Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

FELSZABADULTAN

Madaras Gergely és a Nemzeti Filharmonikusok koncertje
2022. nov. 27.
Madaras Gergely koncertjei mindig érdekesek, a november 17-i, Vigadó-beli fellépéséhez extra izgalmat adott, hogy egy versenyműben felesége, Győri Noémi működött közre. MESTERHÁZI GÁBOR ÍRÁSA.

Ezelőtt közös szereplésük csak fuvoladuókban fordult elő, ám a karmester úgy nyilatkozott: mostanra mindkettejük saját jogon jutott karrierjében odáig, hogy már senki sem vádolhatja őt elfogultsággal, ha a feleségét hívja meg szólistának.

madarasegy
Madaras Gergely

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar színes műsora 1888 és 1952 közti zenéket vonultatott fel, kitekintéssel régebbi időkre. Először Ottorino Respighi Régi dalok és táncok (a műsorfüzetben Régi olasz táncok, eredeti címén: Antiche arie e danze) című szvitjeiből az első szólalt meg, amely 1916-ban keletkezett. Az olasz szerző úgy dolgozza fel a reneszánsz lantműveket nagyzenekarra, hogy a zenei anyag érintetlenül áll előttünk (szemben Stravinsky párhuzamként gyakran emlegetett, 1920-as Pulcinellájával), a hangzáskép sem kimondottan 20. századi, mégis modern. Bár a mű kedves és élvezetes, mai füllel hallgatva mégis van benne valami anakronisztikus, főleg akkor, ha az ötven-hatvan évvel később indult régizenés esztétika felől közelítünk – ami persze szintén anakronizmus, csak másképp. Respighi kompozíciója kissé időn kívüli, és ezt a korokon átnyúló szépséget, frissességet ragadta meg remekül Madaras Gergely. A gyakori tempó- és stílusváltásokat a zenekar jól vette, és már itt feltűnt, hogy a Vigadó nem épp tökéletes akusztikája ellenére milyen áttetsző, sokszólamú és könnyed a hangzás.

Az „igazi” 20. századra Szervánszky Endre Fuvolaversenyéig kellett várni. Az 1952-es versenyműből az ismertető a „bartóki hatást” emeli ki, de azt kell gondolnunk, a bemutatón nem került veszélybe a Rákosi-rendszer. A magasan képzett komponista szerkesztésben, hangszerelésben viszont mestermunkát végzett, és kiváló lehetőséget adott annak idején Jeney Zoltánnak, hogy megmutathassa képességeit. Most pedig Győri Noémi mutathatta be, hála az epikus szólóknak, melyekben nagy ívek és virtuóz részletek is hallhatóak. A ragyogó hangszerelés tréfája, hogy a szólófuvola gyakran koncsertál a zenekar fafúvósaival, időnként valódi versengéssé formálva a versenyművet, és bár Győri Noémi fuvolahangjának párja nincsen, sem a mélyben, sem középen, sem a magas részeken, azért a zenekar fúvósai is megmutatták, hogy akár szólistaként is milyen kitűnőek. A zenekar a tömbszerű kíséretben is szépen, egyszersmind erőteljesen szólt. Az említett csodás fuvolahang mellett kiemelném még, hogy Győri Noémi milyen tökéletes technikával és zeneiséggel lett úrrá a mű hosszú körmondatain, különösen az első két tételben, a harmadikban pedig a virtuóz arcát mutathatta meg.

győriegy
Győri Noémi

A szünet utánra maradt a „főfogás”, Franck d-moll szimfóniája. Madaras Gergely saját zenekara, a Liège-i Királyi Filharmonikusok élén idén „körbevezényelte” a kétszáz éve született szerző valamennyi nagyzenekari művét és operáját, így valósággal a liège-i születésű francia szerző specialistájává vált. És ezt hallhattuk is a d-moll szimfónia előadásán. Ebből a szerethető, de sokszor laposnak, túlírtnak tűnő slágerből egy igazi nagy mű előadása született meg a kezei alatt, ahol az újra és újra visszatérő, némiképp sziszifuszi építkezés mindig új színt, új lendületet kap, és végül diadalra viszi a liszti ihletésű zenét. A zenekar partner volt ebben az értelmezésben, a fortissimókban nagyszerűen és erőteljesen szólt, de sosem vált túl hangossá vagy masszává, a halk részekben pedig (sajnos) még a terem világítását is hallani lehetett. A második tétel angolkürtszólója, hárfakísérete mellett szinte bármelyik szólamot kiemelhetjük a tubától a timpaniig, a vonóskar pedig prímtől bőgőig szépen szólt, de az igazi élményt egyrészt az összhang adta, másrészt a lelkesedés, és e kettő a Nemzeti Filharmonikusok legjobb korszakjait idézte. Évek óta nem hallottam így zenélni ezt az együttest, mely ezen az estén világszínvonalon játszott. Hogy ebben mekkora szerepe van az olyan külső körülményeknek, mint az évek óta – gyakorlatilag Kocsis halála óta – tartó stressz megszűnése, azt nem merném megtippelni, pusztán tényszerűen rögzítem, hogy bebizonyosodott, tud ez a zenekar felszabadultan, összpontosítva, sokszínűen és pontosan játszani. Ebben Madaras Gergelynek egészen biztosan elvitathatatlan érdemei vannak.

Helyszín: Pesti Vigadó; időpont: 2022. november 17.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek