszínű jelmezek és a vetítések dinamizálják. A mondatok, gesztusok, mozdulatok megismétlődnek, új kontextusokkal gazdagodva térnek vissza, rituális koreográfiát alkotnak. A színészeken extravagáns ruhák, parókák: valószerűtlen képzeletvilág szereplői ők, az emlékezés krónikásai.

Az általam látott utolsó előadás Kielce saját büszkesége, a Teatr Stefan Żeromski A gyapotmezők magányában című darabja volt, amely Bernard-Marie Koltès francia szerző kétszereplős drámájának adaptációja, Radosław Rychcik rendezése. A feldolgozás rendkívül sikeres, Európa-szerte játszották, sőt Ázsiába és Amerikába is eljutott, számos díjat nyertek vele.

A gyapotmezők magányában. A képek forrása: Kielcei Nemzetközi Színházi Fesztivál

Ismeretlen térben és időben, valahol a sötétben találkozik a Díler és a Vevő. Két ember, akik valamit akarnak egymástól, de hogy mit, azt talán maguk sem tudják. A két szereplő között áramló beszédfolyam mentes a konkrétumoktól, a nézőt nem avatják be abba, hogy mi lehet az alkudozás tárgya. Az viszont biztos, hogy a tét hatalmas, sok minden forog kockán, akár az egész emberiség jövője.

Ahogy belépünk a színházba, megcsap a füstölők illata, a nézőteret is beborítja a sűrű füst. A színpadon két öltönyös alak táncol, sápadtak, szemük beesett és mintha végig szuggerálnának tekintetükkel. Eszmét cserélnek, monologizálnak, egymásnak esnek, miközben hihetetlenül intenzív, erotikus töltete van interakcióiknak. Ezekben az interakciókban olyan alapélmények öltenek testet, majd destruálódnak, mint a függőség, a magány, az intimitás.

Wojciech Niemczyk és Tomasz Nosinski játéka pszichedelikus szerként hat. Maximálisan uralják és kihasználják testük és hangjuk minden rejtett képességét. Egy ponton piros rúzst vesznek elő, eszelős tekintetű bohócokká válnak. A vége felé pedig egyszer csak hátat fordítanak nekünk, popkulturális utalásokkal átszőtt pornómontázst néznek végig velünk együtt.

A szöveg lüktetésével lép párbeszédbe a fülsiketítően hangos, állandó zenei aláfestés, amelyet a TNBC (The Natural Born Chillers) szolgáltat élőben a színpadról. És szép lassan ez a szinte öntudatlan transzállapot eluralkodik rajtunk is, az agyunk is lüktetni kezd. Elmosódik a határ ember és szörny, beszéd és üvöltés, zene és zaj, értelem és abszurdum között. Olyan színház ez, ami teljes mértékben bekebelez. Nem szimpla nézőként vagyunk jelen, hanem az alkotók által felépített világ részeivé válunk, ahonnan nincsen menekvés.

A Kielcei Nemzetközi Színházi Fesztivál a következő években fontos közép-európai fesztivállá nőheti ki magát. Az évről évre gazdagodó program és a meghívott előadások változatossága bátor, kísérletező műsorpolitikáról árulkodik. Bizonyíték arra, hogy igenis ki kell néha mozdítani a nézőket a komfortzónájukból, hogy megfér egymás mellett a hagyomány és a kísérletezés.