Patricia Kopacsinszkaja és Fazil Say koncertje / Salzburgi Ünnepi Játékok
2022.08.18.

A fesztivál pár éve elindított „Zeit mit…” sorozatában nagyrészt kortárs zeneszerzők kerültek fókuszba. 2021-ben meglepetésre Bach zenéjét emelték ki (még emlékszünk Schiff András remek partita-koncertjére), idén pedig, nagy örömünkre, Bartókét. GYENGE ENIKŐ BESZÁMOLÓJA.

A „Zeit mit Bartók” műsor-összeállítása gazdag, bár nem a szokásos módon reprezentatív. Ha van is némi hiányérzetünk (elsősorban a zenekari darabokból, versenyművekből tudtunk volna bővebb válogatást elképzelni), elégedetlenségről szó sincs. A legnagyobb lelki nyugalommal vehetjük tudomásul, hogy másképpen láthatják Bartókot, mint a magyar szakma és közönség, más műveket tarthatnak az életmű kulcsalkotásainak. Ahogy egy egyetemes jelentőségű és szintű életművel ez megtörténik egy fesztivál által fölkínált pillanatfelvétel alkalmával. 


Patricia Kopacsinszkaja

A legnagyobb szenzációt jelentő, e cikk megírását követően sorra kerülő Kékszakállú mellett számos jelentős Bartók-darab megszólal a fesztivál 6 hete alatt, érdemes akár utólag átnézni a műsornaptárt és örvendezni. E sorok írójának válogatnia kellett egyhetes salzburgi tartózkodásának eseményeiből, így most csak Patricia Kopacsinszkaja és Fazil Say a „Zeit mit Bartók” sorozat égisze alatt megrendezett szonátaestjéről tud beszámolni. A hangversenyen nem csak Bartók-művek szólaltak meg, így a Román népi táncok – a páros gyakran játszott tour de force darabja – mellett megszólalt Janáček hegedű-zongoraszonátája, Ravel Tzigane című rapszódiája, és végül Bartók 1. hegedű-zongoraszonátája, ebből leszűrhető, hogy a műsor koncepcióját a népzene és az avantgarde kettőse – valamint Arányi Jelly személye foglalta egységbe. 

Aki Kopacsinszkaja munkásságát csak érintőlegesen is követi, ismeri a művésznő számos külsőséget felvonultató egyedi megjelenését. Most sem okozott csalódást, mezítláb jött be, (nadrág-tunika, lobogó haj) ahogyan szokott, feje fölé tartott hegedűjével. Nem is időznék többet a külsőségeken, ha ezek mutatis mutandis nem épültek volna be szervesen a játékába is, és nem váltak volna hegedülésének egyféle védjegyévé. Előre bocsájtom: a közönség imádja Kopacsinszkaja  extrém, indiántáncra emlékeztető koreográfiáját, a zenei történéseket leképező mimikáját, szüneteinek megrendezett mozgásvilágát, kardozásnak beillő lendületes vonóhúzását, vagy ahogy egyetlen szerény pizzicatót képes drámai nagyjelenetté alakítani.


Fazil Say

A látvány sokszor valóban figyelemre méltóan megkomponált, csak nem mindig járul hozzá a megfelelő „hallvány”, és ez már sajnálatos. A művésznő a Román népi táncok lassú részeiben, a Ravel-mű bevezető kadenciájában és a Bartók-szonáta 2. tételében népi hegedülés üzemmódban játszott, gyakorlatilag sul ponticello, vibrátó nélkül, olyan szabad ritmikával, hogy alig lehetett követni a folyamatot. A zenei folyamattal a gyors részekben sem jártunk jobban, ahol fogólapig préselt temperamentumos fortissimóban hegedült, hatalmas testbeszéd kíséretében – viszont alig lehetett hallani a hangjait. Mondhatnánk, hogy a zongorával kialakított balansz is hibádzott, de ez csak a Bartók-szonáta fináléjára volt jellemző, ahol Say zongorázása mindvégig annyira hangos volt, hogy a hangszíne már teljesen átfordult, és a hegedűs játéka egyáltalán nem hatolt át a dübörgésén.  

Nem szeretném elhallgatni az est élményszámba menő pillanatait sem, amelyeket a Janáček-szonátával szerzett nekem a páros. Mintha kicserélték volna őket, izgalmas, érzékeny zenélés, a kifejezőeszközök teljes arzenáljának felvonultatásával – Kopacsinszkaja szép hegedűhangja is megcsillant! –, a ritkán hallott négytételes darab koncepciózus, kristálytisztán strukturált tolmácsolásban hangzott el. 

Végül szóljak a zongoristáról is. Fazil Say excentrikusan, de remekül, érzékenyen zongorázik. Aki volt olyan szerencsés, hogy élőben hallhatta-láthatta őt, talán nem lepődött meg, hogy a művész folyamatosan, zongorázás közben is vezényel. Méghozzá a hosszabb hangokat, akkordokat pedállal tartva szabad kezével a saját vagy a partnere játékát élénk keironómiával kíséri. Különleges látvány, megint csak egy olyan külsőség, amire vevő a közönség. Akiknek a kritikussal ellentétben nem voltak fenntartásai a produkcióval, körükben a hangverseny rendkívüli, fergeteges sikert aratott, a tapsolók három ráadást követeltek ki. Halkan és nem kis büszkeséggel jegyzem meg, hogy a siker és a telt ház nemcsak a művészeknek, de Bartók zenéjének is szólt.

Időpont: 2022. augusztus 14.; helyszín: Mozarteum.

Szerző: Gyenge Enikő