Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

„LIGETI NEM A SAJÁT STÍLUSÁT TANÍTOTTA”

mustMEET Composers – Unsuk Chin
2022. okt. 15.
A hatvanegy éves dél-koreai művész a világ egyik legkeresettebb komponistája, akinek zenéjét színes, harsány hangvételéért és gyakran fekete humoráért méltatják. Október elején Budapesten járt. CSABAI MÁTÉ BESZÁMOLÓJA.

„Új ötlettel nehezebb előállni, kettőt összerakni már mesterségbeli tudás kérdése” – mondta Unsuk Chin a BMC Könyvtárában. A dél-koreai zeneszerző az Eötvös Péter Alapítvány meghívására, a mustMEET Composers sorozatban érkezett Budapestre. Október 8-án több műve is elhangzott egy esti koncerten, október 3-án pedig Fazekas Gergely zenetörténésszel beszélgetett.

unsuk
Unsuk Chin

Unsuk Chin itt felelevenítette gyerekkorát. Egy Szöul melletti kisvárosban nőtt fel, édesapja lelkész volt, aki gyakran játszott az otthonukban tartott pianínón. „Nekem is hamar fizikai kapcsolatom alakult ki a hangszerrel.” A zeneszerző a mai napig rendszeresen játszik, de nem a saját zenéjét. A templomban rendszeresen kísérte a gyülekezet énekét, ami nemcsak a billentyűs játékhoz, hanem a nyugati harmóniarendszer elsajátításához is jó gyakorlatnak bizonyult. Tehetségére egyik tanára figyelt fel, de a koreai társadalomban a szülők, így Chiné is, keveset törődtek egy második lánygyerek edukációjával. A fiatal lány autodidaktaként tanult zeneszerzést, tizennyolc évesen azonban meglepetésre felvették a Szöuli Nemzeti Egyetemre, ahol Sukhi Kang lett a mestere.

Pár évvel később Unsuk Chin előtt megnyílt a lehetőség, hogy Berlinben, Ligeti Györgynél folytassa a tanulmányait. Csak hosszú évek alatt omlott le az a hatalmas fal, amely a nyugati kultúrától elválasztotta, és Ligeti tanítványának lenni sem volt könnyű. „Amikor Ligeti a zenéről beszélt, minden másról is beszélt, én pedig nem értettem semmit.” Úgy emlékszik, a magyar zeneszerző kegyetlen és kritikus volt a tanítványaival – „tigrisszemeivel halálos pillantásokat lövellt” –, és talán ő volt az „egyetlen, aki túlélte anélkül, hogy megőrült volna”.

Ligeti hatásáról tanúskodik Chin szopránénekesre és zenekarra írt Akrostichon-Wortspiel című kompozíciója, amelyben tündérmesékből származó, kifacsart, megfordított, betűikben összekevert halandzsaszövegeket zenésített meg. „Sok olyan darabom van, amely közel áll az ő zenéjéhez, még több, aminek semmi köze hozzá.” Arra a kérdésre, hogy mit tanult mesterétől, Unsuk Chin így felelt: „Ligeti nem a saját stílusát tanította, hanem egy gondolkodásmódot, amely Mozart vagy Brahms zenéjéhez egyaránt utat mutat. Több mint húsz évnek kellett eltelnie, míg néhány útmutatását megértettem.”

unsukegy
Unsuk Chin és Fazekas Gergely (Fotó: Hrotkó Bálint / BMC)

Első operáját 2007-ben mutatták be a Bajor Állami Operaházban. Az Alice Csodaországban volt ez a mű, s Lewis Carroll regényét éppenséggel Ligeti is szerette volna feldolgozni. „Én is olvastam a könyvet gyerekként, mindig is kedvencem volt. Puhatolóztunk Ligetinél, aki azt mondta, hogy nincs rá ideje, nincs librettistája, úgyhogy lecsaptam rá.” A nagysikerű opera Kent Nagano vezényletével, David Henry Hwang librettójával, modern rendezésben került színpadra. „Először nem tetszett, mert klasszikus külsőt képzeltem el, de amikor évekkel később klasszikus rendezésben is színre került, rá kellett jönnöm, hogy az első jobb volt.”

Unsuk Chin koreai zeneszerzőként gyakran tapasztalta, hogy a németek egzotikumot látnak benne, skatulyába akarják zárni. „Mindig ellenálltam, hogy bilincset rakjon a kezemre a származásom, pedig furcsa módon könnyebben jutottam volna előre.” Ehelyett engedte, hogy a gyerekkorától hallott zenei élmények, apja gyülekezetének zsoltárai, az amerikai popzene, a koreai népzene és az avantgarde különös elegyként alkossák meg a saját nyelvét. Több művet írt a sheng nevű több sípból álló fúvóshangszerre, aminek több mint háromezer évvel ezelőtt találjuk első nyomait a kínai és a koreai kultúrában. A hangszer iránt Wu Wei virtuóz játéka keltette fel a figyelmét. De nagy hatással volt rá Alban Gerhardt csellóművész is. „Tizenöt évvel ezelőtt úgy gondoltam, hogy végzem a dolgom, az előadónak pedig az a feladata, hogy végezze ő is a dolgát, játssza el a darabjaimat. Gerhardt hatására kezdett el igazán érdekelni az előadó személye.” (A beszélgetésen több zongoraetűd is elhangzott Borbély László tolmácsolásában.)

Ezzel együtt úgy gondolja, a kortárs zeneszerzőnek nem kell törődnie a közönség és a szakma elvárásaival. Az sem derül ki mindig, hogy a közönség mit gondol egy új művéről, kritikát pedig sosem olvas. „Nekem nincsenek kollégáim, a zeneszerző egyedül dolgozik” – mondta nevetve.

Helyszín: BMC Könyvtár; időpont: 2022. október 3.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek