Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

JÓ JÁTÉK A KON(N)EKTOR

I. Konnektor Fesztivál, Pécsi Harmadik Színház
2022. jún. 26.
A május utolsó hetében a pécsi Uránvárosban felbukkanó konnektorfejű ember kétségtelenül a legbizarrabb fesztiválarc az idei palettán. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.

A 2022. május 28-29-én debütáló (esetleg hagyományteremtő) I. Konnektor Fesztiválnak a Pécsi Harmadik Színház adott otthont. A program mögött álló Konnektor Egyesület a pandémia idején alakult azzal a céllal, hogy összefogja a helyi infrastruktúra nélkül dolgozó alkotókat, a kétnapos minifesztivál pedig leginkább bemutatkozó alkalom volt. Ebből következik, hogy a programot jórészt olyan előadások alkották, amiket az utóbbi időszakban a pécsi és környékbeli közönség már láthatott például a Janus Egyetemi Színházban, a Bóbita Bábszínházban és más befogadó helyeken. A Harmadik Színház közösségi tereiben a fesztivál ideje alatt a Papír Panír Alkotóközösség „közösségi versgenerátora”, valamint a Drukker Közösségi Nyomdaműhely plakátkészítő riso-workshopja működött.

konnektorvarro
Varró Dániel dedikál.

Keresztesi József a szombati megnyitón felfedte az egyesület és a fesztivál elnevezésének eredetét is, amivel egyrészt utalni szerettek volna a közösségek, előadóművészek közötti kapcsolatra, másrészt szerinte a konnektor (az elektromos hálózat részeként) a műalkotás metaforája is, mivel egy másik valóságból ad jelet a „külső világnak”. Nem rossz gondolat, ebben az elidegenedő társadalomban a hasonló érdeklődésűek konnektálásának lehetősége mindenképp szimpatikus még akkor is, ha mindez itt inkább egy kicsi és családias, nem pedig egy nagyszabású vagy sok újdonságot hozó fesztivál hangulatát garantálja.

A retró feelinget nemcsak a pécsi Uránváros atmoszférája biztosította. Nekem az itt-ott felbukkanó Konnektor Emberről (Fábián Gábor) valami megmagyarázhatatlan okból folyton a 80-as évek külvárosi életérzése és a tévézés jutottak eszembe, nem pedig a független előadóművészet, de végül a közösség és az alkotás összekapcsolódása okán sikerült megszoknom ezt a – lássuk be – nem túl szokványos jelképet. Amikor pedig kiderült, hogy a rendezvény egyik díszvendége Varró Dániel, a konnektorról újabb asszociációim támadtak, ahogy az a cikk címéből is feltűnhetett. (Emlékeztetőül: Varró Hat jó játék kisbabáknak című verse időről időre felbukkan a közösségi oldalakon, és felháborodott szülők követelik a betiltását, valamint a szerző megkövezését.)  

konnektorkisrigok
Kisrigók

A rendezvény családi és összművészeti fesztiválként definiálta magát, azaz délelőttönként gyerekprogramok, a délutáni órákban felnőttelőadások, szombat este pedig a Szabadkikötőben koncertek (Új Anya, Balaton) várták az érdeklődőket. Ez az írás főként a délelőtti alkalmakra tud reflektálni, ami talán azért sem baj, mert a gyerekelőadások (főleg, ha vidékiek) viszonylag kevesebb figyelmet kapnak, mint bármi más, holott egészen örvendetes és elképesztő az a magas színvonal, amit képviselnek. A Keret Alkotó Csoport előadása, a Piroska és a farkas (írta és rendezte Khaled-Abdo Szaida) például hihetetlen frissességgel és dinamikával interpretálja a mindenki által ismert mesét. Somogyi Bianka és György Zoltán Dávid bábszínészek a forgatható faparavánokkal, táblaképekkel és síkbábokkal pillanatok alatt varázsolták elénk új szereplőket és helyszíneket, a mese pedig cseppet sem félelmetes vagy szorongást keltő, inkább vidám, mai és humoros, kötelező program minden óvodásnak.

A csoport másik produkciója, a Hepp-Truppal és a kaposvári BábSzínTérrel közösen készített Kisrigók pedig szintén nagyon látványos és egyben megható. A Paulon Viktória könyvéből készült történetben Szaszka, Csabó és Gigi keresik a szüleiket, eközben pedig sok-sok érdekes és izgalmas kalandba keverednek. Ez az előadás is sokszínű és gazdag eszköztárral dolgozik (tervező: Szabó Ottó), a színészek, Nagy Henrik, Nagy Viktória Éva és Somogyi Bianka összmunkája pedig kifogástalan, egymásba fonódó és rugalmas. A történet mögött húzódó lélektaniság itt nem annyira egyszerű, a téma súlyosabb, ami némileg problémát okozott a gyerekközönségnek, hiszen az előadást alapvetően öt éves kor fölött ajánlják, a színpadi „pörgés” és a szöveg tematizálta problémakör magyarázat nélkül a kicsiknek talán nehezebben befogadható. A főszereplők itt kesztyűbábok, a tér és a díszlet pedig gyerekszobára vagy ovis csoportszobára emlékeztet. A kis asztalok, székek, rácsok gördülékenyen alakulnak át és váltanak funkciót, a három gyerek története, sorsa megindító, ennek megmutatása pedig egyszerre szomorú és megnyugtatóan felszabadító. Ilyeneket látva tűnik csak igazán bosszantónak, hogy az érzékenyítést a közbeszéd manapság szitokszóvá degradálta, mert hát mi is lehetne fontosabb, mint ilyen hatásosan, érzékenyen és kedvesen beszélni arról, milyen egy valódi család.

konnektorbohoc
Átutazók

Vasárnap Varró Dániel és Keresztesi József gyerekmatinéjára került sor. Varrótól megszokhattuk, hogy a gyerekekkel rutinosan kommunikál (a fent hivatkozott ominózus konnektoros vers most nem került elő), Keresztesi József pedig helyi költő, szövegein számtalan pécsi óvodás nevelkedett és vált verskedvelővé. És bár értjük, hogy a fesztivál minden korosztálynak szól, a versfelolvasás és Varró vendégsége annyira jó hangulatot csinál, hogy megint úgy érezhető, a fesztivál gyerekprogram része sokkal erősebb és vonzóbb, mint az egyéb kínálat.

A matiné után a Bohóc Brigád Átutazók című zenés bohócelőadását nézhették meg a gyerekek. Deján Fajfer, Kiss Andrea és Szabó Rita előadása a tipikus bohócszámok elemeivel élt, ám pillanatok alatt bevonták és fellelkesítették a fiatal közönséget. Ezt követően a Tandem Színház A leprikónok átka című interaktív meseelőadása volt látható. A szöveg elképesztő, és bár a szövevényes cselekmény a felnőtteknek olykor kibogozhatatlannak tűnhet, a gyerekek, mint kiderült, mégsem vesztik el a fonalat soha. Fábián Gábor és Bacskó Tünde, ahogy a többi előadásukban is, nagyon jól működnek együtt, a kis viking vitéz kalandjait pedig úgy alakítják, hogy azért a vége mindig jó legyen. Bár a délelőtti órákban nem volt nagyszámú a közönség, az előadás egy kis idő elteltével mindenkit beszippantott, és olykor a felnőttek is lelkesen kiabáltak, szavaztak, hogy merre vezessen tovább a hős útja.

konnektormiteszik
Mit eszik a micsoda?

Matta Lóránt Mit eszik a micsoda? című (Keresztesi József könyve alapján készült) előadása is nagyon ötletes, és pont annyira virtuóz, hogy az még ne legyen zavaró. Az előadás a gyerekverseket narratív keretbe ágyazza, és a konyhai eszközöket, környezetet (tervező: Bartal Kiss Rita) kreatívan használva mesél és énekel arról, hogy mit is eszik az a bizonyos micsoda. Veres András rendezése (és persze Matta játéka) otthonossá varázsolja, remekül egyben tartja a parányi, kockás abrosszal beborított teret; hihetetlen, hogy egy konyha milyen érdekes hely tud lenni. 

Matta egyébként a délutáni etapban is fellépett a Luigi Fusani rendezte (Alessandro Baricco könyve alapján készült) Novecento című előadásban. A felnőtt előadások a fesztiválon főleg monodrámák (kivéve a Tandem Színház Kóbor szállóját, amelyről korábbi cikkünk itt olvasható), köztük Várnagy Kinga Anyanyelve magyar és Czéh Dániel Kisgömböc című munkájával. Ezek közül most csak Zakariás Máté Camus Közöny című regénye alapján készített Az idegen című előadását emelem ki. 

Zakariás – akit a helyi közönség a Janus Egyetemi Színházból ismerhet színészként és rendezőként – ezt a produkciót meghatározó könyvélményből készítette. Az idegen frontálisan, erős színész játékkal számol be a Mersault-val történtekről. A díszlet és a kellék minimális (egy égő, egy vetítővászon, egy gitár), a szöveg pedig szikár és lényegre törő. Mersault az eseményekre visszaemlékezve tárja fel saját magának is az okokat és a gyilkossághoz vezető utat. Minden jól működik, bár talán az mintha a főszereplő karaktere kevésbé lenne pontosan kitalálva. Hol túlságosan felfokozott, hol semleges, máskor indokolatlanul indulatos és széteső. Emiatt aztán – bár számtalan az erős, hatásos pillanat – az előadás is kissé széttartó, néhol darabos, bár az nagyon is világos, hogy a szöveg és az üzenet is fontos Zakariásnak.

A két nap alatt nem derült ki egyértelműen, hogy vajon a szervezők hagyományteremtőnek gondolják-e a Konnektor Fesztivált vagy adódik-e alkalom a folytatásra, ami viszont bizonyos, hogy igenis szükség van ilyen egyszerű, felhajtás nélküli civil alkalmakra még akkor is, ha a cél csupán egymás megismerése vagy egy újbóli találkozás.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek