Vaszary. Az ismeretlen ismerős / Magyar Nemzeti Galéria
2022.10.25.

A serendipity azt a képességet jelöli, ami alkalmassá teszi birtoklóját, hogy a véletlen vagy éppen bölcs belátása révén ott is értéket találjon, ahol nem is várná. A Magyar Nemzeti Galéria újonnan felfedezett Vaszary-képeire ez kétszeresen – az új művek és Vaszary művészi látásmódjára nézve - is igaz. SOMOGYI-ROHONCZY ZSÓFIA KRITIKÁJA.


Vaszary. Az ismeretlen ismerős – enteriőrfotó Magyar Nemzeti Galéria

Aki költözött, akár csak egyszer is életében, az átélte azt az örömöt, amit a rég elfelejtett kincsek újbóli felfedezése adhat. A Magyar Nemzeti Galéria is költözködik, pakol. 1957-es megalapításakor a Szépművészeti Múzeum anyagából váltak ki műalkotások és kerültek az új intézmény gyűjteményébe. Így került át Vaszary János hagyatéka is, amelyeket a művész 1939-es halála után özvegye kezelt és helyezett el a Szépművészeti Múzeumban. 2012-ben, a Liget Projekt keretében ismét egyesült a két intézmény és elkezdődött a hihetetlen értékkel bíró gyűjtemény költözésének előkészítése. A munkálatok pedig 2016-ban óriási meglepetéssel jártak. Az egyik raktár mélyén, a Dexion polcok mögött egy fal felé fordított szekrényben ugyanis két vászontekercsre bukkantak: Vaszary János eddig ismeretlen alkotásaira. Ezekből a nem várt kincsekből 24 restaurált alkotást emeltek ki most a múzeum munkatársai és a kiállítás kurátora, Gergely Mariann művészettörténész, hogy a már ismert darabok és magángyűjtők által őrzött, ritkán látható alkotások kontextusában mutassák be őket a nagyközönségnek.


Vaszary János: Veranda két nővel

Vaszary János sokszínű életművét már a kortársak is nagyra értékelték, és azóta is töretlen lelkesedés fogadja a közönség részéről. Élénk színeit, magával ragadó kompozícióit és jeleneteit, elegáns és könnyed ecsetkezelését könnyű szeretni, nem hiába szerepelnek sikerrel képei évről évre az aukciókon. A Vaszary. Az ismeretlen ismerős kiállítás azonban ennél most mégis többet hordoz magában. A megtalált festmények a művész valamennyi korszakából származnak: korai impresszionizmus hatását tükröző művek, expresszív kompozíciók, a párizsi art deco hatását érzékeltető képek, a Duna-korzó sorozat és a tatai kertenteriőrök darabjai. Az új „találmányok” ezüst keretben és eltérő színű műcédulákkal, de a korábban ismert alkotásokkal párba, illetve sorba állítva szerepelnek. Ez az elrendezés pedig újfajta kalandra hívhatja a nézőt!

A Budapest kálváriája sorozatban a III. számozású, 1937-es kép került be a már ismert, azonos évben készült vázlat és a sorozat egy korábbi olaj-vászon képe mellé. A legfőbb kompozíciós elem változatlan, így valamennyi képen és vázlaton felbukkan a tömegbe vesző, a nagyvárosi embertömeg kavalkádjában keresztjét hordozó Krisztus. A háttér is változatlan, a Duna-korzó, városi környezet, automobil, a forgalmat irányító rendőr. Mégis izgalommal cikázik a néző szeme, hogy a műalkotás megszületésének evolúciós mozzanatait, az összképet befolyásoló változásokat felkutassa. Egyik kép és változat sem jobb vagy rosszabb, éppen csak máshova kerül a hangsúly, a színek változásával más lesz a közvetített hangulat. Az egyes képek szemlélésekor megszerethetünk egyes figurákat – így a vázlaton még karakteresen megjelenő szivarozó kövérkés kalapos férfit –, akik a későbbi megoldásokon már háttérbe szorulnak, míg máskor közel lépve rácsodálkozhatunk a festékrétegbe karcolt Lánchíd sziluettjén.


Vaszary János: Fekvő női akt kék-sárga mintás takarón

A kis alapterületű, de annál gazdagabb kiállítás megtekintéséhez többféle stratégiát is alkalmazhatunk. Vaszary örök témáját alapul véve koncentrálhatunk a nőalakokra is, akik kedélyesen beszélgethetnek a nyári napsütésben (Veranda két nővel/Parkban, 1930 körül), de az is lehet, hogy ők a kor femme fatale-jai, akik buja tekintettel és hívogató pillantással keltik fel a néző figyelmét (Fekvő női akt kék-sárga mintás takarón, 1930-as évek), máskor pedig színpadképek csöppet sem visszafogott jeleneteiben ősi női alakokat jelenítenek meg (Színpadi jelenet/Salome, 1925-1928). Koncentrálhatunk azonban a szintén buja és kicsattanó életörömöt sugárzó virágcsokrokra és kertjelenetekre is, amelyeket a festő tatai házának kertjében örökített meg. A most még üde virágszirmok éppen olyan életerősek, mint a mellettük sorakozó fiatal nők, de vajon meddig tart egyik és meddig a másik tökéletes szépsége? Az elillanó boldogság, a mulandó szépség pillanatképei ezek.


Vaszary János: Éjszakai fények a párizsi világkiállításon

Sétánkon a Vaszary által festett világban, amely most újabb elemekkel lett még komplexebb, érdemes a vidám és könnyed felszín alá is bepillantani. Vaszary János ugyanis nemcsak a dekoratív és könnyed hangvétel mestere volt. A pasztellszínek, az izgalmas városi forgatagok közepette mindig meglátta és érzékeltetni tudta a pillanatnyi boldogság törékenységét, a város forgatagában élők magányát. Az egyik talán legélesebb ellentétpárral a kamarakiállítás elején szembesülünk. A vibráló itáliai tengerparti fények és színek önfeledten napozó, labdázó strandolóival (Strandjelenet, 1934 körül) szemközti falon ugyanis megtört katonákról készített ceruzarajza és A megfeszített Krisztus tusrajza emlékezteti a vidám színektől megrészegült nézőt: Vaszary az élet komplexitásának tolmácsa.

A Vaszary. Az ismeretlen ismerős című kiállítás 2023. január 15-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Galériában.