Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A BONCMESTER, A BOSZORKÁNY, AZ ÉJJELIŐR ÉS A HALOTT SZERELME

Átjáróház
2022. dec. 9.
2022 utolsó magyar mozija vérbeli romkom, ami mese- és csodatematikájával, ötletes vizualitásával és alaphelyzetéből adódó abszurditásával igyekszik kiemelkedni a középszerű közönségfilmek mezőnyéből – moderált sikerrel. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.

Áttekintve az utóbbi évek magyar közönségfilmjeit, kevés olyan alkotást találhatunk, amelyek a megszokott panelek ismételgetésén túl valami egyedivel állnak elő: a menetrendszerűen érkező, sablonos vígjátékok mellett becsúszik pár szélesebb közönséget célzó dráma (Az unoka, A játszma) vagy egy-egy – főleg az Inkubátor Programból kikerülő – nem várt gyöngyszem (Zanox – Kockázatok és mellékhatások, Külön falka); az összkép mégis ugyanazokból a sémákból építkezik évről évre. A recept azonban kétségkívül jövedelmező: a kockázatkerülő, egyszerű üzenetekkel kommunikáló, rojtosra járatott, kliséket mantrázó narratívák nézettségben tízezreket vernek a szerzői(bb) alkotásokra annak ellenére, hogy az esetek többségében csak a kétes minőségű, egydimenziós szórakoztatás minimális elvárását képesek megugrani.

atjarohaz1
Rujder Vivien a filmben

Ha a szigorú értelemben vett szüzsét vesszük alapul, akkor az idei filmév utolsó magyar premierje is ebben a kategóriában indul, hiszen az Átjáróház klasszikus értelemben vett szerelmesfilm: Krisztián (Bárnai Péter) és Ági (Rujder Vivien) élete már csecsemőkorukban összekapcsolódik, majd felnőttként egy véletlennek köszönhetően találkoznak, hogy a játékidő hátralévő részében az eléjük gördülő akadályokat leküzdve megtalálják az egymáshoz vezető utat.

Azonban Madarász Isti második nagyjátékfilmjének története nem áll meg a bevett romantikus toposznál: az első megbeszélt randiról Krisztián elkésik, így a legközelebbi buszra felszálló, csalódott Áginak ez lesz az utolsó útja, mivel közúti balesetben meghal. Amikor „felébred,” legnagyobb meglepetésére éppen abban a hullaházban találja magát, ahol szerelmének tárgya (és indirekten halálának okozója) dolgozik: ide kerülnek azok a lelkek, akiknek maradt valamilyen elintéznivalójuk a Földön, Krisztián elsőre könnyűnek tűnő feladata pedig portásként az, hogy ezeket az ügyeket egy holdciklus alatt (29 nap) elrendezze, ellenkező esetben a boncmester (Kulka János) elragadja a két világ között rekedt személyek átkelésének lehetőségét.

Az Átjáróház a mélyén ugyan konvencionális romantikus vígjáték, a központi vázra más műfajokat illesztve mégis csavar egyet az ismerős formulán: a fantasy eszközkészletét használva az élet és halál közötti szürke zónához kínál értelmezési keretet, akárcsak a 2019-es Coco, vagy a Tim Burton-féle A halott menyasszony. Madarász Isti filmje három alappillérre épül: a Krisztián és Ági között formálódó szerelmi szálra, az ehhez filozófiai kérdéseket rendelő, mesei elemeket mozgató problémafelvetésre, illetve az ehhez szorosan kapcsolódó kísérletező vizualitásra.

atjarohaz2
Dobó Kata. A képek forrása: MAFAB

Krisztián és Ági kapcsolata egy tipikus „szerelem első látásra” történet azzal a film legelején behozott változóval, hogy már születésükkor is összehozta őket a kórházban terjedő tűz okozta fejetlenség. A fiút Ilus néni (Kútvölgyi Erzsébet) vette magához, aki a furcsa, természetfeletti titkokkal rendelkező, de jószándékú boszorkány archetípusát kelti életre: hőseink hozzá járulnak az „átok” feloldásáért, illetve nagyrészt hozzá köthető a legtöbb elborult geg is. Sőt, régről ismeri a fenyegető antagonistát is, akit eddig képtelen volt legyőzni, viszont most új lehetőséget kap arra, hogy kegyetlen ténykedését egyszer és mindenkorra megszüntesse.

Az Átjáróházban tehát egy tradicionális mese alaphelyzete körvonalazódik, ahol a jóknak szükségszerűen szembe kell szállniuk a gonosszal, hogy protagonistáink végül a próbatételeken keresztül elnyerjék méltó jutalmukat. Veres Attila narratívája (aki első, nagyjátékfilmhez írt forgatókönyvét jegyzi) ehhez rengeteg motívumot emel át: a hármas szám hatja át a szituációk zömét, megjelenik a labirintus-metafora, továbbá az események alakulását gyakran a véletlen, a csoda és a sorsszerűség hármasa határozza meg. Ezek azonban önmagukban – főleg felnőtteknek szóló meséhez mérten – záros határidőn belül repetitívvé válnának, így a készítők a vékony cselekményt izgalmas formanyelvi megoldásokkal, magyar filmekben ritkán látott vizuális effektekkel kompenzálják.

Az Átjáróház kreativitásban bővelkedő snittjeit főleg a film második felére tartogatja: a labirintusban játszódó rész, a szokatlan perspektívák (pl. varjúszemszög), kompozíciók és kameramozgások (pl. fejjel lefelé készült felvételek) és maszkmesteri munka (ujjlevágás stb.) mind-mind hozzáadnak a már elemeiben sok helyen látott, egészét nézve mégis – főleg a hazai filmgyártáson belül – egyedi vízióhoz, melybe mindössze egy-két alkalommal csúszik hiba. A képi világhoz hasonlóan a casting, a mellékszereplők és a hozzájuk köthető, marginális mellékszálak is nagyrészt ülnek: Rujder Vivienben megvan a potenciál ahhoz, hogy a magyar film meghatározó színésznője legyen, a filmeket ritkán vállaló Galla Miklós üdítő színfolt, Kulka János boncmesterként, Dobó Kata csalfa feleségként tűnik fel, míg Árpa Attila gyakorlatilag saját magát játssza egy felesleges, meglehetősen kínos cameo keretében.

Mégis, minden erénye és részeredménye – és jól látható igyekezete – ellenére az Átjáróházból hiányzik az a plusz, amivel igazán kiemelkedhetne a tisztes közönségfilmek egyébként is túltelített mezőnyéből. Krisztián és Ági története egyszerűen nem elég abszurd ahhoz, hogy végig röhögjük a 108 percet, a narratíva pedig önértékén kevés ahhoz, hogy érdemben maradandó élményt tudjon nyújtani: Madarász Isti rendezése akkor van elemében, amikor igazán elgurul a gyógyszer, ám ezekből a jelenetekből kevés van (azoknak egy jó részét a trailer is ellövi), és az okosan kijelölt, túlvilág-evilág horizontját tematizáló kerettörténetet sem boncolgatja igazán a film.

Ameddig tart, addig készséggel leköti és kiszolgálja nézőjét, viszont a termet elhagyva pár valóban humoros epizódon kívül kevés tartósan megragadó emléket viszünk magunkkal. Persze bizonyos szempontból ez sem kevés: az Átjáróház a Szia, Életem!-hez hasonló, maximálisan szórakoztató, szerethető mozi, amely karácsony előtti családi programként nem fog csalódást okozni – és ha valamiért, akkor fantáziadús képszervezéséért és a fürdőszobában teregető bakért érdemes beiktatni az ünnepi ütemtervbe.

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek