 André Kertész: New York, 1969. Zsilák György magántulajdona |
Az egyik képen légtornászok próbálnak a manézsban. A két biztosítókötél, ami az előtérben lévő alak derekához van rögzítve, háromszöget rajzol ki a levegőben, így is vezeti a néző tekintetét a libikóka mellett ülő artistához, aki emeléshez készülő társait figyeli.
Egy másik képen egy öltözőt látunk: háttérben ruhatároló állványok rájuk halmozott jelmezekkel, az előtérben póztalanul beszélgető artisták, egyikük csuklóján fásli.
Egy harmadikon pillanatfelvétel a gyorsétteremben ebédlő cirkuszos társaságról: garbók, egyszerűsített Elvis-frizurák, nagy üvegtáblás falak a háttérben.
Ezek és még vagy hét másik ilyen: pillanatok egy cirkusz hétköznapjairól, sallangok és revelációk nélkül. Egy nagy mester ujjgyakorlatai, melyeket nem kiállításra szánt, de mi most mégis így nézzük őket a Mai Manó Ház PaperLab nevű piciny galériájában. Ha ezek a képek nem is tűnnek revelatívaknak, a rajtuk látható személyek – köztük a képek mai tulajdonosai – számára feltétlenül voltak annyira értékesek, hogy megőrizték őket évtizedeken át, és most mások számára is megtekinthetővé tették. De hogyan és mikor is születtek?
1969 áprilisában a Ringling Bros. and Barnum & Bailey nevű utazó cirkusszal turnézó magyar artisták két próba között hangosan beszélgettek a New York-i utcán, amikor megszólította őket egy idősödő – mint kiderült – szintén magyar úr. A szimpatikus helyi magyarnak fényképezőgép lógott a nyakában – pont úgy, mint az artisták egyikének is. A megismerkedést és a rövid beszélgetést követő pár hétben aztán még jó párszor találkoztak újra, az idősebb úr ugyanis azt kérte, intézzék el neki, hogy fényképezhessen az artisták Madison Square Gardenben tartott cirkuszi próbáin.
A fotóst André Kertésznek hívták, és nagyságát, művészetének jelentőségét nemcsak a fiatal artisták nem ismerték fel, de hosszú ideig Kertész amerikai szakmai közege sem igazán. André Kertész akkoriban már több mint három évtizede élt magyar feleségével, Erzsébettel a keleti parti metropoliszban, lényegében jelentősebb szakmai visszhang és értő szakmai-baráti kör nélkül, jóval több csalódást és mellőzést, mint sikert és elismerést megélve.
 André Kertész: New York, 1969. Zsilák György magántulajdona |
A Harper’s Bazaarnál és Vogue-nál ugyan befogadták az anyagait és hívták is dolgozni, de stílusa nem igazán illett bele ezeknek a magazinoknak az irányvonalába, többször is összezördült munkaadóival, és valószínűleg az sem segített a dolgon, hogy angolul sem tanult meg igazán jól: a párizsi időszakából származó francia tudását sajátosan ötvözte magyar anyanyelvével és az elkerülhetetlenül ráragadt angollal. „Kertésziánul” beszél – mondták róla tréfásan az ismerősei.
Amikor azon az 1969-es tavaszon felfigyelt a fiatal magyar artisták ismerősen csengő szavaira, már egy ideje visszavonult a magazinmunkáktól és a pénzért vállalt megbízásos feladatoktól. A hatvanas évek elején befejezte hosszú távú, anyagi biztonságot nyújtó szerződéses munkáját is a House and Garden magazinnál – bár az itt töltött évek egy meghatározott körben jól csengő nevet és megbecsülést szereztek neki –, és szakított a Condé Nast kiadóházzal is, aminek összezördülés volt az oka, de valószínűleg jó ideje érett már a váltás. Kertész leginkább a saját munkáin, kötöttségek nélkül akart dolgozni. Felesége kozmetikai vállalkozásának üzleti sikere is segíthetett abban, hogy ettől fogva újra a személyes fotográfiájára összpontosíthatott. Az alkalmazotti fotográfia közegében, lényegében légüres térben eltöltött évtizedek alatt sem adta fel azt, hogy tovább építse művészi életművét.
A komolyabb nemzetközi sikerek – önálló bemutató a MoMA-ban, díjak, ösztöndíjak, meghívások, utazások – életének ebben a szakaszában, ha lassan és meglehetősen későn is végre elérkeznek. Mindez azonban talán kicsit későn történik, az energiával teli évtizedek alatt sok volt a meg nem értés és a meg nem értettség; Kertész az újvilágban sosem találta meg igazán a saját világát.
 André Kertész: New York, 1969. Zsilák György magántulajdona |
1969 áprilisában, a magyar artistákkal való véletlen találkozáskor talán ihletet, témát keresett, talán csak társaságot, magyar szót – mindenesetre fotózott, beszélgetett, és esetenként a próbákon kívül is a magyar artistákkal tartott. A rövid idő alatt jó kapcsolat alakult ki a műkedvelő fotósnak tartott idősebb úr és a fiatal artisták, különösen egyikük, Zsilák György között.
A cirkusz – amely akkorban a „Föld legnagyobb showja” néven is hirdette magát, májusban továbbindult New York-ból a turné következő fellépésének helyszíne felé. Zsilák György artistaművész és felesége, Zsuzsanna sok évtizeden át megőrizte a Kertésztől kapott, a társulat tagjait többek között produkció közben és az öltözőkben ábrázoló fotókat.
A képeket A Cirkusz. André Kertész sosem látott képei címmel állították ki a Mai Manó Ház PaperLab Galéria néven futó könyesboltjában. A kamarakiállítás kiegészült még két olyan korábban, 1925-ben ill. 1926-ban Párizsban készült cirkuszi témájú fotóval, melyeket a művész annak idején bevitt magával a Madison Squere Gardenbe, és odaajándékozta azokat is Zsilákéknak. A házaspárt egyébként a New York-i MoMa-ban tett közös látogatás közben is lefotózta, ez is látható most a PaperLabban, valamint az a Kertész által utóbb Budapestre küldött képeslap is, melynek előoldalán a Szatirikus táncosnőként ismert kép látható, hátoldalán pedig Kertész üdvözlő sorai olvashatók.
Bár a levegőben forgó légtornászlányokat ábrázoló fotográfia érdekes szemszöge, vagy az öltözőben munkamegbeszélés vagy pihenés közben lekapott fellépők kötetlensége természetesen jó fotókat eredményezett, a PaperLab mostani kiállításában látható képek becsét leginkább a „felfedezésük” és a fentebb leírt keletkezéstörténet adja, és az, hogy értékes adalékul szolgálnak a Kertész-életműhöz.
Érdemes viszont belenézni a kiállítás részét képező, lapozgatható Kertész-albumba, az On Reading címűbe, melyet az olvasás témája köré szerkesztettek, és melynek képanyaga között ott van a falakon látható képek egyike.
A kiállítást a Fotóhónap keretében rendezték meg, és november 27-ig látogatható.