Árvai György és Korai Zsolt audiovizuális installációja a Trafóban
2022.10.12.

Különleges élményt ígérő audiovizuális szimfóniának nevezi Árvai György a Parademia című installációt, amit alkotótársával, Korai Zsolttal tizenkilenc hónap alatt hoztak létre. Október 18-án és 19-én hatszor láthatja a közönség a Trafóban. HOLLÓSI ZSOLT AJÁNLÓJA.

„Még javában dühöngött a vírus, a pandémia közepén kényszerű bezártságban éltünk, amikor tizenkilenc hónappal ezelőtt Korai Zsolttal elkezdtük a közös munkát. Közben egy másik, egy sokkal durvább ’vírus’, az ukrajnai háború is elindult, majd az energiaválság is a mindennapjaink részévé vált. Újra tudatosodott bennünk, hogy állandó és sokarcú fenyegetettségben létezünk. Zsolttal egy ideig úgy gondoltuk, mindennek az az oka, hogy a Föld védekezik ellenünk, de ma már egy atomcsapás réme is ott lebeg a fejünk felett. A Parademia című produkcióban konkrétan már semmi nem utal ezekre az aktualitásokra, csak érzeti szinten jelenik meg, hogy talán mindent újra kellene gondolnunk. Alkotóként is keressük a helyünket. Kit érdekel manapság a kortárs művészet, a kultúra? Az emberek nem akarnak fázni, inkább felszednék a parkettát és kályhát építenének a szoba közepére.” – mondja Árvai György képzőművész, látványtervező, zeneszerző készülő produkciójuk, a Parademia keletkezéstörténetéről. A Természetes Vészek Kollektíva alapítójától nem áll távol a színházi kísérletezés, lassan négy évtizede csinál különös, időnként bizarr és új utakat kereső előadásokat.


Képek a Parademiából

Alkotótársa, a Berlinben élő Korai Zsolt 2010-ben diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció szakirányán. Már a tanulmányai alatt is rendszeresen részt vett színházi előadások létrehozásában. Egy ideig Izlandon élt, az elmúlt öt évben Drezdából és Berlinből készít interaktív animációkat és különféle múzeumi installációkat, közben folyamatosan dolgozik Magyarországon is színházi és zenei vizualizációkon.

A Parademia Árvai zenei felvetéseiből jött létre. „Amikor elkezdtem írni a zenéjét, eleve akusztikus és vizuális egységben gondolkodtam, ezért vontam be az alkotómunkába Zsoltot, akivel már korábban is több projekten dolgoztunk együtt. Napi szintű online kommunikáció alakult ki közöttünk. Nulla pénzből, teljesen szabadon dolgoztunk. A Trafót csak akkor kerestem meg a produkció ötletével, amikor már úgy éreztem, hogy sínen vagyunk, hiszünk a projekt korszerűségében és értékeiben. Ez egy kompakt történet, egy élő organizmus. Október 18-án és 19-én láthatja majd a közönség a Trafó nagytermében. A két nap három-három előadásában is lesz annyi változás, amit a néző talán nem venne észre, ha kétszer megnézné, de mi tudni fogjuk, hogy milyen finomhangolásokat végzünk közben” – avat be a kulisszatitkokba Árvai, aki audiovizuális szimfóniaként határozza meg a produkciót. Az itthon még újdonságnak számító, de Nyugat-Európában már elismert kortárs műfajt azoknak ajánlja, akik az akusztikára, a mozgóképre, ezek sajátos szinkronjára érzékenyek, fogékonyak, nyitottak és kíváncsiak.

Ahogy a produkció ismertetőjében fogalmaznak, Ted Chiang Életed története című novellája, valamint több más science-fiction és filozófiai mű, például William Gibson munkássága inspirálta a Parademiát, megidézve a Földön túli létezés, az ökológiai válság okozta egzisztenciális kérdések világát, vagy a mikro- és makrokozmosz viszonyrendszerét. Az installáció leginkább az ember földi időn és téren kívüli, azaz az „emberen túli” dolgok megismerése iránti vágyát példázza. Az audiovizuális szimfónia egy olyan hatalmas térben születik meg, amely nemcsak a konkrét valóságból szakítja ki a nézőt, hanem egy távoli, a megszokott realitáson túli közeget teremt meg, miközben a konkrét realitással is bátran szembesít. 

Árvai zenéje tökéletesen egészül ki Korai pontra, vizes elemekre, sávozásokra és más geometrikus formákra épülő animációival, melyek külön-külön, vagy a teljes tér szimbiózisában is értelmezhetőek. A zene komplex világa, annak a videó egyes önálló elemeire reagáló gesztusa és egységként, a végtelen tért teremtő működése a mikro-, makroproblémák izgalmas reflexiójaként jut érvényre. Míg a videók ugyanilyen letisztultan, a fehér-fekete-piros színek direkt minimalista és esztétizáló jelleggel vonják be a nézőt a pszichikai térbe, hogy csakis erre a térre és állapotra koncentrálhasson. Ebben az illuzionisztikus pszichikai térben pedig a befogadó nemcsak a rajta kívül eső realitást, hanem önmagát is „újrateremtheti,” és az emberen kívüli lét megértéséhez is eljuthat.

„Elég sűrűn, azaz kétévente, amikor a képzőművészeti szekció kiállítását megrendezik, járok a Velencei Biennáléra, ahol már évek óta lehet látni olyan videóinstallációkat, amelyeket nagy felületekre vetítenek, pontosabban egyre inkább LED-falakon sugároznak. Leültetik vagy mozgatják a nézőt, akinek így van egy nagy térélménye, akusztikával, zenével, zörejekkel és képi halmazzal. A Parademia is ebbe a kategóriába sorolható azzal a nagy különbséggel, hogy dramaturgiai íve van. Nem való kiállítási installációnak, amikor az emberek keresztülmennek rajta, és már indulnak is tovább a következő tárgyat megnézni. Ez egy kompozíció, ami sokkal közelebb áll a színházhoz. Van egy íve: eleje, közepe, vége. Bárki, bármikor kimenekülhet közben, ha úgy érzi, de akkor veszíteni fog, akkor nem azt látta, amit elképzeltünk. Nagyon fontos ugyanis ennek az előadásnak az idődramaturgiája. Sokat gondolkodtunk Zsolttal azon, hogy egy kiállítótérben hogyan tudnánk ugyanezt elképzelni. Akkor is kezdési időpontok volnának, mert a ritmusát nem engednénk el. Azt szeretnénk, hogy a közönség a színházi nyitottság érzetével érkezzen meg a Trafóba, nem véletlenül ott csináljuk meg, és nem a Műcsarnokban. Korlátozott nézőszámot terveztünk, negyven ember tudja egy időben élvezni az ötvenperces produkciót” – magyarázza Árvai, aki azt is hozzáteszi, náluk az eszköz, a hatalmas és meglehetősen drágán bérelt LED-fal a festővászon. Nem kiegészítő vagy háttérelem, hanem a tartalom legevidensebb hordozója, közvetítője.


A képek forrása: Trafó

A Parademiát 16 éven felülieknek ajánlják, de nem tartalmi, hanem fiziológiai okok miatt. Külön felhívják a figyelmet arra, hogy az erős fényhatások használata miatt az előadás megtekintését gyerekeknek, terhes nőknek, epilepsziásoknak, valamint pacemakerrel rendelkezőknek nem javasolják.

„Abban bízunk, hogy megtaláljuk azokat a nézőket, akik kellő nyitottsággal viszonyulnak a produkciónkhoz, és így ugyanolyan nagy élményt jelent majd számukra is, mint nekünk, alkotóknak” – fogalmaz Árvai György. „Olyan hatásmechanizmust találtunk ki, ami lehetővé teszi, hogy az élmény totálisan körbevegye a közönséget. Az óriási LED-falaknak köszönhetően nem egy-két, hanem négy oldalról éri majd a hatás a nézőt, aki periférikus látásával nem is tudja száz százalékosan befogadni a produkciót, mert ahhoz úgy kellene pörögnie, mint egy ventilátor. Szeretnénk, ha minél többen látnák a Parademiát, mert igazi szubkulturális élmény lesz, abszolút különlegesség. Ráadásul az anyagi feltételek miatt kicsi az esélye annak, hogy Magyarországon megismételjük.”

Az előadás adatlapja a Trafó honlapján itt található.