Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

APÁK ÉS FIÚK NAPJA

Escargo Hajója: Kötelezők Kávéháza / Escargo Szobaszínház
2022. jún. 23.
Az apa férfi, az anya nő, a kötelezőket meg nem lehet megúszni, úgyhogy hívjuk meg a Beck Zolit. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.

Az iskolai kötelező irodalom szükségessége, fogalmának megkérdőjelezése nagyon aktuális téma manapság. Ez nem is csoda, hiszen például a 2020-ban felmenő rendszerben bevezetett új (és meglehetősen problematikus) kerettantervek még nagyobb terhet rónak a magyartanárokra. Az irodalom tananyag sem lett diákbarátabb persze, ezért is próbálják különféle fórumokon időről időre keretezni a kötelező olvasmányok körül kialakult vitát, illetve élményekkel helyettesíteni azt a sivárságot, amit a poroszos irodalomoktatás eredményez.

kotelezok1

Az Escargo Hajója évadbeli utolsó szobaszínházi bemutatója, a Kötelezők Kávéháza ehhez a kérdéshez igyekszik hozzátenni a magáét. A tervek szerint a társulat ősszel is folytatódó pódium-beszélgetéssorozatot indít a témában, amelynek mindegyik alkalma más-más kulcsszavakra fókuszál majd. Az eseményekről felvétel készül, amit később az Escargo YouTube csatornáján bocsátanak közre/tesznek oktatási célokra felhasználhatóvá. Az ötlet ígéretes és várakozást keltő.

A május 29-i első bemutatón a szakértők által megtárgyalt irodalmi/művészeti toposz az apák és fiúk kapcsolata volt. Kezdetnek érdekes választás, előre talán nem erre gondoltunk volna, de a majd kétórás beszélgetés végére kiderült, hogy van hozzá anyag bőven. A helyszín a társulat szobaszínháza, a kávéházszerűen berendezett térben középen ülnek a beszélgetők (Beck Zoltán, Milbacher Róbert, Varga Szabolcs), a moderátor (Komlóczi Zoltán), valamint a színészek (Szabó Márk József, Szabó Zsolt), félkörben a csekély számú közönség. Az hamar világossá válik, hogy a nyilvános bemutató célja legfőképpen a felvételkészítés. A beszélgetés kedélyesen indul, ezt olykor zenei betétek (Beck) és felolvasott szövegrészletek (a színészek) szakítják meg, a végeredmény pedig, azt mondják, egy megszerkesztett, extrákkal is ellátott videós anyag lesz.

A koncepció nem fedi fel, mely iskolai szinten elvárt kötelező olvasmányok képezik a beszélgetés részét, úgyhogy (meglehetősen szabadon válogatva) általános és középiskolai művek is előkerülnek. A lazának, barátinak, improvizatívnak ható társalgásban megpróbálunk tematikus egységek szerint haladni: előkerül az ókori görög istenvilág és Homérosz eposzai, a trójai és thébai mondakör, a Biblia, majd Shakespeare drámái, aztán egy nagy ugrással Jókai, a kortárs irodalom, és az író- és költőcsaládok apái, fiai. A szakértők aktívak, anekdotáznak, a tudástárból előkerülnek az irodalom- és kultúrtörténet zsarnok, autoriter, megengedő apái, szellemi atyjai, a patriarchátus törvényszerűségei, a szembeszálló vagy behódoló fiúk is. Varga Szabolcs történésztől érdekes adalékokat kapunk az antik mitológia archetipikus isten-apáiról és a keresztény világ bűnhődéstörténeteiről. Milbacher Róbert többek között a Jókainál olvasható apai törvényről és annak áthágásáról, megszegéséről beszél, illetve irodalmi csemegékkel szolgál Arany János és László, valamint Vörösmarty és Petőfi viszonyáról.        

kotelezok2

A hosszú beszélgetés tartalmát azért is nagyon nehéz körbehatárolni, mert a fent említett tematikus egységeken kívül nincsenek különösebb támpontok. Felettébb izgalmas témák kerülnek elő, a meghívott vendégek értik a dolgukat, nagyon jól beszélnek, érdekes hallgatni őket, de a moderálás gyakorlatilag az első fél órában megszűnik. Harminchét perc elteltével például még mindig a görögöknél tartunk, és az összművészeti (vagyis a beharangozóban ígért irodalomi, filmes, zenei, képzőművészeti) megközelítés is kimerül annyiban, hogy elhangzik néhány szövegrészlet és dal. Egy idő múlva felmerül az kérdés, hova fut ki mindez, és főleg, mi a pedagógiai, irodalmi és színházi (?) célja azon túl, hogy egy valóban kellemes társalgásnak lehetünk a hallgatói.

Mert bár az irodalom történetét kétségkívül meg lehet írni különböző toposzok mentén, az apa-fiú viszonyrendszer mégiscsak grandiózus téma és beláthatatlan vállalkozás, nagy következtetések levonása nem is lehet egy ilyen ismeretterjesztő és szórakoztató este célja. Az egyes témákat a beszélgetők tudása, ismeretei hozzák elő, így rendre el is kanyarodunk a(z iskolai értelemben vett) kötelező olvasmányoktól. Ami a pedagógiát illeti, nehéz elgondolni azt is, hogy – bár a vállalkozás, az elképzelés és a megvalósítás módja is érdekes –  miképp válik mindebből az oktatásban is felhasználható ismeretanyag. Vagyis kétséges, hogy értő és precíz moderálás híján, pontosabb irányvonalak lefektetése nélkül hogyan fog találkozni ez a hatalmas tudásanyag a tanulók szintjével és a tanárok elvárásaival. Ezért sem lett volna baj például, ha a megvalósításba sikerül bevonni néhány (különböző iskolatípusokban is szinteken tanító!) gyakorló pedagógust. Sokszor, sok helyen leírták ugyanis, hogy a probléma nem a szerzőkkel és a szövegekkel, hanem azok olvastatásával és taníthatóságával van. Más kérdés persze, ha itt az alkotói szándék csak annyi, hogy (életkorra és előzetes tudásra való tekintet nélkül) az irodalom iránt érdeklődőknek némi plusszal szolgáljunk.

kotelezok3
A fotók forrása: Escargo Hajója

A felolvasott részletek kiválasztása és a beszélgetésben való felhasználása is mintha itt-ott esetleges lenne. Az érthető, hogy a hivatkozott szövegekből illusztrációképpen fel is olvasnak néhányat (bár Ady Endre Proletár fiú verse című szövegét furcsa felütésnek tartom az este elejére), ám jó lett volna, ha a színészek játszói, sőt, drámatanári minőségükben is megnyilvánulhatnak. A kedvcsinálóban ugyanis az szerepel, hogy jellegzetes helyzetek prezentációját várhatjuk tőlük, az pedig mindenképp látványosabb és hatásosabb, mint a puszta felolvasás. Talán a folytatásban remélhetjük, hogy némi drámajátékra is sor kerül, ami mindenképp segítené, erősítené a problémák, kérdések tisztázását, megértését, feldolgozását. 

Nem esett még szó Beck Zoli közreműködéséről és a zenei betétekről. A dalok színesítik a diskurzust, Beck művészi és intellektuális sokoldalúságát pedig nagyszerűen mutatja, hogy nem csak az „apás számok” (pl. a Felhő csorog) miatt jött, hanem minden más tekintetben is partner a beszélgetésben. A jelenléte mindenképp közönségcsalogató lesz, ha a folytatásban is felkérik.

A beszélgetés végére már végképp eltávolodtunk a kötelező olvasmányoktól, de még talán az iskolai oktatástól is. A művészcsaládok után szóba kerül még Esterházy Péter, Borbély Szilárd Kafka fia című könyve, sőt, Darth Vader és Luke Skywalker is. Itt válik igazán parttalanná a téma, amit akkor tudnánk megfelelően körbejárni, ha pontosabban meghúznánk a határokat mondjuk a NAT-ban szereplő kötelező olvasmányoknál. A most csak utalás szintjén bekúszó popkulturális párhuzamok is jól működhetnek, amennyiben egy átgondoltabb koncepció részét képezik majd. 

A megnehezített irodalomoktatásról, a kötelező olvasmányokról, az új NAT általi erőltetett kanonizálási törekvésekről mindenképp, minél változatosabb és kritikusabb formában kommunikálni kell, ez nem vitás. Ennek jegyében várjuk a folytatást. 

Az előadás adatlapja itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek