Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

TŰZ, VÍZ, LEVEGŐ

Beszélgetés Rácz Rékával és Lukács Leventével
2022. jún. 9.
Három duettből áll a Pataky Klári Társulat Kivonatok című produkciója, melynek bemutatóját június 13-án tartják a Nemzeti Táncszínházban. Az egyik duettet előadó Rácz Réka és Lukács Levente évfolyamtársak voltak a Táncművészeti Egyetemen, azóta is gyakran dolgoznak együtt. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.

Revizor: A Kivonatokban a társulat korábbi darabjainak részleteit kibontva hoztok létre új történeteket. Hogyan képzeljük ezt el?

Lukács Levente: Pataky Klári előadásai mindig nagyon sűrűek. Van egy jelenet, amiben mindenkinek van egy sztorija, amelyek matematikai pontossággal találkoznak a koreográfiában. Klári és mi, a táncosok is gyakran mondtuk: milyen kár, hogy az adott jelenet már nem bír el többet, mennyire jó lenne folytatni. Ez volt a motivációja a Kivonatok létrehozásának. Számomra különösen izgalmas, hogy Klári különleges mozgásnyelvét, ami meglehetősen egyedi, legalábbis én nem találkoztam ilyennel itthon, két táncossal letisztultabb helyzetben tudja megmutatni ezekben a duettekben.

Rácz Réka: A letisztultság szerintem is nagyon fontos jellemzője a duetteknek, valamint az is, hogy az eddigi darabokban megjelent, de végül kimaradt ötletekbe most mélyebben bele tudtunk menni. Voltak olyan mozdulatok, jelenetek, amelyekbe beleszerettünk, és most jó volt ezekre rázoomolni.

kivonatok1
Képek a Kivonatok 1,2,3 showingjáról a Műcsarnokból

LL: Klári mindig sokrétűen fogalmazza meg a koreográfiáit. Mivel mindhárom duettet férfi-nő páros táncolja, eleve van párkapcsolati olvasata is, ugyanakkor kicsit általánosabban az emberi kapcsolatokról szól. Réka és az én duettem lesz valószínűleg a középső, az is szóba került, hogy loopoljuk, azaz újra meg újra ismételve megcsináljuk valahol. Talán nem is színházi térben, hanem úgy lehet majd nézni, mint egy műtárgyat egy múzeumban. Purgatórium érzetet kelthet, mintha mitológiai lények vagy egy szerelmespár újra meg újra leélne egy életet. Mindegyik duetthez egy-egy természeti elemet is kapcsoltunk: Bot Ádám és Bujdosó Anna kettőse a víz, a miénk a tűz, Temesvári Zsófia és Ádám duettje a levegő.

R: Mi jellemzi Pataky Klári koreográfusi munkamódszerét?

RR: Nagyon aprólékos és precíz a mozgásanyaggal. Szerintem ebben egyedi azokkal a koreográfusokkal összehasonlítva, akikkel eddig dolgoztam. Fontos neki még az is, hogy a táncos kisujja hogyan áll. Sokszor centiken múlik, hogy megfelelőnek tart-e valamit. Általában úgy működik vele egy próbafolyamat, hogy először felrakja a mozgásanyagokat, azután kezdünk el érzeteket keresni, gondolatokat társítani hozzá, ami visszahathat, picit módosíthatja a mozgást is. A kreatív munkába is mindig bevonja a táncosokat. A Kivonatokban fellépő öt előadónak nagyon jó a csoportdinamikája, ezért a produkció kreatív része is jól működik.

LL: Klári a Színművészeti Egyetem Fodor Antal vezette talán egyetlen koreográfus szakos osztályában végzett. Együtt tanult színészekkel, rendezőkkel, ezért alapvetően színházi a gondolkodása, ami érdekesen kapcsolódik ahhoz a táncos nyelvhez, ami a testéből természetesen jön, annak ellenére, hogy ő nem volt táncos. Ez egy nagyon aprólékos, finom, matematikai mozgássor. Úgy kezdjük a próbákat, hogy egy órán át a tükör előtt állunk, és Klári mutatja az anyagot, mi pedig centiről centire próbáljuk megtanulni. Miután ez megvan, kreatívkodunk. Az is izgalmassá teszi a közös munkát, hogy Klári nyitott arra, hogy mi is ötleteket hozzunk. A koreográfiáiban mindig erős a képzőművészeti vonal. Még az is lehet, hogy végül a Kivonatokban is lesz majd installáció a színpadon, ami valamilyen vizuális víziót közvetít. Klári képeket lát, vizuális érzete van a táncról, és hagyja, hogy ezeket mi töltsük meg tartalommal. Ez akár azt is jelentheti, hogy a mozgássort, az általa hozott érzetet egy szituatív jelenetben, hangban, más eszközzel jelenítjük meg. Szeretem azt is, hogy mi, táncosok, mind az öten mások vagyunk. Bujdosó Anna például éveket töltött a Szegedi Kortárs Balettnél, Temesvári Zsófi Duda Évánál és külföldön táncolt, Bot Ádám a Budapest Kortárstánc Főiskolán végzett és a Ziggurat Projectnél volt, Rékával mi évfolyamtársak voltunk a Táncművészeti Egyetemen. Réka sokkal „képesebb” testű, én pedig performatívabb vagyok. Széles a skála, Klári pedig sokat dolgozik azon, hogy mindenki folyamatosan fejlődjön, mindenkinek a színeit használja.

kivonatok2

R: Mennyire fontos, hogy a duettben működjön a kémia?

LL: Rékával 2014 januárja óta táncolunk együtt, sokat dolgoztunk közösen, csináltunk egy IZP-duettet is. Ráadásul legjobb barátok is vagyunk, így van köztünk kötődés, nagyon igazinak érezzük kettőnk kapcsolatát a színpadon is.

RR: Fontosnak tartom, hogy alapvetően harmonikus kapcsolat legyen két munkatárs között. Ez nyilván két táncművész esetében fokozottan fontos. Épp a kapcsolatunk miatt nagyon intim lett a duettünk, meghatározza, hogy milyen a személyes viszonyunk. Van benne több fantáziaszál is, amiknek köszönhetően párkapcsolati gondolatokat is megélek a duettben, ugyanakkor akadnak benne olyan elemek is, amelyek a kettőnk kapcsolatából jönnek. Egy-egy közös élményünk, emlékünk képei jönnek vissza, miközben táncoljuk, amitől nagyon hitelessé és intenzívvé is válik.

LL: Réka Németországban a Tanzmainz társulatában folytatja a következő évadban, így most nagy kérdés, hogy a kettőnkre kitalált duettet mással eltáncolhatom-e. Egyáltalán működne-e? Mert a mi performatívabb jellegű, kevesebb mozgásanyaggal operáló duettünkben van a legtöbb személyesség. Nem is tudom, hogyan vehetné át valaki más Réka szerepét. Ezért is érdemes eljönni megnézni, mert valószínűleg nem sokáig lehet így látni.

R: Réka, mit vársz a mainzi társulattól?

RR: Régóta terveztem már, hogy külföldre megyek egy állandó társulathoz. A Tanzmainz ennek a vágynak a tökéletes beteljesülése. Ugyanakkor nagyon izgulok, és kíváncsian várom, mi vár rám.

R: Milyen a Kivonatok zenei világa?

LL: Az elemek – tűz, víz, levegő – határozzák meg a hangeffekteket is, így a mi duettünkben tűzeffekt szólal meg, Zsófiéknál szélvihar, Annáék duettjében pedig vízesés. Gergely Attila zenei szerkesztőnk tett hozzá zongorabejátszásokat is. Az még nem dőlt el, hogy Kertész Endre csellista hogyan működik majd közre az előadásban, az is lehet, hogy a duettek között játszik majd.

R: Mi a terv a produkcióval a premier után?

LL: Mivel ezek duettek, ezért mobilisabbak, szeretnénk minél több helyre eljutni vele. Visszük majd a Kolorádó Fesztiválra a Sztrilich Pál Cserkészparkba és a Flying Bodies Fesztiválra az Artus Stúdióba. Terveink szerint olyan produkció készül, amit nem csak black boxban lehet majd látni: nyitottak vagyunk az együttműködésre múzeumokkal és mindenféle térrel.

kivonatok3
Fotók: Haiman Helga. A képek forrása: Pataky Klári Társulat

R: A kortárs táncművészetnek lelkes, de viszonylag kicsi törzsközönsége van. Hogyan lehet megnyerni az idegenkedő közönséget?

LL: Budapesten erős támogató közeget jelent az a kétezres tábor, amit a kortárs tánc lelkes törzsközönsége jelent, vidéken persze egészen más a helyzet, megtapasztaltam ezt korábbi vendégszerepléseken. Aki egész évben nem lát bátran kísérletező táncprodukciókat, az sokként élheti meg, ha találkozik egy nagyon különleges, vagy csak egyszerűen nem szokványos előadással.

RR: Ha azt hallják a nézők, hogy kortárs tánc, akkor valami olyasmit várnak, ami hagyományosan táncként értelmezhető. Ha egészen mást kapnak, elbizonytalanodhatnak, csalódottak lehetnek, nem szívesen mennek el újra. A múltkor eljött a családom Makóról, és megnézték Pataky Klári Csönd című előadását. A bátyám nem tudta hova tenni. Amikor utána beszélgettünk róla, igyekeztem elmagyarázni, hogy próbáljon erre az előadásra úgy tekinteni, mint egy egyórás mozgó képzőművészeti alkotásra, ne táncként értelmezze. Szerintem azon is múlik, hogy ki mit vár egy produkciótól. Ha a megszokott kategóriákat elengedik az emberek, akkor tudnak úgy hatni ezek az előadások, ahogyan az alkotók szeretnék.

LL: A tánc kifejezést eleve igyekszem kerülni, inkább úgy ajánlom: egy színházi előadás mozgással és szöveggel. Abban bízom, hogy a Netflix-generáció, amelynek a tagjai olyan comig of age sorozatok esztétikáján nőnek fel, mint például az Eufória, ami hála a jó égnek nem csak egy bizonyos esztétikát hirdet, már másképpen gondolkodnak. A szőke, nagymellű pompomlányok és az izmos, kockahasú futballisták mellett vannak gyönyörű transznemű lányok, leszbikusok, melegek. Az egyik így öltözködik, a másik amúgy. A húgom generációján látom, hogy ettől van már egy lazulás. Mindenki csinálhat mindent, és ettől sokkal nyugodtabban tekintenek a világra. Ez szerintem segíti majd a kortárs táncot is hosszú távon. Nem paráznak attól, ha egy táncprodukció nem olyan, mint az a Diótörő, amit a tévében láttak. Nyitottabbak a másra.

Az előadás adatlapja a Nemzeti Táncszínház honlapján itt található.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek