A Bécsi Filharmonikusok schönbrunni koncertje
2022.06.20.

Újra nyitott kapukkal, tízezres közönség előtt tartották meg a schönbrunni kastély parkjában a hagyományos nyáresti koncertet, az arisztokratikus újévi koncertek plebejusabb nyári megfelelőjét. A Bécsi Filharmonikusok ajándéka ez a városnak és a világnak, szól az arculat-szlogen. GYENGE ENIKŐ ÍRÁSA.

A műsor összeállításában itt „szabad a gazda”, emiatt mindig valami különleges koncepció, tematika jegyében kerülnek egymás mellé a darabok. A parkkoncertek történetében igen szép ötletek is megvalósultak már, nagyrészt a nyáréjszakához hangolva: Éjszaka, Hold-bolygók-csillagok, Táncok és hullámok, Francia éj, Olasz éj, Mesék és mítoszok, Rhapsody in Blue, Szerelem, Elvágyódás… Nem nagyon lehet mellényúlni, ha a szabadtérhez illő populárisabb komolyzenéből válogatnak. Az idei koncertnek komolyabb üzenete is van: Béke és tolerancia – a felhangzó darabokkal a zenekar többek között szeretne rámutatni „Európa kulturális örökségének fontosságára, sokszínűségére és gazdag zenei hagyományaira”. Szerves gondolat, egyben visszatérés a gyökerekhez, ha arra gondolunk, hogy a Nyáréji koncertek első eseménye éppen az Unió 2004-es bővítését ünnepelte meg. 

Szép koncepció – kis zavarral és következetlenséggel… Megszólalt egy ukrán nemzeti-romantikus zeneszerző meghangszerelt valcere, a szabadság- és békevágy kifejezéseként a 3. Leonóra-nyitány – majd számomra nem elég releváns váltással az európai szellemi örökség 8 különböző európai zeneszerző kompozíciójában öltött testet, könnyed nyárias darabok a tánc, nyitány, szerenád kategóriából. Mellettük a sorból jócskán kilógva egy teljes gordonkaverseny. És ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni: ha már látható a valóban szép szándék, az európai egység és szolidaritás jelképeként 8 különböző európai mester kompozíciójának kiválasztása, miért van cseh zeneszerzőből kettő?


Középen Gautier Capuçon és Andris Nelsons

De a fanyalgásnak itt vége, érdemes leszögezni, hogy a Bécsi Filharmonikusok játéka teremben és szabadtéren egyaránt olyan színvonalat képvisel és olyan élményszerű játékot jelent, amit lehet így-úgy elemezni, ízlésbeli különbségeket kiemelni, de a kiindulópont mindig az, hogy a világ egyik legjobb zenekaráról beszélünk. Vonóshangzás (legenda), fúvósszólók (szólista színvonal), egységes, sajátos hangzáskultúra (alap). 

A műsor elején felhangzó, emblematikusnak szánt 3. Leonóra-nyitány mégis inkább az előadás korrekt (kissé lapos) visszafogottságával lepett meg, mint üzenetének drámai erejével. Érdemes lenne megnézni, működése során hányszor játszotta a darabot a zenekar, amely joggal tartja magát a Beethoven-zene egyik leghitelesebb tolmácsolójának. Valószínűleg nagyon sokszor. Most így játszotta, nem tudni, hogy mennyiben a műsor elejének rossz hangtechnikai beállításainak következtében.

A Bécsi Filharmonikusok műsorából, főleg, ha több tucat országban sugározzák azt a televíziók, nem hiányozhatnak a keringők. (NB. most sem hiányoztak: a koncert zárószáma hagyományosan J. Strauss Bécsi vér keringője.) Ám az idei koncert főműsorában Andris Nelsons nem a Strauss-dinasztia valamely darabját, hanem Mikola Liszenko (1842–1912), az ukrán műzene origójának számító komponista „Búcsú”-keringőjét vezényelte. A darabot Olexij Blazsenov hangszerelte, eredetije egy szépséges, sírva-vigadó drámaisággal teli c-moll zongoradarab a századfordulós románcok stílusában. Lettország, a parkkoncerteken most debütáló Nelsons hazája is felkerült a műsor földrajzi palettájára a 64 éves lett Arturs Maskats Tango című zenekari darabjával, egy Piazolla-hommage-zsal, az est talán legizgalmasabb meglepetés-darabjával. Maskats egész életműve a színház és a színpad jegyében alakult, mintegy száz színpadi kísérőzenét írt, éveken át dolgozott a Lett Nemzeti Opera művészeti vezetőjeként. A Tango – amelynek szintén készült balettszínpadi feldolgozása – 2003-ban a londoni nemzetközi zeneszerzőverseny (Magisterprize) döntős darabjaként vált ismertté.


Max Parovsky fotói; a képek forrása: Bécsi Filharmonikusok

A páneurópai táncok közé keveredett Saint-Saëns gordonkaversenye (a-moll, op. 37), ez a liszti versenyművek mintáját követő káprázatos egytételes concerto, az est egyik csúcspontjává vált. A szólista Gautier Capuçon és kiváló Matteo Goffriller „L’Ambassadeur” csellója a francia hangszeresség legjobb elemeinek van birtokában: könnyed és kifinomult, egyben drámai nyomatékkal teli előadást nyújtottak. Capuçon jellegzetes hangszíne könnyedén áthatolt a zenekari kíséret szövetén (ami a zeneszerző hangszerelői készségét is dicséri), de a lassú tétel jellegű szakaszban elhaló, mégis intenzív pianóitól is megállt a levegő. 

Az európai zenei hagyományok számbevétele során utazásunk Franciaország után Olaszországba vezetett: Rossini A tolvaj szarka nyitány – jutalomjáték karmesternek, zenekarnak. Csodás tempóválasztás, poénos fokozások, komolyan vett tréfa: rossinis hatásvadászat és lendület. Majd Csehország következett Smetana Eladott menyasszonyának nyitányával, ezzel a sistergően virtuóz zenekari darabbal – úgy éreztük, itt senki és semmi nem áll az életigenlő elán útjába, a zenekar egyetlen hangszerként pergette le a bonyolult szinkronitást igénylő futamokat. Ezért még jobban kitűnt, amikor a közismerten tűzzel-szenvedéllyel dirigáló Nelsons valahol lendülettelen volt: érzésem szerint tempói sem Dvořák nosztalgikus e-moll szláv táncában, sem Enescu 1. román rapszódiájában, ebben a vérbő népies hangulat-cunamiban nem segítették a zenekart. Vagy csak éppen így akarta. A Filharmonikusok honlapján láttuk, hogy alig pár napja Nelsons társaságában európai turnéról tértek haza: 9 nap, 8 város, 8 hangverseny, közben sok kilométer buszozás, és ma (két nap múlva) már új műsorral lépnek fel. Ami igazából nem számít rendkívüli terhelésnek e rendkívüli zenekar életében, de van, hogy mégis.

Ez a bécsi zenei ünnep hagyományosan nemcsak a muzsikával igyekszik élményt nyújtani, hanem a kastély és a Gloriett homlokzatán látható színpompás fényjátékok fantáziadús váltakozásával is. Az idén is csodás színekben gyönyörködhettünk, de a háborús helyzetre utalva ezek időnként áttünedeztek egyfajta terepszínű köpeny zöldjébe-barnájába. Ízléses, komoly látványvilág. A valóban professzionális előkészületek ellenére újra azon bosszankodhattunk, hogy az ORF hangtechnikusainak nem sikerült belőniük a szabadtérre kalibrált megfelelő hangerőt és szólambalanszot. Kár érte. A parkban mintegy 65 ezren hallgatták a koncertet, az Újévi koncert után a Nyáréji Koncert a világ legtöbbet sugárzott komolyzenei eseménye. Idén ismét több mint 80 országban sugározzák, a magyar állami tévé is átvette, érdemes figyelni, mikor tűzik műsorra.

Időpont: 2022. június 16.; helyszín: schönbrunni kastélypark.

Szerző: Gyenge Enikő