Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

MONÓBAN, DE SZTEREÓBAN

Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozója
2022. júl. 14.
Erre is jó egy jó fesztivál: az addig önállóan, térben és időben szétszórva létező jelenségek hirtelen koncentráltan jelennek meg, az ember (na jó, a kritikus) meg elkezd trendeken tűnődni. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.

Ígérem, hogy igyekszem nem feltalálni a spanyolviaszt, mégis nehéz, meg tán nem is érdemes szó nélkül elmenni amellett, hogy a hazai bábszínházak reprezentatív találkozóján egyre-másra botlott az ember egyszemélyes előadásokba. Számokkal ez meggyőzőbben hangzik: az öt nap alatt Kecskeméten látható közel harminc előadásból minden hatodik szólóprodukció volt. És akkor az ember önkéntelenül is elkezd gondolkodni azon, vajon mi viszi az alkotókat abba az irányba, hogy egyedül álljanak színpadra? Hozzátéve gyorsan, hogy az egy az nem mindig egy: a legtöbb produkcióban menet közben tucatnyi álarcot öltenek magukra a játszók, de van olyan előadás is, ahol a nézőből válik hirtelen játszótárs, ha akarja, ha nem.

feketekakas
A fekete kakas

Az alábbiakban röviden ismertetett öt szólókaland mintha öt lehetséges választ kínálna a fenti kérdésre: van olyan, akinek úgy tűnik, ez az anyanyelve, másnak a színpadi habitusa szinte megköveteli, hogy egyedül álljon a színpadon. Van, aki komoly próbatételként állítja maga elé a feladatot, van, aki más területen szerzett skilljeit tovább gondolva készít ötvözött zsánert. És olyan is akad, aki előadáskészítés ürügyén bátor kísérletbe fog, közben pedig magáról és a bábszínház lehetséges formájáról mesél.

Fabók Mancsi Bábszínházát a rajongóknak nem kell bemutatni, de mivel még nincsenek elegen, ezért aztán most mindenkinek nagyon komolyan mondom, hogy azonnal nézze meg valamelyik előadását. A dolog működésének legjobb mércéje, hogy A fekete kakas második nézésre is üt, és bár még mindig picit hosszúnak érzem az előadást – mintha a minden feladatot magára vállaló alkotó-előadó nem tudna ellenállni a kísértésnek, hogy bravúros képességeit új és új irányokból is megcsillogtassa –, mégis elnéző vagyok, mert itt nem annyira a technikai perfekcionizmus, hanem az egész előadásból áradó szeretet működtet mindent.

A természetfeletti erőkkel játszó mikszáthi novella Fabók Mariann készítette adaptációjában lenyűgöz, milyen messziről és hány, összecsomózódva indázó szálon indul el a történet, míg borzongató nyugvópontjára nem ér. Fabók Mariann nem egyszerűen történetet mesél, hanem világot épít Palya Gábor bábjaival, Mátravölgyi Ákos konstruktivista, mégis archaikus kockadíszletében. A figyelem megosztásának magasiskolája is A fekete kakas, a néző csak kapkodja a fejét, miközben Fabók Mariann újabb és újabb beszélő fejeket tölt meg szívvel és lélekkel. 

kisgomboc1
A kisgömböc

Bevallom, a KL Színház és a Magamura Alkotóműhely A kisgömböc című produkcióját nézve egy cseppet átverve érzem magam: a tíz pluszos korosztálymegjelölés meg a jól ismert cím szemérmesen nem árulja el, hogy ez ízig-vérig felnőttszínházi előadás, amiben a spirituális böllér, Bohus egyáltalán nem a padláson nem sokáig éhező, mert a háznépet íziben felfaló kisgömböcről mesél. Az író Markó Róbertnek van ám gyakorlata az ilyenfajta kettős beszédben (lásd, mondjuk, ragyogó A csillagszemű juhász-rendezését a Budapest Bábszínházban), a rendező Schneider Jankónak meg a gátlástalan humor az egyik szakterülete.

Na de a sok jótékony alkotói energia mit se érne Czéh Dániel nélkül, aki lehengerlő one-man-show-t tart úgy, hogy közben néző nem marad érintetlenül, se szó szerint, se átvitt értelemben. (A pécsi Bóbita Bábszínház Madarak nyelve című előadásában is csak őt lehetett/kellett nézni, pedig tényleg nem csinált semmi különöset. Van ilyen.) Ámulok az olyan előadótól, aki beszkenneli a nézőteret, és aztán nem tesz mást, csupán ezzel, vagyis hát velünk játszik az előadás egész ideje alatt. Czéh Bohusa egyfolytában tesz-vesz, siet, pakol, szerepet és feladatot oszt, be nem áll a szája, közben pedig folyamatosan sakkban tart minket, és nem mellesleg sok kitérővel és hosszú-hosszú késleltetéssel, de azért csak elmesél egy történetet, ami több mint ismerős mindenkinek, aki a mai Magyarországon nyitott szemmel és füllel él. 

feherlofia
Fehérlófia

Heroikus vállalás a vendéglátó Ciróka Bábszínház egyszemélyes Fehérlófia-előadása, több szempontból is az. Veres András írta és rendezte ezt a verziót, mintha az összes fő- és mellékszerepet eljátszó Lendváczky Zoltánra személyesen. A drapp esőkabátos fiú meg kicsinyített mása a jól ismert mesét mondja újra stop motion bábelőadásba konvertálva a próbatételekről, barátságról, szerelemről szóló történetet. 

Lendváczky bizalmas baráti viszonyban van a huszonöt-harminc centis, a szóban forgó szereplő legkarakteresebb jegyeit magába sűrítő, Grosschmied Erik tervezte bábokkal. A tér egyszerre absztrakt és konkrét: valami űrbeli szeméttelep meg néhány engedelmes tárgy, konzervdoboz, deszka, faág. Az ún. barátokban csúnyán csalódik Fehérlófia, a túl sokat és túl hangosan beszélő királylánykákat meg szó szerint zsebre vágja – ebből a fajta pofátlan humorból én még sokkal többet elbírtam volna, de az nyilván már egy másik előadás lenne.

hacukaland
Hacukaland

A Góbi Rita Társulat és a BábSzínTér koprodukciójában bemutatott Hacukaland a maga egyszerűségében felszabadító élmény: a kortárs táncos Góbi Rita – akinek a mozgásterve fényévekkel röpíti előre a veszprémi Kabóca Bábszínház Rómeó és Júliáját – a maga manószerű, bohókás, kortalan lényét helyezi a fókuszba, miközben a (nemcsak a) legkisebbek számára egy nagyon is életbevágó tevékenységről ad számot szellemesen, ötletesen és minden pillanatában a táncból fogalmazva.

Mit vegyek fel ma? – ezt az égető kérdést járja körbe a Hacukaland, miközben Góbi játákosan fedezi fel a lehető legbonyolultabb utakat és eljárásokat arra, hogyan öltse magára az újabb és újabb ruhadarabokat. Az élénk színű, strapabíró ruhatár Nagy Fruzsina keze munkáját dicséri. Az ékszerek, cipők, kesztyűk és más kiegészítők nem rendeltetésszerű használatát bármelyik érdeklődő gyermek jó eséllyel mesterfokon sajátíthatja el az előadást nézve. 

Az It depends című produkció több szempontból is új idők új szeleit jelzi: a mindenestül független produkció, melyben az előadói szerep mellett a szerzői, látványtervezői, kivitelezői feladatokat is ellátja a fiatal bábrendező generáció máris fontos tagja, Lázár Helga. A szólóprojekt persze itt sem egyedül készült: David Schuckart karakteres zenéje és Kovács Domokos koreográfiája markáns társalkotói együttműködést jelez. 

itdepends
It depends. Fotók: Éder Vera.
A képek forrása: Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozója

Stúdiumként, kísérletként, műhelygyakorlatként tekintek az előadásra, de mielőtt valaki félreérti, ebben semmi lekicsinylés nincs. A szinte egységesen magas színvonalú kecskeméti bábtalálkozón is számos olyan előadást láttam, aminek létrehozói évtizedes rutinokból fogalmaztak, fikarcnyit sem kockáztatva: Lázár Helga az életnagyságú férfibábbal járt érzelmes, erotikus, bizalmas táncát látva a bábműfaj gyakran meg se közelített határairól és rokon vidékeiről is el kell gondolkodni. Meg szabadságról és függésről, erőről és fizikáról, életről és élettelenségről, kapcsolatról és kiszolgáltatottságról. Az It depends költői, érzéki bábtánc a társas magányról. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek