Az animáció világnapja / KINO, Budapest
2008.11.05.

Az Animáció Világnapját ünnepelték október utolsó keddjén és szerdáján az egykori Szindbádban, azaz a KINO moziban. Talán egy gyakorló animátornak vagy egy tisztességes animáció-fannak nem volt hiányérzete, nekem azonban távolról sem jelentett kielégítő élményt a rendezvény. TOROCZKAY ANDRÁS CIKKE.

A barátságos légkörre nem lehetett panasz (igaz, két évvel ezelőtt a vetítések ingyenesek voltak), ahogy a rendezők sem panaszkodhatnak a nézőszámra: mindkét este teltháznak vetített a mozigépész (igaz, két évvel ezelőtt négy helyszínen került megrendezésre az esemény). Mégis nagyon zavaró volt, hogy semmiféle programfüzet nem segítette a tájékozódni vágyókat. Egyedül a netről letöltött és kinyomtatott műsort lehetett látni némely pedáns mozibarát kezében, de a helyszínen képregényeket árulók sem tudták, éppen mit vetítenek a termekben, milyen beszélgetés lesz, kik lesznek a résztvevői, vagy hogy mikor kezdődik.

Két szakmai beszélgetést mégis sikerült elcsípnem. Az elsőn Liszka Tamás, a Szimplafilm vezetője és az Anilogue fesztivál egyik társszervezője, illetve a fiatal animációs rendezőket tömörítő MANIFESZT honlapjától Patrovits Tamás vett részt. Utóbbi többek közt az MMK-val és azon belül is az animációs kuratórium elnökével, Szemadám Györggyel vívott küzdelmeiről híresült el. Érdekes volt, hogy mint a rendezvény egyik főszervezője,  önmagával szervezett beszélgetést.

Nyócker!
Novák Erik: Nyócker!
A belterjességnek köszönhetően magáról az animációról ezeken a beszélgetéseken nem sok információt tudtunk meg. Hogy hogyan készül egy film, milyen munkafázisai vannak, hogyan csapnak köré felhajtást a szakemberek, milyen fesztiválokon sikeres a magyar animáció, hol tartunk ma a világhoz képest, milyen tendenciák vannak, melyek egy jó animáció ismérvei, egyáltalán milyen új technikák vannak a műfajban stb. Egy-egy elszólásból azonban sok mindent megtudhattunk. Pusztán említés szintjén merült fel a társalgásban, hogy a rendszerváltás előtt elkészült filmek jogai teljesen tisztázatlanok. Bár a Pannónia Filmstúdió készítette nagyrészüket – állította Patrovits –, ám azért a köztelevízió is ki-kiadja a kultikus rajzfilmeket, meséket. Érdekes, de kibeszéletlen félmondata volt Liszka Tamásnak, hogy M. Tóth Géza Maestro-ja azért nem nyert Oscar-díjat, mert a Szimplafilm csapata, amelyik az Oscar-jelölést intézte, még tapasztalatlan volt a nemzetközi terepen. Felidézte példaként, hogy a Nyócker! forgalmazása során milyen nehézségekbe ütköztek, ami miatt a film alacsony kópiaszámmal, rétegfilmként került bemutatásra a legtöbb külföldi országban.

Gacs Réka munkája
Gacs Réka munkája
A másik beszélgetésen Fülöp József rendező, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animációs szakirányának vezetője elmondta, hogy Nyugat-Európában nem a papír, hanem a portfólió alapján adnak valakinek munkát, és senki nem rendezőként kezdi, bármilyen tehetséges is. Gacs Réka grafikus-animátor, aki néhány évet a londoni Royal College of Art-ban is hallgatott, hosszas faggatózás után mesélt a szigetországban tapasztaltak alapján arról, milyen esélyei és kilátásai vannak egy tehetséges alkotónak, ha ott akar dolgozni. (Összegezve: eleinte ingyenmunkákat kell végeznie, de a hazai gyakorlattal ellentétben ott valós esély van arra, hogy ha minőségi munkát produkál, ez változik.) Péterffy Zsófia animációs rendező a befogadók vizuális kulturájának neveléséről, illetve az alkotók képzésének átalakításáról mondott néhány szót. Összességében véve érdekes és kifejtést érdemlő témákat érintettek a résztvevők, a fél órás villámtársalgások azonban nem biztosítottak hozzá megfelelő keretet.

A levetített filmek sokszínűségére viszont nem lehetett panasz. Közép-kelet-európai blokkal kezdtek a szervezők. A látottak alapján a cseh, lengyel, szerb és orosz alkotásokra általánosságban jellemző a komorabb hangvétel, valamint a számítógépes technika látványos mellőzése. Kiemelkedett a szekcióból a szerb Miloš Tomić két pixillációs technikával készült alkotása. Különösen a Clay Pigeon (Agyaggalamb) volt meggyőző, ami egy szerelemről szól a háború közepén. Az orosz Ivan Maximov főként a From left to right (Balról jobbra) című dolgozatával nyűgözte le nézőit. Bizarr, absztrakt munka, melyben egy kutya által ugatott Hold ledarált nyúlványai kelnek életre, haladnak balról jobbra, hogy végül csont formává álljanak össze.

Oktapodi
Oktapodi
A francia kisfilmek bizonyultak a legkigyensúlyozottabbnak a "szemlén": nemcsak szellemesek voltak, de magas technikai színvonalon is készültek. Úgy maradtak profik, hogy azért a lélek is megmaradt bennük. A szerencsétlenül járt kislányról szóló, Tim Burton hommage-nak is felfogható groteszk, verses mese, a Handy (Kezes), az elszánt polipszerelmet vizsgáló lendületes, izgalmas Oktapodi (Polipok), a félelmetes, de válogatós oroszlán eszén túljáró lobbanékony kisegér duettjét középpontba állító La Queue de la Souris (Az egér meséje) bátran ajánlható bármely korosztálynak. Ugyanez viszont nem mondható el a portugál animációs kisfilmekről, amelyek ál-mély filozofálgatásukkal, érdektelen történeteikkel, nyöszörgő nosztalgiázásukkal és túl pasztelles, vértelen képi világukkal nem tudtak mély nyomot hagyni bennünk.

Itt kell megemlítenem, hogy a válogatásban a sokszínűség ellenére sajnos több volt az érdektelen darab. Az igazán frappáns, szép vagy lehengerlő művek nagyon csekély százalékát tették ki a műsornak. Az inga a gyermekien bárgyú semmitmondás és a teljesen céltalan, a metafizikával csak kacérkodó alkotások között lengett, úgy, hogy ezt a hatalmas utat sokszor három perc alatt tette meg.

Kinoshita egy animációja
Kinoshita egy animációja
A mélypontot kétségtelenül a japán és ausztrál filmek jelentették. Az első nap az utóbbi sokkolt, a másodikon a japán blokk okozott csalódást. Az ausztrál programban rögtön a nyitó darab: egy, a Speedracer vizualitását idéző melegsztori a balettes autóversenyzőkről. Említésre méltó csupán a bevándorlók problémájával foglalkozó Father, a nagyon kidolgozott, érdekes képi világú és atmoszférájú Mutt, illetve a meglepően vicces Global Warming volt. Mintha az ausztrálok az akciófilmes vágások és látvány megalkotása közben elfeledkeztek volna  arról, hogy ötlet és ízlés nélkül felesleges filmet készíteni. A japánok (név szerint Sayoko és Renzo Kinoshita) egyszerűen ásításra késztették a publikumot. Sem a majd’ negyedórás háborús melodráma, sem a Mézga család és a Terry Gilliam-animációk keverékeként leírható kisfilmjük nem működött.

Habfürdő
Kovásznai György: Habfürdő
Működött viszont az animációs ünnepen majdnem minden, ami magyar. A MOME hallgatói által készített diplomafilmek java valószínűleg kevesebb pénzből, kisebb stábbal valósult meg, de tisztességgel állták a versenyt még a franciák produkcióival is. Ugyanígy működött a Vajda Béla által jó harminc évvel ezelőtt készített Pléh boy és Kovásznai György Riportréja is. Mindkettő a gulyásszocializmus évtizedeinek miliőjébe repített minket vissza, és az utca emberének butaságairól rajzolt érzékletes képet.   

Az Animáció Világnapja egyébként Kovásznai György 1979-ben készített, méltán kultikus, nagyobb közönséget érdemlő munkájának 35 mm-es filmszalagról történő vetítésével zárult. A Habfürdő Másik János ihletett zenéjével, lehengerlő humorával, pontos karakterábrázolásával levonta a két nap konklúzióját: nincsen sikeres animáció lélek nélkül.

Vö. Vodál Vera: Habfürdő és gyilkos bárányok
Varsányi Gyula: Dupla világnap, rajzfantázia

Esemény:  Az animáció világnapja,  Helyszín:  KINO,  Időpont:  október 28-29.,  Támogatott:  Mozinet Kulturális Szolgáltató és Projektvezetési Tanácsadó Kft.
Megítélt támogatás: 200 000 Ft
Támogató: Mozgókép Kollégium
Az animáció világnapja megrendezésére (2008)