Nagy András: A Tanner / Felolvasószínház - Petőfi Irodalmi Múzeum
2008.11.16.

Egy magyar irodalmi ménage à trois történetét írta meg a rendelkezésre álló dokumentumok alapján a nagy emberek magánéletében egyébként is jártas, már eddig is sok művésztárgyú regényt, darabot szerzett Nagy András. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS CIKKE.

És igaza volt, hiszen a dolog nem csak a szellemi intimpisták szemében lehet méltó a megörökítésre.

Tanner Ilona - Török Sophie
Tanner Ilona - Török Sophie
Török Sophie (ekkor még Tanner Ilona) 1920. november 12-én kereste fel néhány versével Babits Mihályt, és kissé meghökkentő módon, 1921. január 11-én (mindössze a hetedik találkozás után!) a költő feleségül kérte, majd január 15-én már meg is tartották az esküvőt. Nagyjából ez a cselekménye annak a felolvasószínházi, „félig vagy negyedig szcenírozott” előadásnak, melyet a darabból Forgách András rendezett. Nagy téma, mely korántsem merül ki a szegény, ámde csiklandósan csinos, 25 éves, anyjával és három testvérével meglehetősen szűkös viszonyok közt élő hivatalnoklány és a Nyugat koszorús, hamarosan negyvenedik évébe lépő költője közti kapcsolat megrajzolásában. Hiszen Babits lakásában ekkor ott lakott Szabó Lőrinc is, a nemrég Debrecenből felkerült, a szó minden – szellemi és erotikus – értelmében egyként nagyétvágyú költő-süvölvény, aki szinte szerelmes áhítattal csüggött az ekkor, azaz Ady halála után egyértelműen költőfejedelemnek tartott (ráadásul éppen Csinszkával küszködő) Babits szellemén. Így is indul a darab; a két költő éppen a Babits által elsősorban anyagi okokból elvállalt szexuális tárgyú verseskötet, az Erato fordításán dolgozik, és rögvest kiderül kettőjük ellentéte: Lőrinc dörzsölt és már 20 évesen kissé cinikus erotomán, Babits tapasztalatlan és gátlásos vágyódó. Ebbe a helyzetbe csönget bele a legjobb, zöld selyemruháját viselő Tanner Ilonka; verset már publikált többek között A Hétben, de persze – mint mindenki – ő is a Nyugatba vágyik. Lőrinc szinte azonnal letámadja a nőt, és hamarosan cinkos, kamaszos-infantilis szeretői viszonyba bonyolódnak, de még az ágyban is a legfőbb témájuk az izzóan fekete szemű, introvertált nagyember, akinek még írógépét is szinte szerelmes áhítattal becézik. Lőrinc Babitsot felhasználva dönti le a nőt, paradox módon éppen annak érdekében, hogy még közelebb jusson költői bálványához, míg Ilonka Lőrinc testén át kíván eljutni Babitshoz és a megjelenéshez. Két, ifjúkora ellenére már sok ágyban megfordult, meglehetősen romlott fiatal összeesküvése ez az érettség, az időskori megállapodottság, sebezhetőség ellen.

Szabó Lőrinc
Szabó Lőrinc
A másik nagy téma persze az irodalom és az élet összeegyeztethetősége, a költészet és a valóság közti viszony, és felvillan még – amolyan korai feminista motívumként – a nő mint alkotó és a férfi mint művész kapcsolata, azaz a probléma: szociológiai értelemben, társadalmi elismertségben lehet-e teljes értékű művész egy nő egy olyan korban, amely minden porcikájával a férfidominanciára volt berendezkedve? Mindezt még kényesebbé tette, hogy Ilonka (akinek Kazinczy felesége után Babits adta a Török Sophie alkotói nevet) önálló, a férje hírnevétől és befolyásától független költő akart lenni, de éppen ez az, ami aligha sikerülhetett neki az egyenlőtlen erőviszonyok között. Későbbi visszaemlékezésében megdöbbentően élesen és öncsalás nélkül látja fonák és őszintétlen helyzetét: „Nekem sajnos nem adatott meg valami maradandót alkotni, hiába készültem kisgyerekkorom óta írónak, ma – mint a legnagyobb élő magyar író felesége – távolabb vagyok ettől, mint valaha. Pedig ma minden lap nyitva áll a verseim számára, de soha senkitől őszinte kritikát, vagy jóakaratú biztatást többé nem kapok – írásaim csak egy szempontból érdekesek: hogy Babits Mihály életének intimitásait árulom bennük. (...) Milyen örökkévalóság várhat énreám? Túlvilágban nem hiszek, s vajon feljegyzi-e nevemet az irodalomtörténet, mert jó ebédeket főzök az uramnak, s ha fáj a torka, borogatást teszek a nyakára? Munkáira alig teszek hatást, csak feleség vagyok, semmi egyéb, s az irodalom számára sokkal fontosabb nálam az a fogarasi kis cukrászleány, kihez legszebb szerelmes verseit írta.”

Minden tiszteletünket megérdemli ez a tisztánlátás, és az a szinte önkínzó analízis, ahogy naplóbejegyezése szerint az akár sértőnek is felfogható házassági ajánlatot fogadja, különösen úgy, hogy pár napja még Szabó Lőrincnek volt az eljegyzett menyasszonya: „Sejtelme se lehetett, ki vagyok, milyen vagyok. Félt a magánytól, s egy szinte kétségbeesett, gyors elhatározással megkérte az első leányt, aki útjába került, akinek az arca megtetszett, s akihez nyárspolgári tortúrák nélkül a legkényelmesebben hozzáfért, [...] nem a sors hozott össze minket, hanem egy ostoba véletlen, nem érdemeim tettek Babits Mihály kedvesévé, hanem mert éppen kéznél voltam.” Mintha két önző férfi gátlástalanul tönkretett volna itt egy védtelen, sok mindenféle értelemben kiszolgáltatott nőt.

Babits Mihály, Török Sophie és Kosztolányi Dezső 1923-ban.
Babits Mihály, Török Sophie és Kosztolányi Dezső 1923-ban
A házasság későbbi alakulásából (amely persze már nem tárgya a darabnak), a Babitsot leszbikus kilengései ellenére hűen ápoló és valahogyan mégis megszerető Török Sophie élete további folyásából tudjuk, hogy valahogyan mégis sikerült nyugvópontra jutniuk, hogy végül megszeressék és méltányolják egymásban azt, amit hebehurgya nászukkor még a legkevésbé sem ismerhettek a másikban. Ismét Török Sophie emlékezésiből: „És itt leszögezhetem azt is, hogy ezután lassankint meg is szeretett engem, mondhatnám, nagyon megszeretett, hiszen ma minden érzésével, minden gondolatával szinte megható módon hozzám kötötte magát.” De azért: „egészen más érzéssel és kötelességtudással viselném a költőfeleség nehéz hivatását, ha tudnám, hogy rendelt sorsom ez, s nemcsak otromba véletlen, melyhez személyemnek semmi köze.”

Mindezeket a problémákat – és természetesen az itt most nem tárgyalható egyebeket is – jó ízléssel, okos elemzőkészséggel, többnyire szerencsés kézzel megírt dialógusokban veti fel a darab. Hogy az egész mégis vázlat csupán (melyből egész nyugodtan lehet írni később egy érettebb, kidolgozottabb verziót), arról nem a szerző tehet, hiszen a felolvasószínház műfaja nem bírna el sokkal többet ennél.

A rendező, Forgách András is nyilván csak a levezénylésre és a helyzetek plasztikus feldobására fordította energiáit. A színészek, a Babitsot adó Gálffi László, a Szabó Lőrincként fellépő Dömötör András, végül Tanner Ilonka szerepében Pálfi Kata odaadóan, egy-két alkalommal (például Ilonka és Lőrinc első összebújásának jelenetében) még a felolvasáson is túlmenő jellemábrázoló kedvvel tették a dolgukat. Kellemes, tanulságos este volt, mely megvillantotta egy komoly dráma lehetőségét.

Kapcsolódó cikkünk: Nyugat 100

Helyszín:  Petőfi Irodalmi Múzeum,  Időpont:  November 12.,  Rendező:  Forgách András,  Zene:  Faragó Béla,  Szereplők:  Gálffi László, Pálfi Kata, Dömötör András ,  Sorozatszerkesztő:  Petrányi Ilona
Megítélt támogatás: 100 000 000 Ft
Támogató: Kiemelt Kulturális Események Ideiglenes Kollégiuma
Nyugat 100 - Százéves a Nyugat című folyóirat címmel ünnepi rendezvénysorozat megvalósítására