Haydn: A patikus / Danubia Zenekar – Kalandra fül!
2022.09.13.

A derű fokozására alkalmas, ismert mellékhatása nincs, s legfeljebb talán Haydn-kutatók számára nem javallható nyugodt szívvel Hámori Mátéék vígoperai matinéja. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.

A librettóját nem kisebb szerző, mint Carlo Goldoni írta, az első megzenésítése pedig egy velencei dalmű, Vincenzo Pallavicini és Domenico Fischietti négykezes operája volt 1755-ben. A patikusból (Lo speziale) azután 13 évvel később, valamelyest átdolgozott szöveggel és a szerepek számának megritkítását követően vált Haydn-opera: 1768 őszén épp ennek bemutatójával avatták fel Eszterháza első operaházát. Ami A patikus előadástörténetét illeti, 1770-ben még eljátszották párszor, majd a darab úgy százhúsz évre feledésbe merült. A 19. század utolsó évtizedében azután sor került a vígopera egyfajta újrafelfedezésére. Bizonyos Robert Hirschfeld ugyanis Der Apotheker címen egyfelvonásos német operává lényegítette át a háromfelvonásos opera buffát – részben kényszerűségből, érdemi hiányokat kipótolva. A kottaanyag egy része ugyanis még a 18. században tűzvész martalékává vált, s ilyesformán az utóbb a Széchényi Könyvtárba átkerült kéziratból hiányzik például a 3. felvonás tekintélyes hányada. Az opera modern kori rekonstruálására, immár túllépve Hirschfeld egyfelvonásos változatán, több érvényes kísérlet is történt, egymástól jócskán különböző végeredménnyel, azaz eltérő műalakokat kínálva a közönségnek.


Hámori Máté

Ez mind-mind nem hangzott el Hámori Máté karmester bevezetőjében szeptember 10-e délelőttjén a BMC-ben – és mily pompásan helyénvaló, hogy ez így történt! Nem azért, mert ezzel hagyott valaminő ismeretterjesztési lehetőséget az eseményről tudósító és a tudálékoskodásra mindig kész sajtómunkás számára, hanem mivel a Danubia Zenekar megszólalónak is oly flott vezetője helyesen mérte fel a program jellegét és a közönség érdeklődését. Hiszen a teremben egybegyűltek túlnyomó többsége és egyszersmind az előadás célközönsége 12 éven aluliakból állt, s köztük bizony olyan kisgyermekek is szép számmal akadtak, akik jelenleg a színekre és formákra való rácsodálkozás életszakaszában járnak, pontosabban totyognak. Vagyis Hámori jól tette, hogy mellőzte a zenetörténeti ismeretterjesztést, s könnyed lendületességével mindössze az operabéli alapszituáció, illetve a szüzsé egészen rövid, de annál világosabb körvonalazását tűzte ki céljául. S valóban, a cselekmény kapcsán tényleg elegendő annyit tudnunk, hogy a koros és habókos címszereplő, aztán annak ifjú segédje, de még egy harmadik férfiú is mind-mind a helyre és tűzrőlpattant leányzó, Grilletta kezére pályázik. Valamint még azt, hogy e harmadik férfiút, azaz Volpino figuráját egy énekesnő formálja meg nadrágszerep gyanánt, elvégre nincsen ebben semmi különös vagy visszatetsző. S minden jel szerint tényleg nincsen.

A Hámori szavait követő előadás abban a vonatkozásban is üdvösen figyelembe vette a célközönség elvárásait, hogy számot vetett a kisgyermekek figyelem-összpontosító készségének szerény időkorlátjával. A patikus ilyesformán még annál is rövidebb operácskává vált, mint amilyen a valóságban: a zenei anyagnak jó, ha a kisebbik fele megszólalt e matinén. Ám ami felhangzott belőle, az tetszésre lelt, s a leegyszerűsített, játékossá és maivá tett, kiszólásokkal dúsított (pl. a darabbéli patika a Pandémia közben található) cselekményt is majd’ mindvégig követni tudta a gyermekkorú közönség is.


Kádár-Csoboth Judit fotói.

A kevésből gazdálkodó és ötletkalákát sejtető produkció sikerének legfontosabb és legrokonszenvesebb összetevője a báj volt, ami elsősorban a Grillettát megformáló és figyelemreméltó vokális adottságokkal rendelkező Süle Dalma játékából áradt. Kétségkívül ő volt az előadás középpontja, még annál is fokozottabb mértékben, mint amit a fentebb táviratilag vázolt szüzsésablon előre jelzett. Pódiumlényének hamvasságával Süle egyedül állt, de bájos mozzanata azért a másik három szereplőnek, sőt mi több: a nyelvét kiöltő karmesternek is akadt. Ami a pajkos játékkészséget illeti, e téren Kun Ágnes Anna, Honinger László és Tarjányi Tamás egyaránt energikusan igyekvőnek bizonyult, de már a szólamformálás perfekcióját – a Süléé mellett – jobbára csak Kun énekszavában fedezhettük fel.

A gyermekek zajos és felnőtt kísérőik derűs megelégedettsége közepette véget érő előadás jól betöltötte vállalt hivatását, s ez A patikus ismétlése esetén is borítékolhatóan beválik majd. Pár mozzanaton mindazonáltal érdemes lenne változtatni, mondjuk, kiszűrve az olyan, határozottan vonal alatti poénokat, mint amilyen a Biden-bidé félreolvasás. S ami sokkalta lényegibb ennél: talán megfontolás tárgyává lehetne tenni a recitatívók mellőzését. Ezek hozadéka (mérsékelt zenei gyönyör) ugyanis jóval kisebb a járulékos veszteség (megnehezített szövegértés) mértékénél. 

Helyszín: Budapest Music Center; időpont: 2022. szeptember 10.