Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ÉRDEMES-E AUDREY HEPBURNT KERESNI?

Truman Capote – Richard Greenberg: Álom luxuskivitelben / Radnóti Miklós Színház
2022. nov. 17.
Van az úgy, hogy egy történet a belőle készült filmadaptáció miatt világhírűvé válik. Olyan is van, hogy egy színház ugyanezt a történetet műsorra tűzi. De mi történik akkor, amikor egyik megtagadja a másikat? Megtörténhet-e ez egyáltalán? KESZTE BÁLINT KRITIKÁJA.

Rusznák András, Schneider Zoltán

Jogos aggodalom foghatja el a nézőt, amikor egy sikeres filmként ismert történetet színpadi produkcióként tűz műsorára egy színház. Az érzés tovább mélyülhet akkor, ha a film szereplőgárdájában olyan hírességek szerepeltek, mint Audrey Hepburn és George Peppard.  Más néző viszont rendkívül hálás tud lenni, ha számára ismerős történetekkel kínálják meg. Azonban mindkét esetben elvárásokkal és félelmekkel terhelődik a befogadás, ezt pedig a színházi alkotó is pontosan tudja. De miben különbözik ez a jelenség attól, amikor egy színház Shakespeare jól ismert Rómeó és Júliát tűzi műsorára? Abban az esetben is előzetes élmények és az általuk keltett elvárások sorával kell megküzdenie az alkotóknak. A felmerülő kérdések tehát a következők: mit kezd a fenti elvárásokkal a rendezés, mennyire képes indokolttá tenni a darabválasztást, illetve mennyire működik az elkészült előadás?

Valló Péter rendezése már a függöny felgördülésének pillanatában jó érzékkel tárja elénk New York sikátorait, tűzlépcsővel tűzdelt homlokzatait és az azok mögött található szűkös lakásokat. A tér előterében zuhogó eső, a távolból, füstből és sejtelmes fényekből kilépő narrátor a Radnóti Színház színpadi dimenzióit meghazudtoló módon, a film noir eszközeivel teremti meg az alaphangulatot. Ezt pedig nem csupán a látvány, de az első néhány megszólalás is megtámogatja.


Rusznák András, Sodró Eliza

A történet nagyon távolról indul, először csak sejteti a nemsokára valóban kibontakozó színpadi események és karakterek egyediségét. A Rusznák András által megjelenített Fred és Sodró Eliza Holly-ja rövid időn belül alakít ki mély kapcsolatot, de ez a könnyed sűrítés különös módon jól áll az előadásnak. A nézőnek már ekkor, az első jelenetekben el kell engednie az 1961-es film által esetlegesen generált elvárásokat. Sodró Eliza Holly-ja közelebb áll Capote eredetijéhez, legalábbis semmiképpen sem hasonlít az Audrey Hepburn által megformált karakterhez. A színpadon látott Holly minden elveszettsége ellenére határozott és egyértelmű, hogy egy kívülről meghatározhatatlan, de belül jól körülhatárolt rend szerint működik. Ez pedig mélységet ad a karakternek. De hasonló árnyaltságot mutat Rusznák András Fred-je is. A vívódó, bizonytalan, de mégis nagyszabású álmokkal rendelkező író karaktere szintén messzire esik a filmben látottaktól. Ettől a ponttól kezdve tehát egyértelmű, hogy a filmmel való bármilyen összevetés feleslegessé válik.

Az előadás világa magával ragadó. A színre lépő karakterek mind ismerősek, izgalmasak. A Schneider Zoltán mindkét szerepét precízen építi fel: a pultos és az elhagyott férj figuráját összeköti, hogy mindkettőt árnyaltnak és jószívűnek mutatja az alakítás. Berényi Nóra Blanka Mag Wildwood szerepében jó párost alakít mind a Nagy Márk, mind a Baki Dániel által játszott karakterekkel. Hármójuk elnagyolt, legtöbbször humoros játéka remekül ellenpontozza a főszereplők sötétebb tónusait.


Fotók: Puskel Zsolt, PORT.hu

Khell Csörsz díszlete a kiváló fénytechnikai megoldásokkal kombinálva támogatja meg a film noir-hangulatot. Olyannyira jól felel meg funkciójának, hogy a hátsó falra vetített elsuhanó lombkoronák és egyéb hátterek idegennek és feleslegesnek hatnak mellette. Kálmán Eszter jelmezei pedig észrevétlenül simulnak bele a látványba. Az előadás után a fotókat lapozgatva figyeltem csak fel rá, mennyire változatos, kidolgozott, de mégis természetes ruhadarabokat láthattunk.

Sodró Eliza színészi játéka olyan, mintha a darab egy jutalomjáték lenne számára. Nincsen olyan feladat, amit ne oldana meg, az általa alakított Holly megszólalásai pedig olyanok, mintha mindenfajta színészvezetés és megmunkáltság nélkül, a maguk természetességében születnének meg benne. Nem marad el mögötte következetességben Rusznák András sem. Kettejük alakítása már önmagában a „könnyed romantikus sztori” szintje fölé emeli az előadást.

Arra azonban általuk sem kapunk választ, hogy mi a történet relevanciája a jelenben. A rendezés nem emel ki olyan szálat, ami bármilyen állítást megfogalmazna a jelenkorról vagy a jelenkor emberéről. Az előadás egy profin kivitelezett mű, amely önmagán nem feltétlenül szeretne túlmutatni. Arra viszont képes, hogy a nézőtéren ülve figyelmünket teljesen a látott eseményekre, a karakterek kapcsolatainak változására összpontosítsa.

Az előadás adatlapja a port.hu oldalon itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek