Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

RÓZSABOGÁR

Brandenburg Ádám – Hajós Zsuzsa: Csipkerózsika / Vaskakas Bábszínház
2022. nov. 9.
Mindig azt gondoljuk, hogy jól ismerjük már a nagy klasszikusokat. Éppen ez a kihívás, ha klasszikus műveket tűz műsorára egy színház: hogyan tud újat mondani ezekkel a történetekkel? SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.

A győri Vaskakas Bábszínházban Tárnoki Márk rendezésében Csipkerózsika történetéből igazán izgalmas adaptáció, kortárs gyerekopera született, ami nemcsak zenéjében kortárs, de történetvezetésében, karakterábrázolásában, és abban is, hogy milyen kérdésekre helyezi a hangsúlyt. Mindeközben megőrzi klasszikus mesevoltát, a mesei keretet, betartja a mesék alapszabályait és külső attribútumait is. Csak új életet lehel beléjük.

Ehhez az író Hajós Zsuzsa alaposan meg- és átdolgozta az eredeti művet. Persze mi is az eredeti? A Grimm-testvérek változata? A Perrault-féle? A Basile-féle (na ez utóbbit biztosan soha senki nem meséli vagy játssza gyerekeknek – okkal)? A Grimm-verzió az általánosan ismert, ettől azonban például a Disney 1959-es rajzfilmváltozata is jelentősen eltér (itt nem száz évig alszik a királylány, nem magától nyílik száz év után a rózsaerdő, hanem a herceg – akivel Csipkerózsika véletlenül már korábban összetalálkozott az erdőben – megküzd a sárkánnyá változó boszorkával, de csak miután a három jó tündér kiszabadította a tömlöcből). Mitől lesz egyszerre nagyon is mai és igazán izgalmas a Vaskakas Csipkerózsika-ősbemutatója?

Egyrészt a történetvezetés miatt. Az alkotók nyitnak egy újabb mesét a mesén belül: megelevenítik Csipkerózsika százéves álmát. És ezt az önmaguk teremtette lehetőséget nagyon jól használják. A Csipkerózsikát szokták a nővé érés meséjeként is értelmezni (Bruno Bettelheim erre a gondolatra építi elemzését). Hajós Zsuzsa Csipkerózsikája is felnőtté válik száz év alatt, de nem passzívan alszik, hanem álmában cselekvő hőssé válik, változik, fejlődik, küzd és megtalálja magát. A száz évet az alkotók komolyan veszik: ebben az adaptációban tényleg eltelik (sok)száz év, a világ megváltozik (a szerelem, az emberi viszonyok viszont nem): a mese végén a mába érünk.

Izgalmassá válik a történetben megjelenő férfi és női szerepek frissessége, valamint a herceg és a királylány egymásra találásának folyamata. Csipkerózsika álmában a herceg raboskodik egy toronyszobában, és a lánynak kell cselekednie sárkány-ügyben. Végül együtt, egymást kiegészítve lesznek képesek legyőzni a sárkányt és megszabadulni. Mindenkinek megvan a maga feladata, küzdelme, bátorsága ebben a szabadulásban. Fontos motívum, hogy végig segíti őket egy bölcs öregasszony (akarom mondani, tündér).

csipkerozsikavas1
Jelenet az előadásból.

És itt kanyarodunk a harmadik izgalmas újításhoz: a mese mindent átszövő fő témájává a hazugság és igazság kérdése válik. Rögtön az elején a tündérek azon polemizálnak, hogy vajon mi a jobb: feltárni a sötét jövőt vagy elhallgatni a királyi családra váró nehézségeket. Csipkerózsika azért sem tud felnőni – hiába tizenöt éves, kérőit váró nagylány –, mert a szülei hazudtak neki a világról: mindent lekerekítettek, hogy semmi meg ne sérthesse őt. És bár a bevett (nép)mesei ravaszságot akarja a sárkány ellen használni, nevezetesen, hogy hízelegve úgy tesz, mintha szívesen lenne a sárkány kedvese – még a sárkány legyőzése érdekében kimondott hazugság is visszaüt, mert a herceg azt hiszi, hogy szerelme igaziból hűtlen lett hozzá. A legszebb ennek a témának a “fináléja”: az igazmondás motívuma oda fut ki, hogy a már felébredt Csipkerózsikának fel kell vállalnia saját magát olyannak, amilyen, hogy igazi kapcsolatot kezdhessen a herceggel. Pedig milyen könnyű lenne valamilyen szép képet hazudnia magáról! A kérdés tehát több ponton is megjelenik, több szituációban is próbára tevődik az igazság, minden szereplő szembekerül a problémával, így az központi témává emelkedik. Méghozzá úgy, hogy az óvodás és kisiskolás célközönség is pontosan érti és érzi a helyzeteket.

Igazán szép megoldás, ahogyan az álomvilág elkülönül a mese valóságos világától. A mese valóságsíkjával ellentétben az álomban végig szól a zene, a szereplők pedig nem beszélnek, hanem végig énekelnek-recitálnak. Az álom az opera világa, a mese valósága a prózáé. Brandenburg Ádám szerzeményét a színpadon a színészeket élőben kísérő kamarazenekarként Csikár Enikő hegedű-, Farkas Kálmán csellóművész és Gosztola Tünde zongoraművész tolmácsolja. (E sorok írója nem vállalkozik a zenei elemzésére, bízik benne, hogy az előadás más méltatói megteszik majd ezt, ráadásul a művet megillető alapossággal.)

Fotók forrása: Vaskakas Bábszínház
A fotók forrása: Vaskakas Bábszínház

Az álomvilágban megváltozik a látvány: Kuti Letícia díszlet- és jelmeztervező az álomjelenetekben neonvilágítással emel ki geometriai formákat (világításterv: Szondi György), a tér a kék árnyalataiba, az éjszaka színeibe öltözik, a valóság napsütötte meleg fehér, sárgás színeihez képest. A narancssárga-kék komplementerek a jelmezek színeiben is megjelennek – némi pirossal, bordóval kiegészítve. Az álomvilágban jelennek meg a bábok is, jelentéses, hogy az álomsárkányt az apát és a két hízelgő tündért játszó színészek mozgatják.

Bajor Lili és Kenéz Henrik Ágoston királylánya és hercege nagyon klassz párt alkot: mindkettejükben benne van a gyerekek kiváncsisága, őszintesége, tisztasága, az érzelmeik primérek, “színhelyesek”, ugyanakkor van bennük egy adag kamaszos sutaság és báj is. Nem játsszák azt, hogy gyerekek, azt sem, hogy királylány és herceg, egyszerűen egy srác és egy lány találkozik bennük a színpadon. Talán ritkán említjük meg a színészek fizikai adottságait, de én nagyon örültem, hogy Bajor Lilivel (a tiszta hangján kívül) a sokáig uralkodó női szépségideál változása is színpadra kerül. A színésznő alkata ebben a szerepben fontos üzenet a felnövekvő generációnak a női szépség fogalmát illetően: nem kell, hogy a királylányoknak 50 centis legyen a derekuk, mert minden lány királylány, és úgy szép, ahogyan csak van.

Szukenyik Tamás és Ragán Edit a fenséges királyi szülők szerepében a jó zsaru–rossz zsaru felállást hozzák – olyannyira jól, hogy még a néző gyerekek is megszeppennek egy pillanatra. Rab Viki és Vitányi-Juhász István versenyt finomkodnak-maszatolnak-libegnek-igazodnak a mindent szépítő tündérek szerepeiben. Kontrasztként jelenik meg a harmadik tündér, a két lábbal a földön álló bölcs öregasszony Kocsis Rozi megformálásában.

Az egyetlen döccenő, amit kevésbé éreztem jól működőnek, a herceg mai, farmerdzsekis fiúvá vedlésének idejét kitöltő interakció volt. Főleg, hogy nem tudott teret adni az oly bátran jelentkező herceg-jelölteknek. De összességében: sok ennyire üde és friss klasszikust kívánok a Vaskakasnak, de legfőképp a gyerekeknek.

Az előadás adatlapja a Vaskakas Bábszínház weboldalán itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek