A Kaleider brit produkciós stúdió Pig elnevezésű köztéri installációja négy napig állt a Madách Imre téren, Budapest egyik legforgalmasabb csomópontjának közelében. Az átlátszó malacpersely érdekes kísérletre hívja a járókelőket. A pleximalac nem csupán gyűjti, de ahogyan a hasába épített ledkijelző angol és magyar nyelven mutatja, ki is lehet belőle venni a pénzt. Ezt azonban csak egy feltétel teljesítésével lehet megtenni: ha a körülötte állók megegyeznek a pénz elköltésének módjában. Az installáció már számos európai országot megjárt és eddig hatvannyolc alkalommal nyílt ki. Budapesti kinyitásról ugyan nem ír a perselyhez tartozó weboldal, de érdekes volt megfigyelni, miként reagál a monoton tömeg a szokatlan jelenségre.
 Pig |
Szabó Renáta Híd című performansza modern Sziszifusz-élményt mutat be. A MOME mesterszakos hallgatója az Erzsébet híd pesti pillérétől a budai oldalig hord oda-vissza néhány durva, megmunkálatlan követ hat órán keresztül. A performansz alapvetően a tehetetlenségről, a politikai-társadalmi okokból determinált ember élethelyzetéről szól, az előadó életkora és a kifüggesztett táblán olvasható története miatt azonban kifejezetten az életkezdési válság felől kezdtem értelmezni a látottakat. Saját élethelyzetemen gondolkozva azt próbáltam felfejteni, vajon mi lehetne az, amitől a nehéz kövek hordása jelentőséget kapna. A munka ugyanis megkerülhetetlen nem is hat órán, de még éveken keresztül.
Lehetséges-e művészként, tanárként, kultúrában dolgozóként vagy a versenyszférán kívül működőként Magyarországon követ hordani úgy, hogy az ne tűnjön teljesen értelmetlennek? Egy teljes generáció tapasztalata és kilátástalansága összpontosul a hatórás performanszban és a másnap megtekinthetővé tett installációban. Ez utóbbi az élő performansz sűrített videós változatának vetítése volt a Budapest Project Galériában. Az egymás mögé kifeszített fehér vásznakra elölről és hátulról vetített videó felerősített és kiemelt bizonyos pillanatokat.
 Híd |
A Pig és a Híd a Beszélgetés hívószónak megfelelve valóban társadalmi párbeszédre és életünk kereteinek újragondolására hívnak. A The body you are calling is currently not available és a Shelter for Freedom című előadások azonban inkább az érzékeltetésre és átélésre helyezik a hangsúlyt.
Igor Shugaleev, belorusz előadóművész performansza több szempontból is fájdalmas. Az előadás címe – 375 0908 2334 / The body you are calling is currently not available – valójában kódolt üzenet. A belorusz hívószám (375) mellett megtalálható benne a 2020-as elnökválasztás dátuma (0908) és a zavargások elhallgattatására szolgáló, a tüntetéseket lényegében ellehetetlenítő törvény száma (2334) is. A Nyolcésfél sötét termébe belépve egy egész falat betöltő kivetítést és egy, a falnál térdelő, előrehajolt, kicsavart kezű férfit láthatunk csupán. A háttérben ütemes kattogás, ami a kivetített hatvanperces visszaszámlálást erősíti.
 The body you are calling is currently not available |
A performansz első néhány percében narrációt hallunk, amiben az alkotó elmeséli saját történetét arról, hogyan élte át barátaival a 2020-as megmozdulásokat és miként kellett elmenekülnie hazájából. Boross Martin tolmácsolásában meghallgathatjuk azt is, hogy honnan merítette a performansz „eszközéül szolgáló” pozíciót. Egy tüntetőt ugyanis a belorusz rendőrök a fent leírt pozícióban tartottak négy órán keresztül.
A narráció befejeztével a performansz interaktívvá válik. A szemlélőknek lehetőségük van résztvevővé válni, ezzel a lehetőséggel pedig számos néző élt is. Az előadót már az első percekben megszólítja egy résztvevő, majd az egy óra folyamán többen is csatlakoznak hozzá, felveszik az Igor által választott pozíciót. Miközben újabb és újabb történeteket, egyéni benyomásokat és érzéseket oszt meg a közönséggel, láthatóan egyre nehezebbé válik a kísérlet. A befogadó láthatja, sőt meg is tapasztalhatja a pozíció, átvitt módon pedig az elnyomás nehézségét, mégis elképzelhetetlen fájdalommal járhat mindezt négyszer ennyi ideig kibírni egy rendőrség udvarán. Az esemény egyúttal rávilágít a túlélők bűntudataként ismert jelenségre is, amely a holokauszt túlélők mellett számos, a terror és elnyomás elől elmenekült embert jellemez. A „tehettem volna többet” és a „kiket hagytam hátra” dilemmák között pingpongozva nehéz önfeledten örülni a szabadságnak. A performansz egyszerre a szolidaritás kifejezése és a lelki fájdalom testivé transzformálása.
 Shelter for freedom. A képek forrása: Placcc Fesztivál |
A PLACCC Fesztivál utolsó programjául szolgáló Shelter for Freedom az Ukrajnából menekült Daria Pugachova munkája. A hármashatárhegyi légvédelmi bunkerben zajló produkció lényege, hogy az alkotóval együtt a befogadók is közelebb kerüljenek saját félelmeikhez. A kifeszített papírlapokra rajzolt negatív gondolatokat a következő pillanatban a földön talált kövekkel zúzhatjuk szét, később pedig egymáshoz kapcsolódó textilanyagokból alkothatunk szorosan összefüggő hálót. Az interakcióra épülő performansz előnye, hogy a résztvevők nem csupán kifejezhetik saját frusztrációikat, de a gyógyulás irányába is megtehetik az első lépéseket. A performanszt lezáró, folyamatosan épülő dobszóló a naplemente díszletével felkavaró módon keretezi az estét és a fesztivált akár azok számára is, akik habár nem az előadásra érkeztek, de túrázóként, kerékpározóként bevonódtak az eseménybe.
A PLACCC fesztivál programjai nem csupán rálátást biztosítanak a nem hagyományos keretek között megvalósuló művészeti alkotások hazai és nemzetközi folyamataira, de valódi párbeszédet igyekeznek generálni a résztvevők között. Legtöbbjükről elmondható, hogy mélyen személyes élményből táplálkozva bontanak ki egy egész generációra vagy a társadalomra vonatkozó problémát, amely sebek feltépése után a megoldáson való gondolkozást is elindítják.