Lightyear
2022.06.16.

A Lightyear pontosan olyan spin-off, mint a legtöbb, hasonló franchise-ból egy-egy karaktert kiemelő próbálkozás: elkészült, nem fájt, de meglettünk volna nélküle. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.

A jelenség nem újkeletű, sőt nagyon úgy néz ki, hogy nem is fog egyhamar kimenni a divatból: egy átlag fogyasztó is probléma nélkül felsorol legalább három-négy címet csak az idei film- és sorozattermésből. Legyen szó a Legendás állatok és megfigyelésük harmadik részéről, a Boba Fett vagy Obi-Wan Kenobi-sorozatokról vagy a legújabb Minyon-részről, az álomgyár fokozatosan termeli ki magából a sikeres eredeti által vert hullámok farvizén felemelkedni kívánó alkotásokat. 

Az önmagában nem feltétlenül probléma, hogy folytatások, előzményfilmek vagy spin-offok készülnek, ám azokat az esetek túlnyomó többségében nem az örökség bővítése, hanem elsősorban a gátlástalan profithajhászás motiválja. A folyamat mesterségessé válik, a cél és az eszköz egészséges kauzális kapcsolata felborul: nem a magas minőségű filmhez tartozik a bevétel, hanem az áhított dollármilliókhoz a tervben lévő film. 


Jelenetek a filmből

2019-ben a klasszikus, gyerekek és felnőttek millióit lebilincselő Toy Story-sorozatot is elérte az előbbiekben felvázolt modell: ugyan a trilógia teljes volt, elkészült a negyedik rész, 2020 végén pedig bejelentették a Lightyeart, mely a szériából ismert űrpilóta eredettörténetét meséli el. 

Buzz Lightyear (Chris Evans) űrjárőr társával, Alisha Hawthorne-nal és pár száz tudóssal kiegészülve járja a galaxist, mikor a robotpilóta egy ismeretlen bolygót jelez. A felderítés során fellépő komplikációk miatt a Retek (ami az űrhajó formájára utal) nem tudja elhagyni a rejtélyes planétát: az induláshoz egy különleges kristályra van szükség. Pár év elteltével a tudósok előállnak egy kísérleti kristállyal, ami képes lehet a hipersebesség elérésére, azonban az első próba elbukik: ráadásul ami az űrben pár perc, az a bázison maradók számára több, mint négy év. Lightyear erőfeszítései hiábavalóak, a sikertelen missziók közben társa megöregszik, a vezetés pedig végül úgy dönt, hogy a lézerpajzs élesítésével inkább a berendezkedésre, itteni életük fejlesztésére fókuszálnak. Buzz képtelen feladni a reményt és robotmacskájával, Sox-szal újból nekiveselkedik a lehetetlennek tűnő küldetésnek, mely váratlan akadályok elé állítja a tapasztalt űrhajóst. 

Ugyan ez az első, CGI technikán alapuló Toy Story spin-off, Buzz karakterében már 2000-ben meglátták a lehetőséget: Buzz Lightyear of Star Command: The Adventure Begins címmel direct-to-video film és azon alapuló 62 részt megélt sorozat készült. A Lightyear tehát nem tekinthető előzmény nélküli, légből kapott projektnek már csak azért sem, mert kerettörténete részben megegyezik az azt megelőző szériával. Annak ellenére, hogy Buzz kétdimenziós kalandjait szinte senki sem ismeri és viszonylag gyorsan eltűnt a süllyesztőben, a kezdeti kudarc nem szegte a Disney kedvét, hiszen Woody után egyértelműen a bohém, ikonikus jelenetekért felelős akciófigura volt a második főszereplő, így gyakorlatilag kockázat nélkül vághattak bele a fejlesztésbe. 


A képek forrása: MAFAB

A Lightyear – meglehetősen hosszú expozíciója után – konvencionális családi kalandfilmként kezd el működni, melyben az ötfős csapat megpróbáltatásait követhetjük bő másfél órán keresztül, formailag a megszokott Pixar minőségben. Angus MacLane egész estés rendezői debütálása szemkápráztató, mely attribútumot hajlamosak vagyunk evidenciaként kezelni, ám mindez elképesztő kreativitást és a legapróbb részletekig terjedő látványtervezést igényel. Ráadásul ez az első űrben játszódó Disney-mozi, ami új terepet biztosít az animátorok számára szaktudásuk megvillantására: a Lightyear az első pillanattól ámulatba ejti nézőjét, mely szintet a játékidő végéig képes fenntartani. A kezdeti immerzió a narratíva szintjén viszont snittről snittre halványul, majd legkésőbb egy óra elteltével teljesen megszűnik: ekkorra válik világossá, hogy a film csak külsőségekben üti meg a Toy-Story-széria mércéjét, minden más aspektusában legfeljebb középszerű. Pedig inspirációt volt honnan meríteni: csapatdinamikát az eredeti sorozatból, humort a Toy Story 4-ből, kémiát a Wall-E-ból, ügyetlen, de bájos társakat a Némóból, vagy drámát a Fel!-ből, ám a Lightyear a Pixar történetének talán első, igazán sótlan animációja. 

A spin-offok egyik meghatározó motivációs háttere, hogy a kiragadott karaktert tovább árnyalva komplexebb jellemrajzot rendeljen hőséhez, ezzel kibővítve a széria univerzumát. Ha ez volt Angus MacLane célja, akkor a látottak alapján kijelenthető, hogy a misszió eredménye bukás: Buzz-ról tulajdonképpen nem derül ki semmi, sőt a Toy Story egyetlen részéből többet tudhattunk meg róla, mint az eredettörténetet szolgáltató, önálló játékfilmből. Talán a Woodyhoz fűződő, feltétel nélküli lojalitása az egyetlen attribútum, mely érezhető hangsúlyt kap a narratívában a Hawthorne-nal ápolt viszonyán keresztül, bár az is kimerül egy-két elejtett közös sztorimorzsában.

A Toy Story 4 sem volt kifejezetten erős a protagonistákat tekintve, de a Bunny-Ducky párosa által szállított humor új árnyalatot hozott a sorozatba. Buzz négyfős csapatából a mesterséges intelligencián alapuló robotmacskán (aki a poénok nagy részéért felelős) kívül Alisha unokája, Izzy kap hangsúlyosabb szerepet, valamint Morrisonhoz és Darby-hoz is tartozik egy-egy marginális pillanat, ám a történet egészét tekintve a mellékszereplők valójában érdektelen, személyiség nélküli statisztává inflálódnak.

Mégis, a Lightyearből a felsoroltakon túl leginkább az hiányzik, ami igazán naggyá teszi a Pixar-filmeket: az egyszerű történetek mögött húzódó gazdag gondolatiság. Az a felnőtteknek szóló réteg, melynek köszönhetően ezek a mesék több szinten értelmezhetőek, releváns társadalmi, morális, akár filozófiai kérdéseket tematizálnak és önmagukon túlmutató szociális szerepet töltenek be. Buzz űrkalandjainak végső tanulsága az, hogy a múltunk, az elkövetett hibáinkkal együtt tesznek minket emberré és azokból tanulva lehetünk képesek a fejlődésre. Az üzenet hiába érvényes, azt a film képtelen megfelelően alátámasztani: az ebből adódó belső konfliktusának kifejtésére egyszerűen nem hagy időt, így a tanulság egyszerű frázissá silányul. 

A Pixar legújabb meséje voltaképpen olyan, mint a stáblista utáni jelenete: nem tesz hozzá, de nem is vesz el a sztoriból, azonban a terem elhagyása után nem marad semmi, amire érdemes emlékezni. A Lightyear-féle kitérőkből remélhetőleg nem lesz rendszer, hiszen nagy kár lenne, ha a Disney a Star Wars-hoz hasonló úton képzeli el az animációs filmek jövőjét.

A film adatlapja a Magyar Film Adatbázisban itt található.

Címkék: Mozipremierek 2022