Swing à la Bangó / Városmajori Szabadtéri Színpad
2022.08.23.

Augusztus 8-án, Esma Redžepova, „a cigányzene királynője” születésnapján rendezték meg idén először a cigány dal napját. A macedón énekesnőre használt jelzőt nyugodt lélekkel elkölcsönözhetjük Bangó Margitra, aki augusztus 13-án Swing à la Djangóval lépett fel a Városmajori Szabadtéri Színpadon. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.


Bangó Margit

Talán csak a tízen- és huszonévesek, a fiatal felnőttek hiányoztak jelentősebb számban a Városmajori Szabadtéri Színpad erős kétharmad háznyi nézőteréről, Bangó Margit és a Swing à la Django koncertjéről. Az idősebbeknek – akik nemhogy ugyanúgy, de talán még inkább megcsinálják az obligát barátnős vagy házastársas szelfit, mint a fiatalabbak, csak talán kevesebb filtert tesznek rá –, feltételezem, a Kossuth-díjas énekesnő volt a húzónév. Igaz, ő még a közönségben következő korosztálynak, a késő negyveneseknek, kora ötveneseknek is ismerős, a katódcsöves fekete-fehér tévéből meg a Jó ebédhez szól a nótából megmaradt household name; de gyaníthatóan ők jobbára a koncerten hol mellék-, hol pedig főszerepbe kerülő Swing à la Djangóért jöttek.

A francia manouche swingből, sanzonból, jazzből, cigányzenéből és magyar népzenéből merítő, a műfaji olvasztótégelyben kikevert Hungarian Django Swinggel a zenekar jóval többet jelent, mint szórakoztató zenei safe space-t. A Swing à la Djangótól nem idegen a kísérletezés, amit a műfajkeverésen túl az is mutat, hogy a feldolgozások mellett nekik írt számokat is felvettek két éve megjelent lemezükre. Nyitottságukat, kollaborációra való hajlamukat bizonyítja, hogy 2014-es megalapításuk óta megannyi, a jazzből és a popból ismert énekessel és muzsikussal dolgoztak, s mint Lombos Pál a zenekari blokkot követő, Bangó Margitot felvezető kis konferanszban elmondja, vele is többéves az együttműködés, először 2017-ben épp a Városmajorban léptek fel. (Akkor játszott velük az a Stochelo Rosenberg, akinek For Sephora című szerzeményét ezúttal is előadták.)


A fotók forrása: Városmajori Szabadtéri Színpad

A zenekaralapító-nagybőgős „Margit nénit” jelenti be, a színpadra azonban egy királynő lép, aki úgy is megőrzi minden méltóságát – sőt, még úgyabbul! –, hogy teljes lazasággal lerúgja a cipőjét. Bangó Margit dörzsölt, ám egyáltalán nem hideg profi, aki a személyiségén, több évtizedes színpadi és élettapasztalatán átszűrve, azok által hitelesítve parancsol tiszteletet. A csöndesebb számoknál leül, és a derűs bölcsesség felhangját kapják meg a számok, a pörgősebbeknél feláll, csingerál, próbálja pörgetni a közönséget, ami nem megy könnyen. A vállak mozognak, a felsőtestek ringanak, valószínűleg a lábak is járnak, de hiába a (fedett) szabadtér meg a kellemes nyáreste, a hely szelleme viselkedésre kényszeríti és visszafogja a közönséget. Bangó Margit megnyugtató rendben énekli egymás után az évtizedek óta a repertoárján levő dalokat, nótákat, de hát tegyük a kezünket a szívünkre: vágyunk a nosztalgia biztonságára. Tűnt kort idéz a jelenség, amit ne minősítsünk, mert azzal valahol a magunk emlékeit is minősítjük. Jó ez így. Megnyugtató. (Igaz, akármennyire is mosolyogva énekli, hogy aki minket nem szeret, verje meg a szentkereszt, a búbánat, és hiába hat lírainak az Úgy mentél el, nem tudok szabadulni egy, valahonnan a kisagyamból előkúszó átkot szóró Medea-párhuzamtól.)

Nincs ezen a koncerten semmi fakszni. A színpadon a hangszereken kívül nincs más, nem pakolnak rá semmi vizuált, és ez is nagyon jól van így. A Swing à la Django csinálja, amit nagyon magas színvonalon tud: az igényes és delikát szórakoztató zenét, legyen az feldolgozás, kollaboráció vagy saját anyag. Amikor arról van szó, hogy megmutassák, hangszerüknek micsoda virtuózai, derűvel, minden magamutogatást kerülve muzsikálnak. Semmi erőltetett coolság vagy lazaság, csak a tiszta örömzene. Ugyanakkor arra is képesek, hogy háttérbe vonuljanak, és mély szakmai alázattal, érezhető támogató szeretettel kísérjék Bangó Margitot, hagyva, hogy megkapja, ami neki joggal jár, és rajongva legyen. 

Egy szó, mint száz, amíg az énekesnő a színpadon van, majd' mindig és majd' mindenkit az ujja köré csavar. (Volt példa persze az ellenkezőjére is, mert ordas haknit tolt, és – milyen az élet – arról szintén e hasábokon emlékeztem meg.) Aki aztán hirtelen lemegy a színpadról, mert mint később kiderült, nem érezte jól magát. Kár ezért a rosszullétért, aranyesőt küldök neki innen is, nagy szeretettel.

Szerző: Papp Tímea