Beszélgetés Vass Imrével
2022.11.24.

Ki kell lépnie a komfortzónájából annak, aki rá szeretne hangolódni a vaksötétben lélegzethangokkal operáló, mozgásalapú előadásra – mondja a Trafóban november 28-án „látható” in_form című produkciójáról Vass Imre performer, akit Montpellier-ben értünk el. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.

Revizor: A karantén alatt jelent meg a Trafó YouTube-csatornáján egy videó, amin egy vécépapírgurigákkal határolt térben rövid jógagyakorlatot mutatsz be. Az volt a mostani produkciód előzménye?

Vass Imre: Előzményének nem mondanám, de kapcsolódik hozzá. Ez az előadás performatív keretek között a légzés és a mozgás összekapcsolódásával foglalkozik. Nyolc éve jógázom. A jógában a kettő erősen össze van kötve, mert a légzésed tempójában mozogsz a pózok között. 2020 őszén két premierem volt, az in_form kötődött a pandémiához, annyiban legalábbis biztosan, hogy a lélegzetvétel és a tüdő problematikája kapcsolódik a koronavírushoz is. A második projektem az Astorián volt, ahol egy kirakatban táncoltam öt napon keresztül napi négy órában, részmunkaidőben. Bár mindkettőt lehetett a pandémiás mizéria szűrőjén keresztül is nézni, az inspiráció és a kiindulópont nem a vírusos helyzet volt.


Vass Imre. Fotó: Szabó R. János

R: Mozgásalapú esemény, amely felerősített lélegzethangokat használ – olvasható az in_form leírásában. Hogyan kell ezt elképzelni?

VI: Az előadásban különböző módokon, tempóban és intenzitással lélegzek, és ehhez mozgás is kapcsolódik, minden a láthatóság határán vagy akár azon is túl mozog. Ez egy játék az érzékelhetőség mezsgyéjén, a nézők inkább a hallásukra, mint a látásukra hagyatkozhatnak, de a mozgásnak még így is van a nézők által érzékelhető dimenziója.

R: Mi az a beazonosíthatatlan eszköz, aminek a fotója a produkció ajánlójában szerepel?

VI: Ez egy fitneszedzők által használt vezeték nélküli mikrofon. A személyi edző karakterén dolgoztam, a jobbá, erősebbé és fittebbé válás kapcsán. Igazából annyira szerteágazóvá vált a projekt, hogy úgy döntöttem, csinálok egy nonverbális első részt, ami csak a mozgás és a légzés kapcsolódásáról szól. Az ösztönző hang lehet külső vagy belső, végül is csak egy gondolat, tőlünk függ, hogy mennyire hiszünk neki. Ezt a hangot szimbolizálja ez az eszköz.

R: Érdekes megoldás a vaksötét egy táncprodukció esetén, amelynél többnyire nagy szerepe van a vizualitásnak.

VI: Szeretem a határokat feszegető dolgokat, és azt is, ha keverednek stílusok és előadói műfajok. Számomra a szürke zónában való barangolás fontosabb a definícióknál.

R: Meglepő, hogy 16 éven felülieknek ajánljátok a produkciót. Mi az oka ennek?

VI: Amikor a Trafó megkérdezte, hogy szükség van-e korhatár megjelölésre, elgondolkodtam azon, hogy a sötétségnek kicsit ijesztő hatása lehet. Amikor a Vadas Zsófia Tamarával és Molnár Csabával közös stúdiónkban, az Art Quarterben adtam elő a produkciót, nem készítettük fel a közönséget arra, hogy sötét lesz. Azért gondoltam a 16 éves korhatárra, hogy ezzel is jelezzük, hogy komfortzóna-átlépés történik. Ez persze ad valami sajátos tónust is a produkciónak, talán a korhatár növeli a misztikumfaktort. Kortárs művészetről beszélünk, így nem árt, ha van benne valami experimentális, valami kipróbálás jelleg.

R: Hogyan jött az in_form cím?

VI: Az apai ágon magyar származású kvantumfizikustól, David Bohmtól származik az idézet: „A tiszta forma önmagában nem létezhet, valamilyen anyagi vagy energetikai alapon kell nyugodjon. Szó szerint 'informálni', azt jelenti, hogy 'formába önteni' valamit. Még az érzékszervi benyomásainkat, érzelmeinket és gondolatainkat is az idegrendszerben és az agyban végbemenő fizikai és kémiai folyamatok hordozzák.” Műfaji meghatározásként sem a táncot vagy a performanszt választottam, hanem valami egyedibbet szerettem volna, ezért végül azt írtam: alakformálás. Ha a testemmel képzek valamilyen pozíciót, az megváltoztatja a légzésemet, és a légzésem is hatással van a mozgásomra. Ahogyan a légzés és a mozgás kölcsönösen egymásra hatva informálja egymást, alakot ölt, vizualizálódik valami, ami először csak egy gondolat, egy lélegzet vagy egy sóhajtás volt.

R: Mintha a tánchoz nem is a mozgásművészet, hanem a filozófia felől közelítenél.


A kép forrása: Trafó

VI: Ez folyamatosan változik, próbálom kordában tartani a gondolatokat és közelíteni a test felé. Szókratész azt mondja: „A meg nem vizsgált életet nem érdemes élni.” Engem is a figyelem, a vizsgálat és a vizslatás foglalkoztat. A táncon belül is inkább az érdekel, hogy mi van a testtel. Mi az, amit megtudunk a testről táncos, mozgásos oldalról. A testmozgásnak és a táncnak van egy nagyfokú felszabadító hatása, képes kihozni a mentális régiókból. Hogyan lehet adni a nézőnek annyi minimális információt, ami beindítja, és érzet szintjén is tud kapcsolódni a testéhez? Egy biztos, mindenkinek szokott fájni itt vagy ott, foglalkozástól függetlenül.

R: Hogyan jelenik meg a téged foglalkoztató buddhizmus és a meditáció az in_formban?

VI: A buddhizmus, és azon belül a meditáció, nagyon leegyszerűsítve az elme iskolája. Sok meditációnak egyszerűen a légzésfigyelés az alapja. A meditációt megelőzi a koncentráció elsajátítása, hogy képes legyen arra figyelni az ember, amire szeretne, ne kalandozzon el. Ez a képesség jól jön a színházban is, mindkét oldalon fontos a jelenlét megélése, hogy ne érezze magát az ember kívülállónak. A saját életemben azzal foglalkozom, hogy minél mélyebben és részletgazdagabban képes legyek odafigyelni arra, amit csinálok. A vipassana meditációnak van egy olyan alfaja, amit én fújtató légzésnek hívok, de a hivatalos neve: The-inn-gu vipassana. Ez egy olyan meditáció, amiben folyamatosan és intenzíven kell orron keresztül lélegezni. Az intenzitás és a sebesség változtatásával lehetséges a figyelmünket elkalandozás nélkül a középpontban tartani. A jógázás és más légzőgyakorlatok mellett ez a módszer nagy inspirációt jelentett ehhez az előadáshoz. Ezeket az információkat és élményeket nem mint ideológiát vagy filozófiát használom, hanem mint az előadás textúráját és dramaturgiáját inspiráló alapanyagot.

R: Zoomon beszélgetünk, szabadúszó performerként, koreográfusként Nyugat-Európától Philadelphián át Hongkongig bejártad a világot. Hol vagy most?

VI: Montpellier-ben egy kéthetes improvizációs workshopon veszek részt, az ICI-CCN, vagyis az International Choreographic Institute – National Choreographic Centre of Montpellier és a Life Long Burning közös szervezésében, ami az itteni koreográfus mesterképzés egyik modulja.

Az előadás adatlapja a Trafó honlapján itt található.

Címkék: Trafó, Vass Imre