Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

„ÉN KICSI LILI”

Esterházy Péter: Csokonai Lili: Tizenhét hattyúk / Magyar Színház
2022. dec. 10.
Egyszerre evidens választás és istenkísértés Esterházy bármely művéből színházat csinálni – aztán nem egyszer és nem kétszer mégiscsak sikerül, noha épp nem a választás evidens jellege miatt. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
hattyu33
Péteri Lilla

Így volt ez legutóbb az Örkény Színházban: a 33 változat Haydn-koponyára olvasmánynak vicces és szórakoztató, színháznak ezen felül még pokoli nehéz is – Kovács D. Dániel birkózott (meg) vele. Hiába, a nyavalyás látvány, a papírlapról megelevenedő figurák fizikai valója maga a borotvaél. És akkor a nyelvről még egy szót sem szóltam. Megjegyzem, az idősebbek emlékezhetnek ennek a darabnak az ősbemutatójára is a Bárka Színházban; Göttinger Pál rendezésében pompás, az írónak is tetsző előadás született.

Keményebb dió volt a Pesti Színházban bemutatott Rubens és a nemeuklideszi asszonyok című darab (tényleg, igazi drámaíró ad vajon ilyen címet?), amit Szikora János látványban utazó rendezői megközelítését élő zenekar és Zoób Kati jelmezei fokozták a maguk módján, de emlékezetem szerint mégiscsak nehezen fogyasztható maradt.

Volt aztán vagy öt éve a sikeresnek és sikerültnek mondott Mercedes Benz; a Szlovák Nemzeti Színház előadása a hírek szerint pompásan keltette életre Esterházy játékos ötvözetét: a Tragédia és az Esterházy-család összemosott történetét.

hattyu22

És hát Esterházy Péter legnagyobb színházi sikere alighanem vitathatatlanul az Én vagyok a te volt, a Nemzeti Színházban 2011-ben, Gothár Péter rendezésében, Molnár Piroska, Znamenák István, Söptei Andrea és Szabó Kimmel Tamás szereplésével. És mivel volt még a Búcsúszimfónia, a Daisy, A kékszakállú herceg csodálatos élete is, elmondható, hogy a látszat, ama bizonyos első blikk ellenére itt egy avatott színházi szerzővel van dolgunk.

Hiszen ezt a regényt, Csokonai Lili Tizenhét hattyúk című művét is előadták már itt-ott, felismervén benne a nem is nagyon mélyen lapuló monodráma-lehetőséget.

A monodrámában viszont nem nagyon mélyen lapul az unalom; egyetlen színész, epikus szöveg, pici tér. Nem véletlen, hogy rutinos, jónéhány éve a pályán lévő színészek is félve vágnak bele egy ilyen vállalkozásba – és akkor itt van ez a pályakezdő fiatal színész, Péteri Lilla, aki úgy áll neki a Tizenhét hattyúknak, mintha ő lenne Csokonai Lili, mintha az ő szájára írta volna ezt a sorstörténetet Esterházy Péter.

Tehetséges lány: máris széles regiszteren játszik, meglehetős magabiztosan. Gyerek és felnőtt, az életben reménykedő és a csalódásokból építkező nő, ez az ő Csokonai Lilije, aki legelébb is mindenestül az övé. Begurul a kerekesszékben, lábatlanul és üdén, meggyújtja az első mécsest, és belevág a mesébe, megy hattyútól hattyúig.

Esterházy Péter szövege első pillantásra a nyelvtől tűnik nehéznek: a barokkos, mai fülnek nehezen érthető szóhasználat, mondatszerkezet, a rendre eltorzítottnak ható kötőszavak aligha csak az előadót teszik próbára – a nézőt/hallgatót sem kímélik. De Péteri Lillának ez a próbatétel szemmel láthatólag és füllel hallhatólag meg se kottyan; az első mondatok után nem csak ő beszél úgy, mintha mai hétköznapi nyelven sztorizna nekünk, hanem minket, nézőket is rásegít arra a vágányra, amelyen haladva ez a nyelv többé már nem akadály.

hattyu11
Forrás: Magyar Színház. Fotó: Juhász Éva.

A „Hattyúk” voltaképpen egy szomorú történet: egy nehézsorsú lány nehéz sorsa. Ehhez képest ebben az előadásban minden könnyű – mármint könnyed: a fehérben tartott látvány, a lebbenő-rebbenő anyagok, a mozgás (mert persze visszatekintve a történetben Csokonai Lili kiszáll a kerekesszékből): Antal Csaba, Velkey Virág, Ziegler Katalin és Blaskó Borbála olyan világot teremtettek a főhős köré, amelyben a Szegő János dramaturg által meghúzott, színpadra igazított szöveg nemcsak megél, hanem egyenesen virul.

A helyzet az, hogy jól szórakozunk; szívesen kalandozunk Csokonai Lilivel ebben a kacskaringós történetben, melynek íze a nyolcvanas éveké – barokkos nyelv ide vagy oda. Vagyis közelmúlt – nyomokban vagy épp kifejlett állapotában ma is itt van velünk.

És a legfontosabb, a siker titka: Péteri Lilla oda és vissza, teljes keresztmetszetében pontosan érti – és nem csak érzi – Esterházy szövegét. A felszínt és a mélyét is – ez pedig már a rendezőt, Cserhalmi Györgyöt is dicséri, aki egyben a mesterségtanár-osztályfőnök is volt.

Ez az est, ez az előadás ugyanis az egyetemi mesterségkurzus része; gondolom, jó sokáig készült, bőven volt idő elemezni és csiszolni. A Magyar Színháztól pedig nemcsak nagyvonalú gesztus az, hogy bevette a repertoárba, hanem önérdek is: a Sinkovits Stúdiót az isten is ilyen – befogadott és helyben készült – előadásokra teremtette.

Azt meg erősen remélem, hogy Péteri Lilla jelesre diplomázott…

Az előadás adatlapja a színház oldalán, itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek