A Láthatáron Csoport legújabb ifjúsági előadása, a Kenyértörés a háborúról, illetve annak kapcsán a hazafiasságról mint elvont eszméről vagy konkrét közösség iránti lojalitásról, a szolidaritásról és legfőképpen a morál és a túlélés egymással ütköző parancsainak belső konfliktusáról szól. Ezeket a nagyon is aktuális témákat Fábián Péter fikcionalizált történelmi szituációba helyezi, a helyszín egy fiktív görög városállam, amely a görög-perzsa háborúk idején megpróbál semleges maradni.
 Feuer Yvette, Háda Fruzsina |
Szereplői, a nemzedékek óta működő családi pékséget továbbvivő özvegy, Demetria és két gyermeke, Europé és Panaitiosz, foglalkozásuk révén a közösség megbecsült tagjai ugyan, de valójában hétköznapi emberek. A háború során azonban mégis valamennyien sorra döntéshelyzetbe kerülnek, és az, hogy átlagemberként mit tesznek vagy mit nem tesznek, nem elhanyagolható következményekkel jár személyes saját sorsuk és a nagyobb események alakulása szempontjából is. A döntéseik a történelem utólagos ítéletalkotása során, a győztes oldal tükrében méretnek meg, és ebben a tekintetben egyikük döntése hibásnak bizonyul. Hogy bűnös vagy ártatlan, azt az előadás második, részvételi színházi felében a közönségnek mint népbíróságnak kell megvitatnia, majd ítéletet hozni.
Fábián Péter tandrámája nemcsak a logikájában, felépítésében, hanem formailag is a brechti epikus hagyományokat követi. Az egyes jeleneteket címmel, tanulságokat ismertető felvezetéssel határolt fejezetekké tagolja, és a természetesebb ritmusú dialógusok mellett verses narrációkra és summázatokra, lényegkiemelő zenés énekbetétekre is támaszkodik.
 Csányi Dávid, Feuer Yvette. Fotók: Reviczky Zsolt. Forrás: PORT.hu |
A színészi kifejezésmódot ehhez illesztik, a szereplők sokszor fordulnak direkt a nézők felé, megszólítják őket, akár a kellékeket is átadják nekik megőrzésre. A prológusban a nonverbális bohócjáték erőteljes gesztusokkal és mimikával dolgozó, túlzásokkal elemelő modora is végigvonul az előadáson. Különösen Háda Fruzsinára és Csányi Dávidra igaz ez, akik a fiatal lány szenvedélyes igazságérzetét és a fiú, majd fiatal férfi harci kedvét időnként paródiába hajló intenzitással játsszák. Feuer Yvette mérsékeltebb, realistább alakítása viszont szükséges ahhoz, hogy Demetria szinte már az opportunizmusig, számításig józannak és megfontoltnak látszódjon. Minden esetben láthatóvá válik tehát a döntések mögötti tépelődés, de a játék nem hangosítja ki a belül lezajló érvelést, ennek átgondolása izgalmasan a nézőre marad. A dalbetétekhez a zenét Horváth Szabolcs szerezte, a zenei kivitelezés mindenesetre nem tartozik az előadás legfőbb erősségei közé, lehetne csiszolni Csányi Dávid ukuleléjén és az énekhangokon is.
A jól sikerült címadás magában foglalja a kiélezett döntéshelyzetet, amely az egész előadás és a foglalkozás alaptémáját adja, és amellett, hogy a szereplők kenyérsütéssel foglalkoznak, a kenyér az ember morális működéséhez szükséges alapvető szükségletek szimbólumaként is szerepel, az éhezés pedig konkrét helyzetként is megjelenik. Egy tantermi előadás vizuális eszközeiben persze a praktikum a vezető szempont, legyen kifejező, de egyúttal olcsó és mobilis. A Kenyértörés látványvilágának középpontjába Zubor Kata magát a kenyeret és a kelt tésztát állítja. A prológus marakodása után ott maradnak a színpadon a morzsák és az illat, majd a tészta minden jelenetet és mozzanatot végigkísérő, humorosan sokoldalúan használható, központi kellék, jelmezkomponens és legerősebb látványelem lesz. A szereplők laza, nyers színű ruhái nem idéznek konkrét időt vagy helyet, ami esztétikájában is jó döntésnek bizonyul, és mintha még a perzsa kereskedő félmaszkja is tésztából lenne. Erőteljes eszköz még a kelesztőtál, a család identitásának jelképe, harci sisak a fiúgyerek fantáziájában, majd az árulás eszköze. A szétvert vájling sérült zománca sokáig feszülten pattog még a dramaturgiai csúcspont utáni csendekben.
A választott forma ellenére időnként mégis kissé didaktikusnak érződik, mennyire jól illeszkedik a konstruált történelmi helyzet a néző jelenéhez, valóságához – amikor Demetria elmagyarázza gyermekeinek, hogy a saját gabonatermeléssel nem rendelkező sziget miért függ ennyire létfontosságúan a perzsa gabonától, akkor nem is csupán aktuálisnak, hanem egyenesen alig burkolt politikai allegóriának érződik az előadás. A szorosan a történetmeséléshez szervülő vitaszínházi részben viszont világossá válik, hogy mennyivel okosabb ez a szöveg annál, hogy megálljon a nyilvánvalónál, vagy hogy pusztán csak a fekete vagy fehér kérdésfeltevéssel generáljon vitát. Nem túl kézenfekvően felkínálva helyezkednek el a cselekményben azok a horgok, amelyek később bőven szolgáltatnak bizonyítékokat mindkét oldalnak. Van annyi aspektus, hogy minden néző megtalálhatja és alátámaszthatja a maga egyéni igazát.
A vitát papírba konvertált cserépszavazás követi, majd ítélethirdetés, és legvégül a vádlott is szót kap még egyszer: rövid beszéde biztosítja, hogy utólag se érezzük semmiképp sem úgy, hogy megnyugtatóan jól döntöttünk.