Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

FEKETE-FEHÉR FÉNY

Étienne Sved fotografikus / Budapest Kiállítóterem, Fotóhónap 2008
2008. nov. 11.
Brassaï, André Kertész, Robert Capa után ismét egy világhírű magyar származású fényképész. Ám az ő életműve még felfedezésre vár nálunk. Nemrég megnyílt kiállítása remek alkalom erre. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA.

Étienne Sved
Étienne Sved

Süsz István néven, Székesfehérvárott született 1914-ben. Korán kiderültek képzőművészeti hajlamai; Németországban dolgozott a Bauhaus körében, ekkor már a Sved nevet használta, talán ezzel is kifejezve semlegességét. De a nácik hamar figyelmeztették, hogy – Szép Ernő szavaival – „ő is zsidó beosztást kapott ezen a földön”. Így aztán menekülnie kellett, 1938-ban érkezett meg Egyiptomba. Ezúttal az ide betörő Rommel tábornok képében utánanyúlt a végzet, ekkor – kénytelen-kelletlen – Palesztinában talált menedéket. Beosztása ellenére, nem érezte magát zsidónak, 1946-ban az első adandó alkalommal Párizsba sietett, ahol fényképészként, grafikusként gyorsan nagy nevet szerzett; könyveihez többek közt Tristan Tzara írt költői kommentárokat. Algériai és egyiptomi tartózkodását megörökítő albumai az 1950-es években meghozták számára az európai hírnevet. Mégis anyagi nehézségekkel küszködött, és hírneve ellenére 1996-ban bekövetkezett halálakor sem mondhatta magát gazdag embernek, legfeljebb egy tartalmas élet és munkás élet türelmes elszenvedőjének.

Étienne Sved: Algériai képek
Étienne Sved: Algériai képek

Amennyire a sajnos nem túl gazdag anyagot adó kiállításból kivehető, Étienne Sved egész életében nem tudta pontosan eldönteni, minek is tekintse a fotóművészetet: az autonóm képzőművészet egy lehetőségének, avagy a valóság realista jellegű „fényképszerű” leképezésének. Így – különösen a hatvanas-hetvenes években – kísérletezett különféle technikákkal létrehozott fotófestményekkel, melyek többnyire valami természetben talált tárgyból indulnak ki, és ezt alakítják-torzítják-szépítik festői alakká. „A természet folyamatos jelözön” – írja egy vallomásában, és ez megértetheti velünk törekvései lényegét.

Étienne Sved: Egymásra helyezés
Étienne Sved: Egymásra helyezés

Sved a természetben fellelt, mintegy készen kapott jeleket társította az ember által teremtett, a második természetben létrejött képződményekkel. Szép példája ennek az utolsó hazájában, Provence-ban csinált sorozata (Provence des campaniles, 1969); a kétszárnyú képek egyik oldalán harangtornyok láthatók, mellettük pedig a természetben talált, a tornyokhoz megszólalásig hasonló tárgyak, fák, lombok, levelek fényképei. Különös ikrek keletkeznek ekkor, és a művész felfogta naturális jelözön szép párbeszédbe kezd egy már megteremtett, mesterséges jelrendszerrel. Kevésbé sikerültnek éreztem a kaktuszokat és egyéb növényeket mutató fényképeinek „festőien” eltorzított változatait, itt mintha túlzottan kilógna a „művészi” lóláb, és a végeredmény inkább pretenciózus, mint valóban artisztikus.

Étienne Sved: Algériai képek. Szkárossy Zsuzsa felvételei
Étienne Sved: Algériai képek. Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Aligha vitatható viszont, hogy legnagyobb műveit Egyiptomban illetve Algériában készítette. Monumentális, mesterien komponált kép szinte valamennyi, és Sved talán legmellbevágóbb eredménye, hogy a fekete-fehér képeken (soha nem dolgozott színes anyaggal) is képes érzékeltetni a déli fény, az afrikai hő irtózatos erejét. Szemfájdítóan szikrázik itt a fehér, a képen látható sötét árnyak – többnyire archaikus tekintetű férfiak – kőkemény kontúrokkal rajzolódnak ki a hófehér sziklák, templomoszlopok rendíthetetlen alapja és háttere előtt.

Az itteni fény tébolyító hatását csak az algériai származású Albert Camus (Közöny, Gyergyai Albert fordítása) írta le nagyobb erővel: „Mindenütt s megint ugyanaz a bíborszínű harsogás. A homokon csak úgy lihegett a tenger, a sok apró hullámnak gyors és fullatag lélegzetével. Ez az egész forróság rám dőlt és ellenállt a járásomnak. Minden egyes fénycsóvára, amely akár a homokból, akár egy fehér kagylóból, akár egy üvegszilánkból villant rám, szinte megvonaglott az állkapcsom.” Majdnem ugyanezt az őrjítő hatást keltik Étienne Sved szikár, minden hamis művészieskedéstől mentes fényképei is.

A kiállítás megtekinthető 2008. december 7-ig.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a Fotóhónap 2008 gyűjtőlapon olvashatják.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek