Dér András: Mindenkinek mindene – Gyulai Várszínház, Győri Nemzeti Színház
2022.08.14.

A Győri Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciójának előbemutatója a győri Káptalandombon volt, százharminc méterre attól a helytől, ahol Aport meggyilkolták. Maga az együttműködés is szimbolikus jelentéssel bír, hiszen Apor Vilmos életének és papi tevékenységének két legfontosabb helyszínéről van szó. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA.

Apor Vilmos életéről szóló előadást mutattak be a Gyulai Várszínházban. Dér András darabja, a Mindenkinek mindene könyv formában is megjelent a Gondolat Kiadó gondozásában. A szerző interjúkat készített még élő szemtanúkkal, felhasználta Gáli József novelláit, dr. Cseh Sándor visszaemlékezéseit, Szolnoky Erzsébet monográfiáját és Apor Vilmos naplóit.


Bakos-Kiss Gábor

A Győri Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház közös produkciójának előbemutatója a győri Káptalandombon volt, százharminc méterre attól a helytől, ahol Aport meggyilkolták. Maga az együttműködés is szimbolikus jelentéssel bír, hiszen Apor Vilmos életének és papi tevékenységének két legfontosabb helyszínéről van szó. A színháznak fontos a közösségteremtő funkciója, a kulturális összetartozás erősítése; szép gesztus az alkotóktól, hogy egy olyan ember életét viszik színre, aki két város történetét is meghatározta. Gyulán ez rögtön egyértelművé válik a messziről érkezőnek is, hiszen az 1997-ben boldoggá avatott püspök nevét tér viseli, egész alakos szoborral.

A második előadás előtt a szakadó esőben közösen izgulunk a Rondella teraszon, hogy vajon lesz-e előadás, végül másfél órás csúszással, a technikai nehézségeket legyűrve este tízkor kezdődik a legkitartóbb nézők előtt.

Apor Vilmos 1941-ig élt Gyulán apátplébánosként, az első felvonás ezt az időszakot öleli fel, kezdve egészen a Prológus előtt megidézett gyermekkortól. Vilmos, akit a családi szokásokhoz híven katonai pályára küldenének, már fiatalon kijelenti: „Nem karddal akarok harcolni, hanem a hit erejével. Békét teremteni az emberek között.” A kivételes, szent életű ember története az önfeláldozás, a megkérdőjelezhetetlen erkölcsiség jegyében tárul elénk, így kérdés, hogy mitől tud mégis Apor Vilmos emberi maradni, hogyan tudunk kapcsolódni hozzá mi, egyszerű halandók. Ezért volt rendkívül okos húzás a Pogány ős karakterének beemelése. Ő Apor halott anyjával együtt a szenvedő látomásaként jelenik meg, múltból visszatérő szellemként, hogy hozzászólásaival, kérdéseivel elbizonytalanítsa, olykor számonkérje a főszereplőt.


Jelenet az előadásból

A világtörténelem legsúlyosabb háborújának közepén járunk, teljesen új tétje van egy kisváros életében az etnikai, vallási, ideológiai ellentétek rendezésének. Ahogyan egyre egyértelműbbé válik a zsidóság sorsának végzetessége, úgy az egyéni felelősség dilemmája is. Az előadás méltán firtatja a katolikus egyház passzivitásának okait, felelőseit. Apor prédikációiban és demonstratíve is harcol az egyre fokozódó antiszemita közhangulat ellen. 1941-ben püspökké avatják, a második felvonás a győri éveket jeleníti meg. Ekkor már egzisztenciájának kockáztatásával próbálja jobb belátásra bírni a döntéshozókat. A főispántól követeli, hogy vagy menjen szembe a törvényhozással, vagy mondjon le, könyörgő levelet ír a hercegprímásnak, még a belügyminisztertől is kieszközöl egy találkozót. Győr városát az 1945-ös év nagyszerdáján érte el a front dél felől, az előadás időkezelése ezen a ponton lelassul, hiszen elérkeztünk a püspök életének utolsó hetéhez.


Jelenet az előadásból

A nagyhét napjait rettegésben töltik a püspökvárba gyűlt menekültek, legnagyobb veszély a fiatal lányokra leselkedik. Apor bátorságának és felkészültségének köszönhetően az első szovjet „látogatás” komolyabb inzultusok nélkül zajlik le, a következőnél viszont dulakodás alakul ki, egy részeg szovjet tiszt három golyót ereszt az asszonyokat védelmező Aporba. Lassított felvételben láthatjuk a halál koreográfiáját, majd megható jelenetben azt, ahogyan a sebesültet társai életük kockáztatásával viszik át éjszaka a kórházba. Az egyik golyó azonban halálosnak bizonyul, a püspök még emberfeletti testi fájdalmak közepette is gyilkosaiért imádkozik. Halálos ágyánál megjelennek még élő és már halott szerettei, visszatérünk az előadás kiindulópontjához. 


Forrás: Gyulai Várszínház. Fotó: Kiss Zoltán

Árvai György megdöntött geometrikus formákat használó díszlete izgalmas térkonstrukciót teremt. A színpad közepén, hátul kórházi ágy áll rézsűsen megemelve, ugyanis az előadás keretét megalkotó alapszituáció a püspök haláltusája, a végső szenvedésben látott lázálmok képei. A színpad jobb oldalán lenge tüllfüggöny egészíti ki a díszletelemeket. A rávetített mozgóképek segítségével szimultán játék alakul ki film és színház között. A vetítővásznon olykor elvont képi szimbólumok, az emlékezés víziói jelennek meg, melyek utalnak a jövőbeli eseményekre, máskor teljes jelenetek helyszíne. Segítségével érdekes párbeszéd alakul ki a mediális és fizikai testek között. A vetítések vizuális eszközként szolgálnak a hierarchikus viszonyok megjelenítésére. Plasztikusan ábrázolják az erőviszonyok egyenlőtlenségét, fokozottan érezzük az egyszerű ember bürokráciával szembeni kiszolgáltatottságát. A Mária román királynéval és Jaross belügyminiszterrel való találkozásokat Domokos Balázs operatőrrel forgatták Győrött. A tüllfüggöny olykor átlátszóvá válik, a mögötte lévő játékteret is kihasználják. Annyira sok a szereplő, hogy pontos koreográfiára, rögzített csoport alakzatokra van szükség. Sokszor nehezen követhető, hogy ki kicsoda, a mellékszereplőket nem ismerjük meg mélyebben, inkább arra szolgálnak, hogy Aport különböző helyzetekben, érzelmi állapotokban láthassuk. Különösen emlékezetes Pimeczné szerepében Mézes Violetta. Megtisztelő feladatot kap, hiszen Pimeczné karaktere adja a darab legfontosabb (szinte egyetlen) humorforrását; szabadszájú öregasszony, akinek frappáns megjegyzései sokszor oldják a hangulatot.

A főszerepet Bakos-Kiss Gábor, a Győri Nemzeti Színház igazgatója játssza, meggyőzően alakítja a legnagyobb kockázatok árán is a helyes utat kereső mártírt. Fontos még megemlíteni Selmeczi György zenéjét, amely Román Iván gyönyörű hegedűjátékán keresztül alapozza meg az előadás bensőséges hangulatát.

A Mindenkinek mindene Dér András rendezésében akkor a legerősebb, amikor nem tanítani próbál, amikor belső konfliktusokat tár fel, és súlyos dilemmák elé állít. Amikor engedi főszereplőjét embernek lenni és nem szentnek. Amikor a kérdésekre koncentrál, és nem a válaszokra.

Az előadás adatlapja a Gyulai Várszínház oldalán itt található.

 

Szerző: Sándor Panka